Feljegyzések a fotelból – Fehér zsebkendős reményvesztés
Nem tagadom, amikor először olvastam a C-Közép felhívását a fehér zsebkendős integetésről, rossz érzéseim támadtak. Először természetesen a spanyol fehér kendős „integetés” ugrott be, melyről tudjuk, elégedetlenséget jelent, sőt, egyértelmű utalást közvetít, hogy a szurkolóknak elegük van abból, ami a csapat körül zajlik. Tudom, a felhívás külön „fejezetet” szentel arra, hogy itt nem a spanyol módit akarjuk utánozni (nem az edző-csapat-elnök elleni a tiltakozás), egyszerűen csak békét, nyugalmat és főleg egyetértést szeretnénk. A másik gondolatom magával a „fehér” jelképpel kapcsolatos, mely a történelem viharaiban sok esetben nem csak a megtisztulást volt hivatott jelképezni, hanem az erőszakot és a kegyetlenséget is, mindezt a tisztaság színében ágyazva. Természetesen nem akarok semmit sem belemagyarázni a vasárnapi fehér kendős lobogtatásba, csak egyszerűen unom és el is szomorít, hogy hetek óta demonstrálunk, sípolunk, fehéret loboghatunk és még sem történik semmi. De aztán felrémlett Shakespeare örökérvényű gondolata, miszerint sokszor épp a szenvedély az mely eltalálja, mit az értelem és a józan ész nem bírna soha sem megoldani és új értelmet kapott az egész kezdeményezés. Amikor kivonultak a csapatok majd felhangzott a Fradi himnusz, magam is lobogtattam a fehér zsebkendőt, bár abban akkor sem voltam biztos, hogy az a szenvedélyes Fradi szeretet, mely betöltötte a lelátót, megoldást fog hozni. Pedig szükség lenne rá, a Dózsa elleni vereség után még Doll mester is a megbékélés mellett tette le a garast, hiányolva a bíztatást, a szurkolást. Mert anélkül a Fradi csak félkarú óriás.
A megoldást én sem tudom, de azt igen, ha a kötélhúzás tovább folytatódik, maga a Fradi-család kerül veszélybe. Ezt meg senki sem kockáztathatja meg! Az egész vasárnap délelőttömet ez a tudat járta át, és az a vészjósló gondolat, hogy mi lesz velünk, ha ma nem nyerünk a Haladás ellen…és mi lesz velünk ha nyerünk? Egyáltalán bele lehet kapaszkodni bárkinek is a csapat sikerébe-sikertelenségébe? Nem szabadna, de nem lennék szurkoló ha a hangulatomat, a gondolataimat nem befolyásolná a csapat teljesítménye.
Vasárnap kora este is ez történt. Amikor Fábián „időhúzástszeretőbíró” hármat sípolt és véget vetett a mérkőzésnek, szurkolótársaim arcán a csalódottság és a keserűség látszott. Úgy baktattunk le a lelátóról mint akiknél már minden remény elveszett. Ettől tartottam igazán. Van elég gondunk, erre jön még az, hogy az NBI kimagaslóan leggyengébb csapatának képtelen voltunk begyömöszölni egy nyavalyás gólt. Gyenge, elképzelés nélküli játék és olyan hibák melyek mellett már nem lehet szótlanul elbattyogni.
Pedig amikor Szasza a szokásos lelkesedésével bemutatta a pályára lépő játékosokat, még úgy gondoltuk, hogy ennél támadóbb szellemű csapatot a jelenlegi keretből nem lehet összerakni. Meglepetés azért ért bennünket, hiszen Bönig és Lauth még a keretbe sem került, de úgy gondoltuk őket nem nehéz pótolni, ráadásul az előre borítékolható volt, a Haladás busza oly mély gödröt fog ásni a saját tizenhatosán belül, hogy tartani lehetett attól, hogy beszakadnak a Metróba. Azt persze furcsálltuk egy kicsit, hogy a jobbhátvéd Dilaver átkerült a baloldalra és a jobbszélső Somalia lépett vissza jobbhátvédnek, de utóbbinál már fel sem kaptuk a fejünket, mert a Fradi Jolly-Jokere talán csak a kapunkat nem védte még. Kezdő volt Lamah és Gerzson is, Gyömbér helyett Csukics szűrt (nem nagyon volt mit), jobb oldalon meg Nagy Dániel próbálta betölteni Somalia szerepét.
A taktikával, az elképzeléssel nem is volt baj…a tartalommal már annál több. Eddig tényleg tartózkodtam attól, hogy bíráljam a játékosokat, hiszen nem vagyok szakember csak egy okoskodó szurkoló, de a tegnap esti produkció után kicsordult a pohár. Tehetetlen düh fortyogott bennünk és szerencse, hogy nem közvetlenül a mérkőzés után ültem neki a jegyzetírásnak, mert akkor az MLSZ talán engem is örökre eltilt a meccsre járástól. Ha leírom azokat a „gondolatokat” melyeket a szurkolótársaim fogalmaztak meg a meccs közben, vagy összefoglalom azt a hazavezető két órát Laudetur barátommal, hát…ahhoz kellett volna néhány moderátor, hogy olvashatóvá tegye.
Miről is szóltak ezek „gondolatok”. Inkább tényleg nem részletezem, mert akik látták, tudják mire gondolhatok. Addig amíg ilyen teljesítményre képes játékosok alkotják a Ferencvárost, sok jóra tényleg nem számíthatunk. Ezen meg Gerzson sem tud már segíteni. Voltak jó ütempasszai, lőtt egy kapufát is, szívvel lélekkel harcolt, de igazi fazont nem tudott adni a csapatnak. Vagy talán nem is lehet? A mérkőzés „csúcspontja” a második félidőben jött el, amikor Szasza közölte, cserélni fog a Ferencváros. Jön Ugrai és Busai. Ekkor borult teljes gyászba a lelátó. Ha egy Ferencvárosnak ahhoz, hogy felpörgesse a játékot és új lendületet kapjon Ugrainak és Busainak kell beszállnia, az már a vég. Onnan nincs visszaút, az már a reménytelenség gödre.
Vajon hol vannak a nyári igazolások? Lauth, Havojic, Bosnjak, Nalepa – őket nem a kezdőbe igazoltuk? Közülük ketten még a kispadon sem fértek el. És ha ehhez hozzáadjuk Dilaver és Nagy Dániel kiábrándító játékát akkor óhatatlanul is felmerül bennünk a kérdés: Vajon ki igazolta őket? Ki figyelte meg ezeket a játékosokat, ki ajánlotta a Fradi figyelmébe? Mert ezeket az embereket kéne örökre kitiltani az Üllői út 129-ből és nem a szurkolókat.
Már aludtam egyet a tegnapi borzadályra, de még mindig forr bennem a tehetetlen düh. Ami inkább elkeseredettség, mert ahogy a bevezetőben írtam, tegnap este nem csak a győzelem maradt el, hanem a béke lehetősége is. Mert aki azt hiszi, hogy nincs ok-okozati összefüggés, az soha életében nem ült fel még a lelátóra. Annyira azért én sem vagyok naiv, hogy elhiggyem, ha tele a stadion, bele tudjuk hajszolni a csapatot a győzelembe. 90 percből 85 percet nálunk volt a labda, körbelődöztük a kaput, úgy rúgtunk egy tucat szögletet, hogy azokból egyetlen egyszer sem alakult ki gólveszély! Ezt kérem szépen nem lehet megtanulni? A játékosok nem veszik észre, hogy ha az ötös környékére ívelik be a labdát a vendégek kapusa azokat kaján mosoly kíséretében gond nélkül megfogja? Nincs más variáció? Nem lehet hosszan a másik oldalra, vagy a tizenegyes pont környékére beadni, ha már van néhány jól fejelő (???) játékosunk?
Lehetne még sorolni a tegnapi nap gyötrelmeit (labdakezelés, pontatlanság, szabadrúgások) de vajon minek? Ettől nem leszünk jobbak, ettől még nem lesz béke az olajfák alatt, ettől még nem leszünk összetartó Fradi-család. Nyáron sikerült szétverni egy formálódó csapatot és nagyon nem sikerült egy újat építeni. Sommásan ennyi és nem több. És ez teljesen független a szkennertől, a tábortól, a kint maradóktól és bent lévőktől. Sípolhatunk, fehér kendőket lebegtethetünk, fütyülhetünk, de ez sajnos egyenlőre nem oldja meg a legnagyobb problémát.
Nincs csapat és elfogyott a remény.
37 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Fehér zsebkendős reményvesztés bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Néhány statisztikai adat a meccsről:
Labdabirtoklás: 66-34 % – már-már Barcás fölény
Kapura tartó lövés: 32-3 – ilyen mennyiségű lövés elég régen volt
Kaput eltaláló lövés: 2-1 – ezért lett 0:0 a meccs.
Szabálytalanság: 21-20 – ezt jó lenne megmagyarázni. Fábián fütyült összevissza, túl idegesek voltunk, vagy nem tudunk szabályosan szerelni?
Pontos passz: 475-205 – tiki-taki, eredmény nélkül.
Kinizsivel értek egyet,két jó iramú félidőt láttam.Az előző mérkőzésekhez képest sokkal több helyzet volt amit sajnos nem tudtak kihasználni,szomorú.Mindenki kritizálja a játékosokat joggal,de az edzőt most mégis védelmembe veszem,mert pl.az agyondicsért Böde helyett nem rúghatta be a labdát.Kritikán aluli volt a játéka.Egyszer már írtam nem szeretem nevesíteni a játékosokat,most viszont mégis csak megemlítem,az a furcsa nevű Kukuro….. lesem tudom írni a nevét az Ő és a Nagynak a leküldése volt a legjobb edzői döntés.Szomália csúcs teljesítményt nyújtott,az új fiú még szokja a környezetet és az itteni stílust.Tetszett a labdakezelése,szerintem jó lesz.Még mindig nem vagyok elkeseredve,én is győzni szeretek,de ha nem megy mindegy,hogy miért, legközelebb majd bizonyítok.A fiúk is így vannak ezzel erre mérget mernék venni. A szurkoloknak abban teljesen igazuk van,hogy a pénzükért jó mérkőzést akarnak látni,de azok akik az Újpest ellen a Váci úton minősíthetetlenül viselkedtek azok többet ártanak mint amit segítenek a csapat talpra állásához. Egyszer,ha kedvem lesz hozzá megírom,hogy a híres B közép,hogy viselkedett Apám idejében,pedig akkor még, nagybetűvel írom, MINŐSÉGI FUTBALL volt.
Tisztelt Lipòczi Lí zí rné
Erre a B-közép beszí molòra nagyon is kiví ncsi lennék. De gondolom nem csak én.
Bí r lehet — ha „viselkedésrôl” lesz majd szò, bizonyos „romantikai” elképzelések jòzanodí sra szorulní nak.
Erre azonban, kérem Önt, tisztelt Lipòcziné Lí zí rné, ne legyen tekintettel
Kedves Gabriella, tán sokak nevében is, de a magaméban mindenképpen kérem: írja meg nekünk!
Kedves László! Nagyon súlyos névtévesztésben van!
Alattam lejjebb Lacimadár hozzászólásához annyit: nem „mi” vagyunk a Fradi „velük” szemben, sem „ők” velünk szemben, nem „te” az „én” ellenemben, nem is „én” „veled” szemben, hanem „mi”, csapat, szurkolók, játékosok, mindig a mindenkoriak. Ez az, ami most nincs, „én” vagyok „helyetted”, „mi” vagyunk „ő” helyettük. Család, mint olyan, nincs, csak indulatok és nemhogy egymás megértése, de még szándék, törekvés se rá. Mindenki „mi” vagyunk, egyen-ketten, atomjaiban.
Ehhez a témához csak annyit. Régen, ha az ellenfél húzta az időt, színészkedve fetrengett, alattomosan, durván játszott, akkor felharsant a „csürhe, csürhe…”. Most meg megy a „cigányozás” sok százezer forintért. Régen ment a „Hajrá Fradi!”, „Mindent bele!”, most pedig többet hallani a dózsások szidalmazását… Nagy különbség!
az előző hsz. Kispufinak szólt … igazad vagyon, Kinizsi! És a csürhézésnek megvolt a maga helye, súlya, jelentése … egy ilyen után a vendégcsapat pirulva ment az öltözőbe … most üttyre-füttyre cigányozás … nemcsak, hogy szégyellni való, de az eredeti jelentését, hangulatát is elveszítette … évtizedekkel ezelőtt a „csürhézést” „ki kellett érdemelni” … nem azért járt, mert vendégcsapat …
Kedves barátom, MI alatt éppen mindannyiunkat értettem … nem vitatva a vezetőség „zöld-fehér vérét” – ez sem volt mindig így … ld.: Végh Aladár a ’60-as években:” Na és? Ha nem lesz bajnok a Fradi, attól még terem Szabolcsban krumpli …” és ez egy Fradi-elnök volt … de a Fradi -szerintem- attól unikum, hogy a Bodrogköztől Tokióig sokan belehalnak a lélektelen, gyatra játékba … nem teremhetnek mindig labdazsonglőrök, mint kedves Gabriella édesapja, Sárosi, Kocsis, Kubala, Varga, Albert, Ebedli, Nyilasi … hadd ne soroljam estig … de ha MINDANNYIAN a Fradi „vagyunk”, akkor a vezetőségnek is így kell ehhez hozzáállni …
Vezetőség … Lakat Tanár Úr nagy mondása volt állítólag -Rudas Feri bácsi meg tudná erősíteni-: a Fradit mindig össze fogja tartani a fröccs iránti szeretet és a vezetőség iránti gyűlölet …
Akkor is nagyon elkeserít, Lacimadár. Az elnök minapi cinikus megszólalása – a jegybevétel mindössze a bevételünk három százaléka, kvázi ki nem sz.rja le, hogy jár-e a tábor a meccsekre – meg tovább mélyíti az árkot, és árnyalja idealista megszólalásomat…
Gondolom, nem a „Hülye vagy!”, hanem a „Cigányok!” miatt jött az újabb 200 ezres büntetés. Kedves fiatal barátaim! Használjátok már az eszeteket, ha szeretitek a Fradit!
Gratulálok Lalolib, ismét egy remek jegyzet!
Rendhagyó módon most egy nyílt levéllel fordulnék a Ferencváros futballszakosztályának vezetőihez és a csapathoz:
„Tisztelt Uraim!
Amikor megvettem az idénybérletet, még együtt volt a tavalyi bronzérmet kiharcoló gárda, még együtt szurkolt a C-közép, a B-középpel, volt csapat, hangulat, épült a csodás stadion és minden gyönyörűnek tűnt a közeljövőt fürkészve..
Majd augusztusra szétszéledt a csapat magja, jött a vénaszkenner-ügy és Herr Doll(vagy valaki más?) új arcainak, felfedezettjeinek játéka- azaz a teljes csőd. A bajnoki mérleg (5-1-3) láttán akár azt is mondhatnánk, nem rossz, de láttuk ezeket a kínlódásokat. A kilenc meccsen volt összesen tán 4 fogyasztható félidő, erős túlzással és jóindulattal.
A tegnapi Haladás elleni produkció viszont sokaknál-így nálam is- betette a kaput: elképesztően gyenge, dinamika nélküli, taktikailag értelmezhetetlen (tolongásos, nem tolódásos?), nulla élvezeti értékkel bíró labdázgatás folyt. Német mesterünk koronázta meg a nihilt a meccset követő nyilatkozatával, ahol szarkasztikus megjegyzést tett a Real Madrid háza táján várható csatár-keresgélésről. Ezzel csak tetézte a meccsen látott folyamatos döbbent reakcióit, hiszen minden ostoba hiba után a fejét fogta, mely gesztusokkal jelezte, ez nem az ő taktikája, nem erre készültünk, hiszen edzésen gördülékeny és taktikus látványfutballal rukkoltunk elő mindig, gólt is csak oxival lőttünk, vagy mi. Ilyet egy edző nem tehet. Nem vonhatja ki magát a felelősség alól, amit ceremóniamesterként a háttérben követ el a fiúk taktikai, technikai és erőnléti felkészítése kapcsán.
Tudomásul kellene venni uraim, hogy a futball a szórakoztatóipar csúcsa a világon mindenütt és alapvetően egyetlen célja a közönség kiszolgálása látvánnyal és eredményességgel. Mindennek ellenértéke az öröm, a siker és az euró tízezrek a zsebbe.
Éles a kontraszt a többségében 4-500 eurónyi forinttal „gazdagodó”, napi 9-11 órát güriző alkalmazotti „rabszolgák” és pl. az FTC focistácskái között, akik súlyos euró ezrekért kocorásznak és lökdösődnek a pályán, erőnlét híján és bántóan ügyetlenkedve.
És mindennek tetejébe, ha pfújolás kíséretében fogalmazzuk meg kritikánkat, akkor parád riposztként jön a Real Madrid, a „lesz ez még jobb is”, meg a „nincs veszve semmi”…stb.
Ez arcátlanság és szégyen!
Jómagam úgy döntöttem, hogy eddig tartott a türelmem. A bérlet befizetett árát vegyék egyszeri felajánlásnak a szép, új stadionért. Ezután távollétemmel tüntetek és szerintem nem leszek egyedül. Ezt a játékot nem értünk és nem nekünk játsszák, hanem önmaguknak, hát akkor tegyék ezt egymást közt uraim, e belterjes posványban!
A meccsen lévők több ízben skandálták, hogy „Kubatov, hol van a tábor”? Én pedig még annyit kérdeznék: És hol van a beígért bajnokesélyes csapat?
Mivel közel 40 éve járom a stadionokat a Fradiért, talán megértik az indulataimat és abbeli reményemet is kifejezem, hogy sokszor támadt már fel a Ferencváros, így lesz ez tán majd később is. Abban is bízom, hogy a gyönyörű új stadiont nem koncerteknek építették csupán, hanem látunk mi még itt Fradi örömfocit!
Az Önök jelenléte és végtelen arroganciája ellenére is: Hajrá Fradi!”
Elnézést érte, ezeket le kellett írnom. Vitaindítónak szánom és esetleges tükörnek jelenlegi „csapatunk” számára…
Vigasztaljalak? Nem „ők” a FRADI, hanem MI … Székelyudvarhelytől Vancouverig, Buenos Airestől Királyhelmecig, Milotától Szentgotthárdig … persze, egy FERENCVÁROST SENKI sem sajátíthat ki, de valahol vigasz: ez a klub ATTÓL más, mint az összes többi, hogy olyan, mint egy NEMZET: tényleg MINDENKIÉ, minden Fradistáé … úgy sajnálom a mai fiatalokat … 30-40 éve, ha bárhol egy sosem látott emberrel szóba elegyedtünk, a 2. mondat a foci volt … a 3. a FRADI … miután 70-80 % Fradi-drukker volt, nem volt nehéz folytatni a beszélgetést … akár főorvos volt, akár segédmunkás … akár a jelenlegi Magyarországon, akár az elcsatolt területeken … ott méginkább … hát, a játékosok 90 %-át ezért tiltanám ki a az öltözőből is … esetleg fizetség ellenében megnézhetnék … Ugrai, Busai, Bödinho … nem a külföldiektől várom elsősorban, hogy FRADISTÁK legyenek … nemhogy Rudas Feri bácsi, Kispéter Miska bácsi, Dalnoki Jenő bácsi., de még Simon Tibi is páros lábbal rúgta volna ki EZEKET az öltözőből … 1. szabály: Dögölj meg a pályán! 2. szabály: Ha még focizni is tudsz, az már hab a tortán … de az 1. pont nélkül semmit sem ér … És a kispadon mit keresnek légiósok? Japánba sem hívnak olyan magyar mérnököt, amilyen ott is van … csak olyat, aki JOBB!
Azt gondolom, hogy az is hungarikum, hogy folyamatos légiós szám emelkedés mellett, folyamatosan csökken a magyar foci színvonala.
Ma már ott tartunk, hogy ha csak magyar játékosok szerepelhetnének az NB I-ben, nem lenne 6-8 csapatra való játékosunk, míg minőségibb játékosokból álló csapatból kettő se (nincs az a szövetségi kapitány, aki találna 11 a nemzetközi szint közepén jegyzett magyar játékost).
Persze, ha holnap vezényszóra beteszik a magyarokat attól nem lesz jobb, sőt egy máltai csapatnak mi leszünk az ideális ellenfél …
Kedves becefix
Neked is zöld a véred. Ellenben a növényekhez és a rovarokhoz (azok is zöldvérûek) Te nem vagy ugyanazzal a türelemmel mint ôk megí ldva.
Ezeknek az élôlényeknek életfontos, hogy ví rjanak mìg eljön az idejük.
Te meg – lí tszòlag – nem birod mí r cérní val.
Megértelek.
De tudjuk-e mi, hogy valòjí ban mire is ví runk ? Persze, ha ùgy cselekednének a felelôsek, mint ahogy mink ezt szeretnénk, akkor csak siker, gördülékeny és taktikus lí tví nyfutballal rukkolní nk ki mindig, gòlt is csak oxival lônénk. Ilyent egy edzô azonban magí rahagyva nem tehet. Ehhez ô és a csapat közös munkí ja szükséges. Ilyen munkí hoz meg kell, hogy megértsék az edzô és a csapat egymí st. Ez meg nem egyszerû dolog, ha erre meg a szurkolòknak egy része meg a vezetôség sem képesek (legalí bb egyenlôre). Ôtôle elví rjí k azt, amire ôk maguk (jelenleg) nem képesek.
Kedves, becefix. A dolgok összefonòdtak és minnél idegessebben rí ngatjuk a gubòkat, anní l nehezebb aztí n a kigubancolòdí s.
Lehet, hogy Nagy Sí ndor metodisí t fogjí k alkalmazni. Akkor meg Neked lesz igazad.
Egy pí r dolgokra a hozzí szòlí sodbòl rí szerelném terelni a figyelmet.
(az edzô)„Nem vonhatja magí t ki a felelôségt alòl, amit ceremòniamesterként a hí ttérben követ el, a fiùk taktikai, technikai és erônléti felkészìtése kapcsí n…“
„…. ha pfùjolí s közepette fogalmazzuk meg kritikí nkat, akkor parí d riposztként jön a Real, a lesz ez még jobb is,
Ehhez azt szeretném hozzí fûzni, hogy meg van a lehetôség a fütyülésre. Ez nem csak meg van engedve, hanem (a lelkiismeretes jí tékostòl „szìvessen“ el is fogadott visszonzí s és kritika a lí ttottakért) el is ví rt.
Az elismerés egy jí tékosnak kell (a fütty is elismerés) és igazolja a sají t benyomí sí t. Egy jí tékos sem olyan hiù, hogy el tudní hitetni magí val, hogy jòl jí tszott, ha pont az ellenkezôje az igaz. A „Real“ mondòka meg mindazoknak szòl, akik egy ùj Mercedes kocsit egy Lada í rí n szeretnének megví sí rolni. A Fradinak jelenleg csak a Ladí ra telik. Vagyis azoknak szòl, akik – nem tudjí k, vagy nem akarjí k — lí tni a jelenlegi helyzetet.
Ezért a „arcatlansí g“ Kfejezésedet keménynek tartom. Aki remél még, az arcatlan ?
„Szégyenkezni“ a csapatnak nincs miért. Akkor lenne, ha valòjí ban nem tettek volna semmit a gyôzelemért. De ez nem ìgy volt. (Bí r nem lí ttam a meccset, de olvastam egy pí r beszí molòt). Minden meccs egy felkészülésel jí r. Az is munka. A becsületes munkí ért nem kell szégyenkezni, akkor sem ha nem jí rt sikerel.
Legyünk òvatosak az „arrogí ncia“ kifejezésel, amìg mindenhez értünk és mindent tudunk. Tudjuk-e valòjí ban mire ví runk.
A sikernek sok arca van. Legalí bb 22. Az ellenfél is kell a gyôzelemhez. Az edzô meg az a cermòniamester, amelynek a ceremònií n részt is vehetünk – ha akarjuk. Kényszerìteni hozzí azonban nem tud és nem is akar.
A részvétel a mi dolgunk. A jí ték meg az övék.
Tökéletesen megértelek, vasárnap este nálam (nálunk) is betelt a pohár, iszonyatosan keserű volt a szánk. Az persze még hozzátartozik az igazsághoz, hogy azt a fajta „taktikát” is büntetni kéne amit a Haladás képviselt foci ürügyén. Mert az gyalázatos volt, a foci megcsúfolása.
Ettől függetlenül azért még nem küldöm nyugdíjba a bérletemet. 🙂
Az ellen is lehetne tiltakozni, hogy az MLSZ mennyire semmibe veszi a szurkolókat. Nézzétek meg a menetrendet. Totál szurkolóellenes. Eleve egyre kevesebben járunk vidékről meccsre, ehhez még jönnek az esti 20 órás kezdések…októberben és novemberben. A végén van még egy péntek 19 órás is. Ritkán írok ilyent, de tényleg elment az eszük.
Kedves Lacimadár, Nagy László és Lalolib!
Köszönöm, hogy válaszoltatok és elmondtátok a véleményeteket a szokásos „kard ki kard” levelemhez.
Kedves Nagy László! Mi – hozzászólásainkból is kitűnik – ellentétes habitusú fradisták vagyunk. Te jóságos vagy, végtelen türelmű és joviális, jómagam pedig – szerinted inkább türelmetlen, ám magamat inkább elégedetlennek mondanám…
A világot pedig az elégedetlenek, a forrongók vitték előre mindig. Persze sokszor nem jó irányba, de a változásokat a magamfajták kényszerítették ki.
A „türelemről”: 2004 óta ebből élnek. Minden évben új csapatot építünk, türelem, majd összeérnek- aztán vagy igen (3.hely) vagy nem(középmezőny…)
Ebből szerintem sokunknak elege van már. Most sem az a baj, hogy nincs türelem. Eltelt 9 forduló(a pontvadászat közel egyharmada!!!!) és a bajnoki cím elszállt , a dobogó is fényévekre. Minden elmúlt évünk erre a „türelemre”, a permanens csapatépítésre megy rá. EZ porhintés.
A másik vitatott dolog Thomas Doll mondata a ” leigazolható Real csatárok” című.
Mindannyian értettük, a Te Ladás hasonlatod is jó, csak éppen ordít a német mester aránytévesztése: Vasárnap este nem a Barca volt az ellenfél, hanem a világverő Haladás!!!
Azért engedtessék már meg nekünk, hogy a verhetetlennek tűnő Vidi, DVTK, Újpest, MTK jellegű szuper gárdák ellen legyen végre megfelelő csatársorunk! Nem beszélve arról, hogy -állítólag- a mienk az NB1 legdrágább kerete????? Az erre elég??? Még egyszer mondom, mi csupán – egyelőre- Újpestet kívánunk verni, nem Barcelonát, igaz?
Az pedig, hogy a tavalyi bronz után „sikerült” a MAGYAR középszintre süllyednünk – hááát, nem éppen egy felívelő karrier a Ferencváros labdarúgócsapata szempontjából…
Valamelyik idős szurkolótársunk mondta egyszer pár évvel ezelőtt, hogy lehet egy-egy kísérleti év, de MINDEGYIK szezon nem lehet az! A Fradinak idehaza az aranyért kell(ene) küzdenie. Csak ahhoz magyarok, fradisták, alázat és jó szellemű sportemberek kellenek, akik KÜZDENEK az FTC-ért is, azaz:ÉRTÜNK!!! A többi csak mellébeszélés… Hajrá Fradi!
Ui.: Lalolib barátom! A bérletem egy ideig talonban, de ha gyökeres mentális változást, vagy jó játékot szimatolok, reaktiválom! 🙂
Kedves becefix.
Én is köszönöm soraidat.
Nem vagyunk egyformí k. Egy bení lis megjegyzés, de mindig ismétlôdik ez a tapasztalat és mindig ùjra kell tanulnunk.
Te inkí bb a Kossuth-tipus vagy, én inkí bb a Széchenyi Iství n-tipus.
De Széchenyi sem volt megalkuvò minden í ron, hanem az ô jelszava a „csinalí juk azt, amit lehet, mert még tudjuk azt megcsiní lni ami kell“ volt.
Ha egyszer megerôsödtünk, akkor hozzí lí thatunk ahhoz, ami közös célunk.
Aki megint egy edzôví ltí s mellett érvel, vagy „lí mpavasra a vezetôségel“-t skandí l, az nem lí tja, hogy 1825-ben mí r beindult, az hogy az orszí g öní llò í llamisí ga intézményeit korszerûsìtették, a gazdasí gi helyzete megszilí rdìtottí k, avégre hogy a birodalomban az orszí g és a nemzet az ôt megillô helyét elfoglalja, hogy olyan erôssé ví ljon, hogy megvalòsìthassa legszebb, a Szent-Iství n-i szellemhez legméltòbb törekvését: Közép-Euròpa népeinek az egész vilí gnak példí t mutatò, igazí n testvéri együttmûködését. 1848 pedig még mindig vitatott pont.
Ha megengeded ezt a hasonlatot, 1848 a Fradi mostani helyzetéhez nagyon is hasonlò pont.
Ezzel egy kicsit elmerültem a történelemben. Lehet, hogy rosszul lí tom.
Szerintem mindig fontos az a kérdés, hogy mit kapunk azért amit feladunk. Mi segìti, mi í rt azoknak a céloknak, melyeknek a kissebb, az elôfutí r-célokat alí rendelünk ?
Kossuth és Széchenyi céljai nem voltak azonosak, de ugyanoda vezettek végül is. 1867-ig.
Kedves becefix, ezért nem is veszem zokon, hogy Te olykor egész mí s véleményen vagy. Fontos a közösnek elví lalt cél: A Fradinak a sají t lí bí ra valò í llìtí sa. Az 1848-es felkelés is 1867-hoz vezetett. Lehet, hogy e felkelés nélkül, nem lett volna 1867.
Megint egy 1867-et kellene csiní lni (vagy alakulòban mí r). Egy demokratizí lí s nem megy aznélkül, hogy demokrí takí ne ví ljunk magunk is.
A demokrí cia szabí lyait jelenleg a vezetôség és a szurkolòknak egy része „tanuljí k“ ùjbòl.
Ez is egy 1848-as felkelés és nem tudjuk, hogy lesz-e 1867 belôle.
Fontos, hogy a közös célokat ne veszìtsük szembôl. Tegyük azt, amit lehet. A türelem ezért van. Hogy megteremjenek azok a lehetôségek, hogy meg tudjuk csiní lni azt, ami kell.
A meccs előtt azt mondtam, ha ezt a Haladást nem verjük meg, akkor senkit sem fogunk. A 0:0 ellenére most másképp vélekedem. A csapat jobban küzdött, mint az előző mérkőzéseken, voltak pozitív dolgok, de sajnos sok negatív is. 16-17 méterről, zavartalan helyzetből képtelenek voltak a játékosaink eltalálni a kaput. (Kivétel Lamah kapufája, amely sajnos befolyásolta a meccs alakulását.) Nincs szabadrúgást lövő játékosunk. (Mateos ívelgetéseire a veréb is rászáll.) Magas játékosaink nem tudnak kapura fejelni. (Egyedül Gera fejese volt veszélyes.) Ezekről nem az edző tehet. Arról viszont igen, hogy az abszolút jobblábas Dilavert baloldalon játszatta. Még a labdavezetést is nehezen oldotta meg, beadni meg egyáltalán nem tudott. Én, mint a hozzáértő több millió magyar egyike, a 20. percben lecseréltem volna Nagy Dánielt, akinek egyetlen jó megmozdulása sem volt. Behoztam volna balhátvédbe Bosnjakot, Dilavert a helyére, a jobboldalra küldtem volna, Somaliát pedig egy sorral előbbre. A végrehajtott cserék teljesen haszontalanok voltak.
Somalia és Gera hozzáállása kiemelkedő volt, jó lenne, ha átragadna másokra is.
Fábián játékvezetőről, sajnos, nem tudok semmi jót mondani, pedig az NS szerint szinte hiba nélkül vezette a mérkőzést és 8-as osztályzatot kapott. Persze a segítői között is több Fradi-kedvenc volt, akik száma az egyik partjelzővel most bővült…
Hajrá Fradi! Majd legközelebb győzünk, vagy azután…
Vagy nem … de igazad van! Legközelebb győzünk! Mi mindig győzünk – legközelebb … nem bántom Dollt, nem bántom a csapatot, ma ENNYIT tudunk …
Meglátásaidat csak osztani tudom, a félidőben a lelátón pont ezeket „javasoltuk”. A szabadrúgások már hete óta a paródia szintjén vannak, nem értem, hogy mikor ott van Gera és Kuku akkor miért Mateos lövi őket.
Talán azzal egy kicsit vitatkoznék veled, hogy a szabadrúgásokat és szögletvariácókat lehetne edzésen gyakorolni. Ez meg az edző dolga lenne. Talán ezen a szinten is elvárható, hogy ennyi szöglet és szabadrúgás okozzon már némi veszélyt az ellenfél kapujára.
Nehéz sorozat jön (DVTK, Pécs, Debrecen, Paks, Honvéd, Videoton), de ha ebből ki tudnám jönni 12 ponttal (már megint illúziókat kergetek?), akkor talán a dobogó nincs vesztve, hiszen tavasszal a rangadókat otthon játsszuk.
ÉN 18-al lennék elégedett…persze tudom ,hogy Te ill Mi is.
A realitás szerinted mennyi…?6 pont. szép..
Pedig mindenki bajnoki címet várt most. Viszont akkor futballisták kellenek mi,azaz a „VEZETŐSÉG” pedig nem azokat igazolt
Kedves lalolib, kinizsi és lacimadí r
Nekem is feltünt – a hozzí szòlí sotakat elolvasví n ùjbòl –, hogy Doll edzônek is – a csapatal közösen együtt – bizonyos tapasztalatokat kell gyûjtenie.
Kivel van az edzônek dolga, ha a jí tékosokat abban a poziciòban akarja jí tszattni, amelyen a legjobbat és a legtöbbet teljesìtenének ? Mibôl indulhat ki az edzô ? Elví rhassa azt, amire ô maga (aktiv jí tékosidejében) képes volt ?
Egy pí rszor feltünt nekem, egy meccs utí n, az a papagí j-hasonlat, mikor egy papagí jt megtanìtsuk beszélni és elví rjuk tôle, hogy mindenrôl tí rsalgossan velünk.
Persze a szegény papagí j csak azt tudja nekünk elmondani, amit beléje oktattunk. Sají t gondolatait meg nem fejleszthet, mert nincs meg hozzí a szòkincse.
Begyakorolt jí tékhùzí sokkal ez talí n egy kicsit ìgy van. A jí tékos a pí lyí n bí r megcsiní lja többé kevésbé azt, amit elví rnak tôle, de hol kezdôdik a sají t egyénisége és tudja-e sají t maga a jí tékos, mikor „kapcsolhat“ í t taktikai és egyéni megoldí sokra (és mikor muszí j neki) ?
A jí tékos egyéniség pedig nélkülözhetetlen, hogy hasznos jí tékos legyen a csapat szí mí ra.
Az egyéniséget – ezt meg lehet-e tanulni ?
Annak születik-e mí r az ember, vagy azzí lesz csak aki ?
A jelenlegi Fradi-szekér ùgy lí tszik most, hogy a sí rba került. Ki kell tehí t onnan hùzni.
A tizenegy lò közt, csak a Dibusz paripí nak van meg a helye. A többinek – legalí bb ez az én benyomí som – még meg kell talí lni a kellô helyét, hogy közösen hùzzí k ki a szekeret a sí rbòl.
Szerintem Doll (mit tehet mí st ?) kisérletezésekre szorul.
Ki szerintetek jelenleg az a lò, melyik eddig bebizonyìtotta volna, hogy a legtöbb helyen beví lna ?
A 0:0 szerintem elviselhetôbb, ha megszìveljük, amit lacimadí r ìrta:
„Ma ennyit tudunk“.
Ezért nem kell szégyenkeznünk.
A szegény paripí kat meg ne ostorozzuk halí lra. A szekér be fog indulni. De ehhez – elnézést – türelem kell.
Valahogy így kell rúgni a szabadot (bemutatja az 58.születésnapját ünneplő Strausz).
http://www.youtube.com/watch?v=n8G991d40Uo#t=166
A főcikk megint szívbemarkolóan hatásos volt.Annyira el tudja venni az igazi szurkoló életkedvét még ez a csapat is.Aztán olvastam a neten játékos hozzászólásokat a tegnapi meccsről és annyira tudtam,hogy megint jött a mellébeszélés.Megint elment egy év és semmi garancia ,hogy a következő jobb lesz.
Nincs is kedvem tovább írni.
Hajrá Fradi
Pipu, mi itthon szenvedjük ugyanezt végig … egy olyan klub, amely valaha Európa egyik „zászlóshajója” volt – nem sokáig, csak 70-80 évig-, nos, ma örülhetünk, ha ebben a RETTENETESEN gyenge magyar bajnokságban 5-6. helyre kerül …
Kedves lalolib
A szurkolòk és a vezetôség viszí lyaihoz egy hasonlatot tudok csak felhozni.
Kossuth nem alkuszik.
Es Széchenyi Iství n hií ba inti fegyelemhez.
Kossuth és Szécheniyi csak Deí k-al boldogulnak egymí sal.
Deí k meg jelenleg nincs még.
Kedves Laci!
A hasonlatod találó…sajnos az utolsó mondatod is.
Kedves szurkolòtí rsak
A Rieka elleni selejtezô mérkôzésben a következô dolgokat vettem észre.
A középpí lya kapocsa még nem olyan volt, amilyennek lenni kellene. A védelem és a tí madí s között egy mérföldnyi tí volsí g.
Sajnos nem közvetìtette sem a DUNA-TV, sem a két M-es TV-csatorní k az FTC-Szombathely-meccset.
Azonban nagyon csudí t venne, hogy feljôdött a középpí lya ezen a mérkôzésen.
A pí r kis meccskivonatokat, amelyeket hozott a Sportösszefolglalò csak azt í rulta el, hogy megint nagyon gyötörve ment a jí ték.
De azonban dicséretet is kapott a Fradi, hiszen olyan kombiní ciòs összjí tékot produkí lhatott (meddig ?), amire a Magyar fociban eddig még nincs példa.
Habí r a döntetlen nem tùlsí gosan elbüszkìtô eredmény a tabellí nak a végének a mí sodikkal döntetlenre végezni, mégsem megy ki a fülembôl ez a mondat: „olyan kombiní ciòs összjí tékot produkí lt, amelyre a Magyar fociban nincs példa.“
Tudjí tok, kedves szurkolòtí rsak, ez mégis valami szép dolog, ha dicsérik azt a csapatot, amelynek a legjobbat kiví njuk.
Ha a teljesìtmények még nem is olyanok (mindig), amilyennek szeretnék ôket, mégis lassan indul meg csak minden szekér, ha jò lovak is hùzzí k. Ez a fizika örökös törvénye, hogy ha egyszer mennek a dolgok, akkor mennek és nem kell kìvülrôl erôt feszìteni a hajtí sra, azonban a beindulí s és a fékezés, az mí r két egészen mí s dolog.
Meg nem vagyunk lendületben. De leszünk.
Hajrí Fradi
Nagyon jó írás, benne van minden keservünk … amióta az eszemet tudom, a Ferencvárosban mindig „válság” volt, van … az ’50-es csapatszétszedésről csak olvasmányaimból, mások emlékeiből tudok, de válságot élt meg a Fradi ’65-ben (!!!) – Dodó bácsi váratlan menesztése, bajnoki cm elúszása, ’69-ben, ’70-ben (Kalocsay dr. elküldése 3-4 zakó után), 78-ban (Jenő ‘bá elleni szabotázsra ráment a bajnokság), ’79-ben (Volán-meccs – Nyilasi visszavonulása), ’83-85- Vincze Géza edzősége, a torgyáni-korszak „dicsősége”, aljas és jogtalan, „rákosista” kizárásunk, a feljutás után Prukner és Döme „alkotói korszaka”, most itt a legújabb … most tényleg, ahogy lalolib TÖKÉLETESEN megfogalmazta, maga a CSALÁD került veszélybe! Kubatov Úr vegyen magán erőt és üljön le a szurkolói csoportok vezetőivel … ez az utolsó óra …
amire admin is felhívta a figyelmet, beleborzongtam, ahogy megnéztem a 20 évvel ezelőtti „Moszkvai Honvéd” elleni összefoglalót, sokadszor … átsüt az a fergeteges hangulat, ami a Fradi-pálya sajátja, immár 100 éve … most, egy ilyen akusztikájú Szentélyben még inkább agyonnyomná az ellenfelet a légkör … ott sem Rózsa, sem Fábián nem mert volna így szórakozni … persze, szurkoló még sosem rúgott (érvényes) gólt, egy csapat sem ártana … azokat a külföldieket, akik 3 hónap alatt nem tudnak stabil helyet kiharcolni maguknak a kezdőben, szívfájdalom nélkül el kell küldeni … ez máshol is így megy … és íGY kell szerződést kötni! Ld.: a debreceni Varga Józsi Fürthben és a ‘Boroban … kispadra nem kell légiós!!! Mondom ezt úgy, hogy Ugrai igazolása változatlanul talány előttem is … Összekeverték Radóval?
Szia Lacimadár!
Fantasztikus, ahogy összeszedted a folyamatos Fradi-válságok főbb gócait:)
Ebből van sokunknak elege! Az állandó alázásból, a nemzet csapatának mesterséges szétveréséből. Tudom, megosztó klub a mienk, hiszen a világ magyarjainak nagyobb százaléka fradista, a maradék meg – általában – utál minket. Ez van. Ettől még azt mindenki el kell, hogy ismerje, hogy olyan csak Abszurd(magyar)isztánban fordulhat elő, hogy pár ezer szurkolós kis csapatkák élveznek előnyöket velünk szemben évtizedekig…Minden kultúrnemzet esetében fontos a nézettség, a tradíció, a népszerűség elsőbbsége – kivéve nálunk! Szorgalmazom a békét és a kiegyezést az egész FTC táborában!!! Hajrá Fradi!
Igen! A Fradi mindig „válságban” volt, de ezt ironikusan is értettem … olyan, mint a saját hazájában a Reál Margit, a Mancs Eszter, vagy a Bayor (Bayern) Gizi … ha 2 meccsen egymás után nem győz, az újságok „válságról” ordítanak … egy NAGY klubnál mindig „válság” van, ha nem jön egymás után 5-6 gólzáporos győzelem … ezért utaltam finoman a korábbi évekre, azt hiszem, elcserélnénk az akkori „válságokat” a maira … ez ma inkább kilátástalanság … ezt még ’84-85-ben sem éreztem … csak 2006 óta, szinte folyamatosan … de ilyenkor szokott nyerni a Fradi! Ha Diósgyőrben nyerünk, még meglehet a dobogó! Többről ne is álmodjunk, de egy FERENCVÁROSTÓL -sokszor írtam és mondtam- MINDIG elvárás a dobogó és/vagy a kupagyőzelem! Ez a minimum! Akkor az már egy vállalható szezon! De tényleg, 7-8 éve „csapatot építünk”, „türelmet kérnek” … „átalakulunk” … mikor? MEDDIG? A következő 15 évben „csapatépítés” fog folyni? Szóljanak előre!
ja, és még annyit, hogy az sajnos, nem magyar jelenség, hogy nagy szurkolótáború klubok elsorvadnak, minimális támogatottságúak meg virulnak … ez általában K-Európában így van, ahol 1-1 politikus és/vagy üzletember dönti el, hogy hol, milyen csapat lesz … ld.: Anzsi Macskajaj, Ludogorec (5 éve még III.osztályú volt!), Unirea, Vaslui, Senica … (magyar példákat szándékosan nem hozok, nem akarok megbántani senki), sajnos, máshol is ez megy … csak egy a különbség: Egy Ferencváros akkor is élni fog, amikor már ezek sehol sem lesznek, és mi sem …
Ma 20 éve: https://tempofradi.hu/1994-ix-29-kek-ferencvaros-cszka-moszkva-2-1
Jó lenne ilyen hangulatot újból átélni.
Sok minden hiányzik a zRT-nél, de leginkább egy rendszereken átívelő, a Fradi hagyományait ismerő, értő, ezért kiálló sportigazgató ill. ugyanez a szakmai poszt az utánpótlásnál.
Amíg ezek nincsenek meg, se első csapat nem lesz, sem az utánpótlásból nem fog egy játékos sem az „egyhez” kerülni.
Az elmúlt években a Ligakupában több tucat „tehetség” jelent meg, míg a valóságban az utolsó Lisztes Krisztián volt!!!
Érdekesség, hogy Thomas Doll eddig ugyanazt a pályát futja be, mint Varga Zoli.
és ha valaki ezeken a posztokon a hiányt betölthetné, aki ezt a hagyományt érti és megéli-megélte, az épp Krisztián lehet, lehetne.
Karcsi, egy mondatban mindent elmondtál! Remek! Egyébként tényleg Lisztes volt az utolsó, relatíve „nagy játékosunk”, aki az évtizedeken át világhírű Fradi-utánpótlásból feljött … az utóbbi 20 évben mi történik ott? Van FELELŐSE???
remek írás