Feljegyzések a fotelból – Elfogytunk a végére
Szolón, az ókori görög demokrácia atyja mondta, hogy “ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is”. Az a kedves olvasó, aki esetleg nem látta a tegnap esti mérkőzést és esetleg a foteles jegyzetemből akar értesülni az eredményről, annak az előbbi idézet bölcselet elolvasása “doszta” elegendő ahhoz, hogy a böngésző jobb felső sarkában lévő “X” gombra kattintson. Legszívesebb én is ezt tenném, teljesen fölösleges advent harmadik vasárnapján rossz érzéssel fogadni a közénk szálló angyalt, aki kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében…épp olyan erővel, épp olyan tisztán ahogy tegnap este a Groupama Arénát körbeölelte a zöld-fehér szeretet. És ez akkor is így van és így is marad addig amíg létezik az igazi Fradizmus. Annak nincs köze egy elvesztett mérkőzéshez, egy szomorú évzáróhoz, amit nem pontosan így terveztünk, de valahogy a sors úgy gondolta, jobb ha időben szól, ha időben figyelmeztet minket, hogy még van dolgunk bőven és ami a tegnapi napig olyan szépnek és varázslatosnak látszott, ott bizony vannak még olyan porszemecskék, melyek megakadályozhatják a tökéletes működést. Ettől még nem dől össze a világ, az alapok továbbra is erősek, de amit eddig lazán elintézünk egy “ráérünk arra még” mondattal, a tegnap esti vereség után már tudjuk, a közelgő tél szorításában a csapat megerősítése lesz a vezetők legfontosabb feladata.
Elsősorban nem azért – mert akik tegnap este a pályára léptek, nem elegendők ahhoz – hogy a bajnokság tavaszi szakaszában ne húzzák be simán a 29. bajnoki címünket. Talán senki sem vette komolyan, hiszen a csapat menetelése elég simának tűnt (és tűnik továbbra is!), hogy a végtelenségig nem lehet kizsigerelni a játékosokat. Főleg azokat nem, akik szinte mindig a pályán voltak a számunkra oly sikeres 2015 évben. Sokan most biztos legyintenek és egy olcsó magyarázatnak érzik az előbbi mondatot, pedig nem az. Nem magyarázat, hanem inkább kritika. Mert amit eddig is láttunk, de a sorozatos győzelmek miatt simán átsiklottunk felette, tegnap este tudatosult igazán: nincs kispadunk, nincs aki helyettesíteni tudná Böde Danit, nincsenek olyanok, akik ha kell, a Leo-Gera-Hajnal “időstengelytől” átvennék a stafétát. A hangsúly természetesen a “ha kell” szavakon van, eszem agában sincs nyugdíjazni őket, hiszen meghatározzák a Fradi játékát, de igenis ebben a korban már több “szabadságra” és hosszabb regenerálódásra van szükség.
Ahogy Böde Dani helyettesítését sem lehet azzal elintézni, hogy “minden évben hoznak valakit, mégis én játszom”, mert mi van akkor, ha a mérkőzés elején a vasembert úgy kell letámogatni a pályáról, hogy az egyik lábára nem is tud rálépni? Danit kemény fából faragták és mivel jelenleg az internetes kapcsolatom is sztrájkba lépett, így nem tudom megnézni, elolvasni a sérüléséről szóló híreket, de remélem nem súlyos és nem veszélyezteti az EB részvételét. Minket sérülés szempontjából üldöz a derbi, legutóbb Radó most meg Böde…talán nem is csak a véletlen műve?
Annyi bizonyos, hogy nem tudtuk helyettesíteni Danit. És itt nem csak a góljairól van szó, azok csak a habot jelentik a tortán. Megszűnt az ellenfél védelmét folyamatosan lekötő, ostromló hadiállapot, ezáltal nem tudtuk igazán kihasználni a széleket sem, nem kellett a két belső védőnek állandóan Dani nyakán lógni, nyugodtan széthúzhatták a védőfalat, ezzel ki is fogták a szelet a vitorlából. Ami eleve elég gyengécskén fújdogált. Hiányzott a lendület, a frissesség, az ötletesség, mely az egész 2015-s évet jellemezte a Fradi játékát. Középen a Gera-Hajnal kettős is csak vergődött a fáradt izmok szorításában, Leo sem tudta elővarázsolni azokat a mértani pontosságú indításait melyekből több gólt is lőttünk ebben az évben. Nagy Ádi is csak pörgött maga körül, a Ramirez-Lamah kettős sem tudta hozni a “megbolondítjuk az ellenfél jobb oldalát” játékát, ezzel meg ki is lett ölve szinte minden, mely a két éves hazai veretlenségi sorozatunkat megalapozta.
Küzdöttek becsülettel, de csak harcolva ritkán lehet meccset nyerni, főleg akkor nem, ha az ellenfél helyenként még játszani is tudja (plusz széttördelni) a játékot és már hetek óta csak erre a mérkőzésre készül. Nekünk meg az elmúlt 10 napban három rangadót kellett megvívnunk (be is húztuk mindhármat) úgy, hogy egy Fradi számára a jelenben már a döntetlen is csalódást okoz. Egy vereség meg egyenlő Waterloo-val és a világ végleges pusztulásával. Egy kanadai hokis mondta: „Ha nem tudsz szurkolni nekünk amikor döntetlent játszunk vagy ha kikapunk, ne szurkolj akkor sem ha győztünk…” – tegnap este az aréna lassan ködbe burkolt magányában a vereség ellenére megtapsoltuk a csapatot, bár sokan egyből megfordultak és elindultak a kijáratok felé, de sokan még maradtunk egy kicsit.
Miközben magamban dúdoltam a himnuszunkat, behunytam a szemem és végigpörgettem az eltelt 2015-s év mérkőzéseit és néhány pillanat múlva már azon vettem észre magam, hogy hangosan éneklem (inkább “üvöltöm”), hogy Hajrá fiúk, mert fő a győzelem!
Egy kicsit szomorkás voltam a vereség miatt, de mivel részese lehettem a lassan végleg búcsúzó 2015-s évnek, a búslakodás helyét átvette valami megmagyarázhatatlan nyugalom, béke és öröm.
Köszönöm a Barátaimnak az egész évet, köszönöm a Ferencvárosnak, a csapatnak és Thomas Doll-nak, hogy ennyi örömet szereztek.
Jövőre veletek, ugyanitt! Hajrá Fradi, mindörökké!
(bár a jegyzettel “időben” elkészültem, de a netes kapcsolatom délelőtt sztrájkba lépett)
13 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Elfogytunk a végére bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Drága Barátaim: mjozef, lalolib!
Köszönöm, hogy ezt a csodálatos évet veletek, a társaságotokban élhettem meg az új Szentélyben!
Az elmúlt párévben volt részünk jóban-rosszban. Hányszor, de hányszor jöttünk ki szomorúan, lehangoltan a Szentélyből, a Népstadionból…
Tavaly augusztus óta úgy érzem nagyon, de nagyon elkényeztetett bennünket a CSAPAT!!!
Szombaton az EB sorsoláson kívül a Szentélyben semmi sem úgy alakult ahogy szerettük volna: Böde Dani megsérült a dózsások ötöse miatt 👿 , a lápföldi majmok nyertek 1:0 arányban 🙁 , és valaki elvitte az egyetlen pár kesztyűmet 😆 !!!
Off: szolgálati közlemény! Józsi add vissza a kesztyűm, mert lefagy a kezem!!!
Fel a fejjel, ennél rosszabb évünk soha ne legyen!
Minden Fradistának és nem Fradistának kellemes ünnepeket, az előbbieknek sikerekben gazdag boldog újévet kívánok! Mindörökké Ferencváros!!!
HAJRÁ FRADI!
Kedves lalolib, kedves szurkolòtí rsak.
Gyönyörû szép beszí molí s és ìrat ez a mostani lalolib-irat ! De kí r, hogy egy szomorù alkalom szülte. No, persze nem csak az, hanem lalolib sziporkí zò ötletelssége is.
Nagyon sok szép dolog ebben az ìrí sban. Elôször az í dventi angyal üzenete a zöld-fehér pí lyí n.
Aztí n a megértô sorok a nehéz lí bak és izmok irí nt és végül az a gyönyörû idézet a kanadai hokisoktòl — aki nem tud szurkolni a döntetlen, vagy vereség dací ra, vagy utí nna, az ne is szurkoljon a gyôzelemkor.
ìgy van !
Böde medve meg hií nyzott, hií nyozni fog és hií nyzik.
Melyik csapatnak, mondjí tok meg kedves szurkolòtí rsak, van egy ilyen medvéje, akit ìgy szeretnek a pí lyí n, meg mí sutt is ?
Melyik csapatnak van egy ilyen Gera-Hajnal-tengelye, amelyet még az ellenfelek is elismernek ?
Végül, melyik csapatnak van egy ilyen lelkes és nemeslelkû szurkolòtí bora ?
Minden szurkolòtí rsnak mí r most Boldog Karí csonyi ünnepeket kiví nok.
Örüljenek hí t most a lilí k is.
Ha megtekintem a hí rom kérdéseimet, akkor nekik Sem az egyikbôl Sem a mí sikbòl, Sem a harmadikbòl nem jut annyi, mit épp a hí rom E-betûs csapatnak.
Kedves Böde medve. Egy jò í ttelelést kiví nok és a jövô évben, tél utí n, megint egy jò csupor mézet.
Tisztelt Szurkolótársak, kedves Lalolib!
Egyrészt nagyon elkeseredtem én is tegnap. Élőben nem láttam jól mit történt Böde Dani sérülésekor, de utólag a felvételt visszatekintve Dani nem magától esett el és fordult ki a bokája…hátulról a kontaktus megvolt.
Sajnos nem játszottunk jól, nem volt sok helyzet, azok közül sem sikerült kihasználni egyet sem. A meg nem adott gól valóban les volt, de ezt élőben nem tudtuk megítélni. Böde Dani kiesésével nemcsak a játék változott meg, de lélektanilag is volt egy visszaesés. És véleményem szerint Doll mester is (kivételesen) rosszul cserélt: Hajnal Tamás kiállásával végeredményben 10-en maradtunk, középpályán egy irányító kiesett, Busai pedig, aki helyette beállt, eltűnt elől.
…
De nem történt tragédia, habár a hazai veretlenség elvesztése az év utolsó meccsén nagyon lesújtó. Ez a meccs össze sem hasonlítható pl. az előttem író szurkolótársam által említett 2003 május végi Debrecen elleni meccsel, az valóban tragikus volt, mert elveszett a bajnoki cím. MOST A FRADI EGY NAGYSZERŠ°, EMELKEDŐ ÚTON TART. A tegnapi meccs egy erős figyelmeztetés volt, melyből egy erős lelkialkattal, a szakmai stáb téli alapozó munkájával, erősítésekkel és a játékba vetett megújuló hittel tavaszra erősödve épülhet tovább a csapatunk. És azért sem volt ez tragédia, mert ebben a háromfordulós rendszerben visszavághatunk a Dózsának. (Eddig a mérleg döntetlen, gólarány 2:2, de idegenben mi rúgtunk többet…) A Fradi ebben az évben nagyszerűen teljesített, két kivétellel – a Zseljeznicar mellé most ide kívánkozik a tegnapi vereség. DE AZ EMELKEDŐ ÚT A LÉNYEGES, melynek végén el kell jönnie a nemzetközi kupaszereplésnek. Igaz, hogy ez nagy erőfeszítést igényel. De egyre többen gondoljuk és hisszük, hogy a Fradi és a magyar labdarúgás emelkedése kéz a kézben jár. (Azt is sportszerűen le kell írni, hogy 2016-17-ben pl. az Újpest esetleges sikeres Európa ligás szereplése is a magyar labdarúgás érdeke lenne, és valójában a Fradinak is szüksége van hosszú távon 1-2 erősebb versenytársra.) Holnap, hétfőn pedig itt az idő drukkolni a magyar kézilabdás lányoknak, soraikban a Fradista klasszisokkal!
…
Tehát a tegnapi Újpest elleni derbi megvolt, de tavasszal vissza tudunk vágni! Volt már sok tragikus vissza nem fordítható esemény a magyar labdarúgásban, a tegnapi nincs ezek között. Már csak azért sem, mert tekintsünk vissza 6-8 évet, milyen mélységekben volt a a csapatunk, honnan jöttünk felfelé…
Ezeket végiggondolva, én is csatlakozom a tisztelt rovatszerzőhöz, és a haragot, bosszúságot elengedve és megnyugvással feloldva, mindenkinek áldott karácsonyt kívánok, megköszönve a Fradinak, a csapatnak, a stábnak ezt a szép évet, és jövőre minden téren megújuló erővel és nagy reményekkel mondjuk ismét együtt: HAJRÁ FRADI!!!!
Kedves Fradista barátaim!
Engem az szomorított el tegnap, hogy nem buzdítottuk eléggé a csapatot. Már öt perccel a vége előtt sokan elindultak kifelé. Miért? Volt egy 2015-ös év ahol veretlenül zártuk a tavaszt; följöttünk a középmezőnyből az ezüstéremig (előtte 10 évvel voltunk utoljára ezüstérmesek); nyertünk három kupát; az őszi idény végén toronymagasan az élen állunk, és 8 között vagyunk a Magyar Kupában. És amikor vesztettünk (MTK, Újpest, Zseljo) akkor sem aláztak meg minket; egyszerűen aznap jobbak voltak. Még nem vagyunk elég erősek, de hol voltunk ezelőtt két-három évvel? Legyenek a vereségek tanulságok, épüljünk belőle tovább – ahogy Daninak is szívből kívánom épüljön föl a tavaszi Újpest meccsre! Azt reméltem szombaton, hogy a győztes derby után “Bajnokcsapat” rigmussal búcsúzunk. De hogy kisebbségben vannak a tapsolók a fütyülőkhöz képest? Ahelyett, hogy zúgott volna a Hajrá Fradi és leénekeltük volna az Újpest tábort …
Áldott ünnepeket mindnyájatoknak és Hajrá Fradi!
Boogie bácsi
Tavasszal áprilisban már bajnokok leszünk! És április 30-án, szombaton este a lilákok sorfalat fognak állni nekünk! Akkor pedig el fogjuk feledtetni ezt a szombatot, és a világ rendje helyre fog állni! De egyetértek: a tapsolók nem maradhatnak kisebbségben, sajnos hogy most szombaton még így volt. Tegyünk hát róla, hogy többet ne legyen így! Hajrá Fradi!!!
Szerkesztőtársam április 6.-át jelölte meg.
Könnyen lehet! Ha a Honvéd meccs után 19 pont az előny, akkor a Fradi április 6-án bajnok, mivel 6 forduló van ezután hátra. Jelenleg 18 pont az előny a második helyezett csapattal szemben, tehát ezt addig csak 1-el kell növelni! 😉
Kedves Boogie bí csi
Egyetérten Önnel.
Ez a csapat legelí bb egy tapsot megérdemelt volna, amikor levonult, és amikor — az évnek levonulí sí t — figyelembe vesszük egy hí laadí s.
Azonban a nézôk (csak ritkí n) nem fütyültek. Az meg igazí n fí jt volna.
Valahogy megérezték, hogy most még nincs itt az idô az önveledt ünneplésre.
Mégis: Egy kis hí la a megadott szép pillanatokért nem í rtott volna.
Szép Volt fiùk ! Akkor is és épp annak a dací ra, hogy kikaptunk.
Ezt nem veheti el senki tôlünk.
Ez meg fog maradni az emlékezetünkben, akkor is, amikor a lilí kat mí r régen elfelejtettük.
Hmm… Hát a Dózsa nem fog vitézkedni a 2016-17-es EL-ben az tuti, mert két évre el vannak tiltva és ez lesz a második… A többi mondjuk stimmel!
Igaz, már megfeledkeztem róla, a 2014-es tavaszi Újpest FC Kft – UTE indulási jog átruházás miatt az UEFA klublicenc szűnt meg, de úgy olvastam most, hogy az három évre szól. tehát 2017-18-as (őszi) szezonban indulhat legkorábban az UTE UEFA klubtornán. (Persze mostantól számítva az valóban 2 év.)
…
„Az UEFA-licenc kiadásának pillanatában a futballklub legalább három egymást követő, megszakítás nélküli évben regisztrált tagja kell, hogy legyen az európai szövetség égisze alá tartozó nemzeti szövetségnek vagy ligának. (…) A klub jogi formájának vagy vállalati struktúrájának bármilyen megváltoztatása ebben az időszakban megszakítja ezt a hároméves ciklust.” (forrás: NSO 2014.03.20 20:21)
Kedves Lalolib!
Szinte minden mondatoddal egyetértek, de azért leírom azt, amit hazafelé, illetve az ágyban forgolódva, fejfájással gondoltam. Sokak számára felháborító, hogy “már” két 1:0-s vereségünk van. Persze fájó a Dózsától kikapni, de ilyen előfordulhat, főleg, ha a körülmények úgy alakulnak. Dani sérülése nemcsak neki volt fájdalmas. Kiesett egy olyan kulcsjátékos, a csapat kapitánya, akire mindig két védőnek kell figyelnie, ezáltal a többieknek nagyobb tér marad. Visszanéztem a balesetet. L. nagyot lökött Danin, a 100 kg-os test megbillent, a boka kifordult. Közben még kapott L.-től egy rúgást is a vádlijába. A következmény, sajnos ismert, s ráadásul a Dózsa rúghatott szabadrúgást kezezés miatt. Nem állítom, hogy L. szándékosan okozott sérülést, de azt nem értem, ha kezezés miatt sípolt K., akkor a sípszó utáni szabálytalanságért miért nem járt figyelmeztetés (sárga). Dani kiesése kulcsfontosságú volt, ennek ellenére több helyzetünk volt, mint a liláknak. Nem érdemeltünk vereséget!
A másik amit szeretnék megjegyezni. Megint kaptunk egy olyan gólt, amit a kapusunk és a legmagasabb védőnk közelről nézett. Géczi Pista idejében biztos nem fejeltek az ötösön belülről gólt, mert, ha kellet, saját játékosát is feldöntötte a labda megszerzése érdekében. (Azt már nem is mondom, hogy Rami teljesen feleslegesen rúgta ki szögletre a labdát.)
Mindezek ellenére a bajnokságot 18 ponttal vezető csapatunk megérdemel minden dicséretet!
Hajrá Fradi, hajrá fiúk! Jó pihenést és jó felkészülést! Ne kényelmesedjetek el, mert – reményeim szerint – jön még erősítés. Utóirat: az “öreg” Gera a csapat legjobbja volt ezúttal is.
Szerintem tegnap este, a helyünkre kerültünk. Jók vagyunk, jók vagyunk, de nem eléggé. Nem volt képes a csapat átérezni a dózsa meccs mit jelent. Ugyanazt a csalódást éreztem hazafelé menet, mint annak idején a Debrecen ellen a bajnoki döntőn. Lélektelenség a pályán. Megalázva érzem magam. Túl nagy volt bennem a várakozás sok-sok év után először igazán.
Amióta megszülettem még soha nem lí ttam ilyet…Magyarorszí got is kihúzzák egy eb-n.tetszett is a csoport.kollegí im mí r küldték is az sms-eket,amikor kiderült Ausztria egy csoportban lesz velünk.Majd jött a meccs amit minden évben ví rok,talí n most nem is néztem volna-ti tudjí tol mi ennek az oka-de kivételt tettem.Szí momra a legfí jóbb pont Böde sérülése mellett hogy alig volt helyzetünk és az újpest végig kézben tartotta a meccset.tudtam hogy ez a pont is eljön mint az mtk elleni veretlenségi sorozat vége,iĺl ki ellen kapjunk itthon ,naní ,hogy a lilí k ellen.mi akik büszkék vagyunk a szép sorozatainkra egy kis ború,hogy pont ők avattak fel minket eme módon.
De minden csoda 3 napig tart.
Kìví nok én is Mindenkinek egèszségben,szeretetben gazdag ünnepeket és boldog új évet!