Feljegyzések a fotelból – A derbi csillagai
Tehetetlenül huppanok vissza a székemre. Felnézek az égre, keresem a csillagokat, várom a segítséget. De az égen nincsenek csillagok, esőcseppek mossák az arcom, néhány pillanatra egy panoptikumban érzem magam, elcsendesül minden, körülöttem feszülten ugráló emberek, gyúlnak a fények és valami megmagyarázhatatlan nyugalom költözik belém. Pedig a kezdő sípszótól eltelt 92 perc egy robbanásra hasonlított, mely 17 ezer Fradista szívet kovácsolt eggyé, mely mindent megpróbált annak érdekében, hogy az erőt a pályán lévő játékosokba plántálja. De ott, a 92. percben már elhagyott az erőm. Felnéztem, a hangorkán újra felerősödött, mellettem Laudetur barátom szinte önkívületben harsogta a „Hajrá, Fradi!”-t, én meg csak ülök és búslakodom? Mi a fene ütött belém? Hová tűnt az elmúlt 92 perc varázslatos hangulata? Felpattanok, már együtt ugrálok a többiekkel, zeng-zúg a „Mindent bele!”, és már nem érdekel az eső, már nem foglalkozom a kételyeimmel, megpróbálom a többi 17 ezer Fradista erejét összegyűjteni és átsugározni a játékosokba.
A 93. percben, a sors és az égen elbúvó csillagok sietnek a segítségünkre.
Az nem láttam igazán, hogyan került Csukicshoz a labda. Talán magát a lövést sem láttam. Egyszerűen önkívületben voltam. Csak mikor a labda gyilkos erővel a felső sarokba vágódott és szinte felrobbant a Szentély, akkor tudatosult bennem az, ami miatt az egész héten görcsben volt a gyomrom, amiért már vasárnap délelőtt útnak indultunk, és ami igenis keretbe foglalja soha el nem múló Fradizmusunkat.
Legyőztük a Dózsát! Megnyertük a derbit! Drága Fradista barátaim, kell ennél több?
Tegnap este ez jelentette az életünket. Aki még soha nem adta át magát ennek a csodálatos érzésnek, az talán nem érti, hogy mit ömlengek itt, hogy mit akarok a Fradizmussal, a derbivel, a győzelem semmihez sem hasonlítható boldogságával.
Aki nem érti, az sajnálhatja, hogy nem volt a részese. Mert nem láthatta azt, hogy már egy óra körül özönlöttek a zöld-fehérbe öltözött szurkolók az Üllői úton, hogy szerkesztőtársam négy éves unokája a számítógép előtt ülve, Fradi indulókat énekelt, hogy másfél órával a derbi előtt már egy gombostűt sem lehetett leejteni a lelátón. De még a lépcsőkön sem, mert tegnap ott is „felszedték a székeket”.
Amikor kivonultak a csapatok, a tábor dekor ötletével egybeforrt a Szentély, üzenve a világnak, az országnak, hogy a Ferencváros örök. Már van jelenünk és van jövőképünk.
Még egy ufó is megirigyelte a hangulatot, mert egy bogárnak álcázva magát folyamatosan felettünk kémlelte a Szentélyt, ami állítólag egy kamera volt, de akit Lucas és Spielberg tanított „csillagászatra”, valamint Scully és Mulder ügynökökkel kutatta a földönkívüli életet, az már nem hisz a mesékben. Az igenis egy ufó volt, amit a csillagok küldtek a Szentély fölé, ha már a felhők eltakarták az eget és nem engedték maguk elé a csillagokat.
Mert akik örökké vigyázzák a Ferencvárost, és akik örökké bennünk élnek, ők is látni akarták a derbit, ők is részesei akartak lenni a csodának. Mert győztünk két bombagóllal, töretlen akarással, folyamatos küzdéssel, és főleg az első félidőben nyújtott jó játékkal. A második félidő már nem sikerült jól, és talán keserű szájízzel hagytuk volna magunk mögött a Szentélyt, ha nem jön Csukics és a sors mely visszaadta amit ősszel elvett.
Ami a mindent eldöntő bombagól után történt, azt nem lehet szavakban kifejezni.
A Szentély és környéke vasárnap este zöld-fehérben öltözött. Több mint fél óra telt el, amíg a játékosok körbejárták (ugrálták) a Szentély minden zugát. Hiába szemerkélt az eső, nem mozdultunk, vártuk a mi hőseinket, hogy együtt örüljünk a győzelemnek. A „falakon” kívül sem hagyott alább az ünneplés. Az utcák, a metró, aluljárók a villamosok mind-mind a Fradi győzelmét énekelték.
Mielőtt elhagytam a Szentélyt még egyszer felnéztem az égre. Biztos voltam abban, hogy a felettünk kémkedő ufó is úgy gondolta, hogy ha ezt a csodát nevezik Földnek, talán nem is olyan rossz itt az élet.
Főleg ha vasárnap este zöld-fehérbe öltöztél.
– lalolib –
20 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – A derbi csillagai bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Egy ilyen felemelő, európai élvonalba tartozó színvonalú körítés ( történelmi drapik, Albert-molinó, görögtűz , frenetikus hangulat, telt ház ) után 2 milliós büntetés az FTC-nek az MLSZ-től…. Miben érdekeltek ezek???? 500 néző, szotymag-töki, csend és hullaszag??? Végre van egy kis foci-hangulat, máris ütik azt a Ferencvárost, amelyik klub és szurkolótábora nélkül már régen becsukhatták volna a boltot! Szánalmas… Nem beszélve a kamerás-beléptetőrendszeres lehetőségről, amellyel egyértelműen azonosítható a székdobáló, a hanggránátozó, a balhézó szurkoló, aki igenis vállalja fel tetteit és legyen büntetve ő, nem pedig a klub, amely visszacsempészte a régi idők focihangulatát a stadionba! Uff!:-)
admin kösz, úgy látszik, megcsalt a memória. Ettől függetlenül a bolgárok-románok éveken át szemérmetlenül játszadoztak ezzel a címmel az utolsó fordulókban. Ja, és Nyíl támadó középpályás volt, nem center, nem „végrehajtó”, mint az a Szlavkov nevű. Persze, ne legyek igazságtalan, 31 (vagy 32?) gólt bármilyen szinten, bárhogy is, de be kell tudni lőni.
Kedves Lalolib!
Örömmel várom a duma-partyt, bár gondolom az e-mail címemet látjátok, azért idekörmölöm: becefix@freemail.hu. Várom az értesítést! köszi
becefix, ahhoz, hogy Nyíl nem lett Aranycipős, nemcsak a balkáni bundamatyik kellettek, hanem a jó magyar elvtársak is, akik Nyíl egyik MTK elleni gólját (napokkal-hetekkel később!) öngólnak minősítették. Mer’ mi jó eeltársak vagyunk…Az egész Aranycipő-szisztéma ott bukott meg, amikor éveken át román vagy bolgár csatár nyerte az utolsó 3-4 fordulóban rúgott 10-15 góljával.Szlavkov, Georgescu, Camataru stb.
lacimadár,
A másnapi újságban valóban öngólnak jelölték, de aztán Nyílnak adták a gólt.
Becefix! Tavaly is volt egy nagyon jó kis meeting és biztosan az idén is lesz. Hogy mikor, azt nem tudom, ezt szerkesztőtársam szokta szervezni. Biztosan szólunk előtte és számítunk rád! Lesz miről „fecsegni”.
Kedves Lacimadár!
Valóban úgy van mindíg, ahogy írjátok: lehet válság, áremelés, uniós káosz, mégis egy Csukics bomba a bal felső sarokban, és hétfőn csicseregnek a madarak és vár a „szeretett” munkahely:)
Abban a bizonyos 0-6-ban az volt a kegyetlen, hogy hétfőn emberek közé kellett menni.. Apropó, emlékeztek ( leginkább a pestiek ), hogy éjfél előtt már ott tolongtuk a Blaha aluljáróban és vártuk a friss Sportot, hogy „ugyanazt a meccset látta-e a zsurnaliszta, mint mi?” Óh, boldog, zöld-fehérben úszó 70-es,80-as évek…Visszajönnek-e még azok a futballhangulatok? Most azért látok némi reményt
Kedves Lalolib!
Én azon a tavaszon még csak 12 voltam (…) így ott visongtam boldogan a PMSC elleni 4-0-on (Nyilasi 2, Szokolai, Pogány) Az akkori Fradi műsorlapban az évértékelőnél a meccs fényképen ott szurkolok a lelátón… Az az újság azóta elveszett… Pedig akkor még naívan skandáltuk, hogy „Aranycipős Nyilasi, héja-héja-hóóó!” Nem hallotunk a KGST-s találmányról, a bundázó Georgi Szlavkovról… Annyi közös témánk lenne, mikor lehet veletek, veled találkozni? Várható valamikor egy író-olvasó meeting? Szívesen folytatnék veled(rög)eszmecserét:)
Balinqu, erről beszéltem én is. A gatya lerohad az emberről, hogy enni tudjon adni a családjának, még szinte tél van, az eső is elkezd esni és jön Csukics… És mindjárt más a világ, a mocskos aljas szomszédot is keblemre ölelném. Éveket jelenthet az életünknek, ha szerethető, jó csapatunk van, mert akkor évente sokkal több öröm ér bennünket, többet nevetünk, márpedig a boldogság fiatalító hatású. MINDEN MECCSET MEG KELL NYERNI! MISSION IMPOSSIBLE? Nem! Már nagyon sokszor sikerült csodás klubunk történetében! Ha jól emlékszem, ’83-ban, bár végül hajszállal lemaradtunk az ETO mögött, de veretlenül játszottuk végig a tavaszt, akárcsak ’92-ben, amikor a 6. helyről jött össze a diadal. Hajrá Fradi!
Kedves balinqu!
Túl hosszú lenne elmesélni az egész történetet, de volt egy mérkőzés 2003. május 30-án, mely után megfogadtam, hogy soha többé nem teszem be lábam a Szentélybe.
Szerkesztőtársaim az oldalunk indulás után néhány héttel meggyőztek arról – annyira azért nem volt nehéz -, hogy jobb lesz, ha a hazai meccseken az otthoni fotelt felcserélem a Szentéllyel.
Bár voltak nehéz időszakok, de örökké hálás leszek nekik, hogy meggyőztek. 🙂
Bennem is felmerült, hogy a hazai meccseken át kéne nevezni a címet – de ismét meggyőztek. Néha szoktam rájuk hallgatni. 🙂
Kedves Becefix!
Az a 8:0 elég emlékezetes mérkőzés volt. Nekem főleg Takács Laci miatt, aki Nyíl és Ebédlő mellett a kedvenc játékosom volt. Két gólt is szerzett melyből az utolsó maradt meg, amit az utolsó percben szerzett. Úgy cikázott át a védőkön, mintha Nyilasi Tibort utánozta volna. 22 voltam akkor és azon rimánkodtam, hogy a bajnokság végéig ne vigyenek el katonának. Nem jött össze, így nem lehettem részesen a bajnokavatásnak a Pécs ellen.
Lalolib írása ismét telibe talált, mivel én is a helyszínen éltem át az örömöt, a szenvedést és végül a csodát! Ahogy már-már letargiába zuhanva hallgattuk a lilák „nincsen hangotok..” gúnyos kórusát, úgy gyűlt össze a végén az óriási Fradi tábor minden ereje és elsöpörte Cukic góljával a felhőket a fejünk fölül! A hatalmas lila lufi majom pedig siratta az Újpestet a lelátó tetején…
Azt az örömünnepet 2004 óta nem éltem át, ami ezután következett! A Moniz-fiúk közül nekem messze Besic játéka tetszett a legjobban, de Leonardo entrée-ja sem volt akármi! Úgy tűnik játékban és mentálisan is lesz csapatunk! HAJRÁ FRADI!!!
1980. augusztusában jártam itt életemben először, apámmal és öcsémmel. A Dunaújvárost fogadtuk, a 39. percig (Pogány Laci góljáig) nem ment igazán a csapatnak, ám a gól előtti kb. 10 percet megnyomta a csapat és valami fantasztikus volt a tízezer fradista együtt szurkolása, a lelátók kánonban visszhangozták a Hajrá Fradi!-t… Ott és akkor fertőződtem meg a fradizmussal és persze az sem volt akármi, hogy a „tiszteletemre” 8-0-ra nyert a gárda és Nyilasi egyik találata az FTC 5000. bajnoki gólja is volt egyben! Nagyon szerettem meccsre járni és valóban otthonunk volt a „szentély”!
Kedves Balázs!
Itt megtalálod a választ: https://tempofradi.hu/cikktar/lalolib-a-fotelszurkolo
Alig vártam,hogy hazaérjek a munkából és átnézhessem a hireket a tegnapi derbiről. Személyesen is átéltem,talán ezért volt olyan hatással lalolib irása. A végén majdnem megkönnyeztem azt a mondatot,hogy a Szentélyre nézve nem is olyan rossz az élet a Földön.Akik tegnap ott voltunk azok tudják,mire is gondolok. Görcölünk a hétköznapokban,dolgozunk,megpróbáljuk eltartani a családot. Nem könnyü. Erre jön egy ilyen meccs,egy ilyen hangulat ahol végre el lehet felejteni a nehézségeket.
Csodálatos volt,köszönöm Ferencváros!
Már eddig is megakartam kérdezni,hogy ez a fotel dolog hogyan jött létre,hiszen ahogy olvasgatom a jegyzeteket,a hazai mérkőzéseket a Szentélyben szoktad megnézni.
Boldog voltam ,hgoy láthattam A Meccset!
Csodálatos volt látni a közönséget,a srácok is hajtottak becsülettel.
A részletekbe most nem megyek bele,mert nem akarok kötöszködni,talán annyit,hogy az ősszel általam a 2 legjobban kritizált játékos kitűnő teljesítményt nyújtott…!
Végre van egy Csapat és erre a Társaságra lehet alapozni a jövőt.
Gratulálok Nekik!
Hajrá Fradi!
Volt Erő, Volt Egyetértés és volt Erkölc is! Együtt élt az egész fradi tábor.
aholl ilyen nagyszerű cikk iró/k/ vannak ott már nem kell félni, a Fradi szeretet
ÖRÖK! Remek munka után, remek írás. Köszi!
Karcsi bácsi.
Minden pontosan igy volt…a tv előtt is…
lalolib, remek a cikk, mint mindig, szívünkből beszélsz, csak jobban meg tudod fogalmazni. Akármennyi baja van az embernek, egy ilyen győzelem bearanyozza a következő napokat.
Budapest Zöld-fehér, az ország is zöld-fehér…
Ez a két szín zöld és fehér, minden másnál többet ér!
Hát indulj és bátran énekelj velünk, egy dalt a Fradiért!
Van egy város, Budapest,
Ott játszik és sose veszt,
A világ legjobb csapata,
Úgy hívják, hogy Fradika!
Szívünk értetek dobog,
Szárnyaljatok Zöld Sasok!
Azt mondják az angyalok:
A Ferencváros győzni fog.
FRADI-dózsa 2-1 ennyi….
HAJRÁ FRADI!!!!