Feljegyzések a fotelból – Kínkeserves, gyötrelmes győzelem
A mögöttünk elszáguldó hét sem volt eseménymentes. Lassan már azt hiszem, hogy egy újabb Survivor műsor indul, csak nem valamelyik varázslatos lakatlan szigeten, hanem az Üllői 129 környékén. De ha nincs kedvünk szerepelni egy túlélő showban, akkor felülhetnénk valamelyik nevezetes óriáskerékre (mondjuk az londonit kipróbálnám, dacolva a tériszonyommal), ahol egyrészt totál elszédülünk és néhány forgás után már tényleg azt sem tudjuk, hol is vagyunk valójában, másrészt meg a látvány úgy elvarázsol, hogy eszünkbe sem jutna kikászálódni a forgó őrületből. Egy hete a derbi után ezt éreztük a lelátón amikor is örömittasan hittünk a győzelem erejében, hiszen a sok minden csodálatos, de a dózsa elleni diadalnál nincs csodálatosabb (bocsi Szophoklész). Keddig még kitartott az öröm, ráadásul a győzelem mellé még egy rövid üzenetben megküldött ajándékot is kaptunk, miszerint megszületett a kiegyezés (1867 után szabadon), melynek részleteiről szerdán, egy sajtóeseményen kapunk tájékoztatást. Ebbe az ünnepinek látszó eseménybe rondított bele a keddi fiaskó, mely akkora tasliként csattant az arcunkon, hogy azt még Bud Spencer is megirigyelhette volna. Kondás barátunk repkedett az örömtől, Doll a méregtől, fel is vette az igazságosztó szerepét, a szurkoló meg csak állt tétován, meredten és kábultan és halvány f-betűje sem volt, hogy vajon mi is történt megint a csapattal.
Túl sokat nem volt időnk szomorkodni, hiszen jött a szerda, lehullt a lepel, előkerült a pergament melyre úgy tekintettünk mint II. András Aranybullájára a nemesek, mely több évszázadra rögzítette a királyi hatalom korlátozását és rögzítette a nemesi a jogokat. Manapság már nincsenek királyok (sajnos már a pályán sem), a nemességet meg a demokrácia és a világháborúk tüntették el. A tábort a lelátóról meg a szkenner elleni utálat és ellenérzés tüntette el a kezdetektől a jövő hétig, amikor is három év után újra elfoglalják a helyüket. Magáról a megállapodásról túl sokat nem kívánok értekezni, a véleményem nem sokat változott 3 év alatt. Eddig is jöhettek volna, nem jöttek, tudomásul vettem, de hiányoltam a jelenlétüket. Most leomlott a fal és bár vannak furcsaságai a megállapodásnak, de ahogy eddig sem foglaltam állást, ezután sem fogok. Lényeg, hogy másnap már elindult a „közelharc” a jegyekért, a mai állapot szerint még teltház is lehet a Loki ellen, de ahhoz, hogy valójában ünnep legyen november 4-e, ahhoz nagyon is kellett a Mezőkövesd elleni győzelem.
És teljesen mindegy, milyen áron – gondoltam a kezdés előtt, bár szerepeljük bármennyire is hektikusan, de azt nem éreztem, hogy túl nagy gondot fog okozni a Mezőkövesd. Szép játékot nem vártam, az manapság nem a védjegyünk, de bíztam abban, hogy befogjuk darálni az ellenfelet. Végül a darálás összejött, de az nem elsősorban a kések élességének volt köszönhető, hanem az ellenfél butaságának. Erre meg nehéz magyarázatot találni. Szervezetlenség, szinte semmi tudatosság, egyéni hibák tömkelege. Pont úgy, ahogy kedden a Kisvárda ellen. És ha megint nem jön Böde Dani, akkor hiába a Videoton újabb botlása, a tálcán kínált lehetőséggel megint nem tudtunk volna élni. Az meg csak hab lett volna a tortán, ha a Dózsa a végén belövi a büntetőt, akkor pontelőnnyel vezetnénk, így „csak” a gólkülönbségünk jobb néhány góllal.
Ennek persze örülni kellene, mosolyogva várni a jövő heti valószínűleg teltházas Loki elleni meccset, de ilyen 90 perc után, ilyen kínkeserves és gyötrődő játék után, a gombócok csak szaporodni fognak a torkokon a szombati kezdésig. Az internet és az M4Sport technikai csodájának köszönhetően az első félidőt nem láthattam, pedig a homokóra ügy pörgött, mintha meg sem akarná várni a hajnali három órát, és egyből visszaakarná forgatni az időt – de közvetítés csak nem akart elindulni. Szerencsém, hogy közben ment a skype a szerkesztőtársaimmal, akik „körkapcsolták” az első félidő eseményeit, így valójában nem maradtam le semmiről. Szó szerint…A kommentárokat most nem nagyon idézném, mert azokért utólag még büntetést is kapna a szerkesztőségünk az MLSZ illetékeseitől.
Így Böde Dani góljáról is lemaradtam, de nem kellett hozzá túl nagy képzelőerő, hogy le tudjam játszani lelki szemeim előtt: Pedroso elfutott a szélen, tökéletes ívű beadását meg Dani, kissé szorongatott helyzetben, tökéletes ívben fejelte a kapuba. Ahogy a Dózsa ellen tette. Ott is három pontot ért, itt is. Ennyit arról, hogy mennyit is jelent a jelen Ferencvárosának Böde Dani. Lehet, hogy eddig nem remekelt, helyette Varga termelte a gólokat, de mikor nagyon kellett, akkor jött, látott és győzött. Két meccs – két fejes – hat pont.
A többi meg felejtős. A szünetben aztán úgy gondolta a stream, hogy ne csak a szerkesztőtársaim szenvedjenek, hanem én is, ezért teljes pompájával életre kelt. A közvetítés igen, de a játék már nem. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem látni a játékunkban szervezettséget és dinamikát. Esetleges, helyenként cél nélkül rugdaljuk a labdát, Paintsilen kívül más nem nagyon tud egy az egyben elindulni, hátul Otigba annyi hibát vétett, hogy egy jobb csapat ellen kiütéses vereség a vége, a szélsők alig kaptak értékelhető labdát és ha véletlenül sikerrel le is futottunk az alapvonalig, annak általában szöglet lett a vége. Valami nagyon nem stimmel a játékunkkal, mert bár behúzzuk a meccseken, sőt mától vezetjük is a tabellát, de ilyen játékkal?
Értem én, hogy a győzelem, a három pont és az elsőség a fontos. Azzal sem lenne gond, ha néha-néha belefutnánk egy ilyen szenvelgős győzelembe, de azért jó lenne már látni is azt, hogy miért is vagyunk harcban a 30. csillagért? Mert tudunk küzdeni, mert ki tudjuk brusztolni a győzelmeket? Ez néha kevés. Mert még az Újpest elleni egy gólos győzelem örömünnep volt, addig a mai egygólos: szenvedés. Szombaton meg jön a szépen araszoló Loki, jön a tábor, lesz füst, hangerő, zengeni fog a stadion – borítékolható az igazi meccshangulat.
De vajon játék is fog párosulni hozzá?
10 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Kínkeserves, gyötrelmes győzelem bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Dunaùjví ros: (Sztalinví ros).
Egy agrí rorszí gbòl okvetlen nehézipari orszí got kell csiní lni.
A Fradibòl okvetlen Real-t vagy Bayern-t kell csiní lni.
Nem abbòl indulunk ki, ami van, hanem abbòl, ami még nincs (és talí n — abban a formí ban, amelyben szeretnénk, sose nem fog összejönni), és aminek — szerintünk — lennie kellene.
Ezért duplí n keserû a jelen csapatunk darí lí sa és döcögése.
Ami meg a szellemi eltí joldòdí snak jele és elbí tortalansí got illeti, arra a hií nyzò és elképzelés nélkül jí tszò (illetve nem létezô) középpí lya a legkirìvòbb példa.
Valhonnan ki kell indulnunk, a lí bunkat talajra kell tenni és toví bb kell lépnünk. A középpí lyí nak meg irí nyìtani, indìtani, tervezni, elképzelni kell. Ebbôl meg semmit Sem lí tok.
Tí madòjí ték: Rendben. De kérem, ésszel is jí tszunk.
Amit most lí tok, az a helyben maradí s és a hanyatlí s, mert két lépést akarunk egyszerre lépni.
Csak tí madni akarunk és ùgy szaladgí lunk, mint a kakasok, akiknek laví gtí k a fejüket.
Még szaldunk, de meddig ?
Én a 21 pont előnnyel nyert bajnoki cím tavaszán is huhogtam, hogy focizni is kellene! Kaptam is az örök elégedetlen, neked semmi sem elég kétes címeket az ulloi129-en és itt is. Mit mondjunk akkor azóta? Alig van sima, vagy fölényes sikerünk, jó periódusainkat 10 percekben számoljuk, taktika néha érthetetlen, (időnként nincs is.) és a kreatív futballt nem a mostani Fradiról nevezték el. A kérdés most csupán az, amit Lalolib tett fel: körítés, hangulat lesz, és foci hozzá??? Az mikor??
Sok jó nincs a meccsről! Talán csak ennyi,nyertünk ,kaptunk érte 3 pontot.A rosszról viszont sokat lehet beszélni.Középpályánk az megint a nullával volt egyenlő.Kreatív játék,na az ami a mese kategória.Itt a jelenlegi csapatban,támadásépítéshez értő egyént találni nagyon nehéz.Na és a védelmünk! Kész átjáróház.Egy profibb csapat gólokkal kitömött volna bennünket.Az viszont igaz, szerencsénk az van bőven.Talán az a magyarázat,hogy a szerencséért is meg kell dolgozni.Számomra még az feltűnő,hogy ezek a sztárgázsiért kocogó labdavirtuózok két méterre pontosan passzolni sem igazán tudnak, a labdakezelésükkel meg minden versenyben kb 5 méteres hátrányt szednek össze,úgy elpattan tőlük a labda.Ami az előttem szólók felvetéseit illeti!Lehet hogy tele lesz a stadion a Debreceniek ellen,de ha ezt a habkönnyű formát hozzuk,amit eddig,akkor az auf wiedersehen 20000 dühös Fradista torkából fog hangozni!Persze ,én is szeretném Bayerni,meg Reáli magasságban látni kedvenc csapatomat szárnyalni,viszont ez az NB-I, ez a realitás! Csapnivaló magyar labdarúgásunk,pillanatnyilag ezt hozza.Az általunk szeretett Fradink,ebben a harmatgyenge,fos bajnokságban is tud a tabella első helyén tanyázni.Örüljünk ennek,de ez sajnos csak ide elég.Máshol kevés lenne.Ti is érzitek,hogy hiába szeretjük a Fradit,sajnos ekkor is gyengécske kis csapatunk van.Sok-sok szerencsével,főleg ami életben tarja még Doll mester szerződését!
Én úgy értettem a Real szintjét, hogy a Fradi az NB1-ben olyan mint a Real a La Ligaban. Toronymagasan neki van a Barcaval együtt a legnagyobb értékkel bíró kerete, és ez az eredményekben és a JÁTÉKBAN is létszik. Ezért szeretne minden focista oda igazolni. Az számomra rejtély, hogy a Fradinak miért nem sikerül megszereznie a legjobb magyar focistákat. Ez olyan mintha egy fiatal azt mondaná Spanyolországban: a Realba aztán nem megyek az biztos. Életszerűtlen, igaz? Sajnos nálunk nem. És ez Doll hibája. Most eredmények vannak ( bár a Kupáról inkább ne beszéljünk), de játék nincs. Már többször leírtam: Capellot azért rúgták kétszer is 1 év után a Realból, mert ugyan megnyerte a bajnokságot, de játék az nem volt. így nem fognak annyi bérletet eladni kb 3 évre előre. Ez kőkemény üzlet. Az amatörizmus a grundon maradt.
Hát, mit mondjak, amikor szerencsénk se volt és a rossz játék mellé még a pontok se jöttek, az se különösebben veszélyeztette Doll szerződését, legfeljebb mi voltunk elégedetlenebbek ennél is. Már csak abban bízom – látva a tábor visszatérését, azt most Lalolibhez hasonlóan nem kommentálva -, hogy van rá esély: előbb-utóbb minden irracionális tabu megdőlhet.
Szerintem amúgy a nagycsapatok hasonlatai itt most a bajnokságban való domináns szerepre vonatkoznak, egyéb értelemben azonban már rég nem csak a magyar csapatokat nem érdemes összevetni velük (és most jobban bele se mennék, mit is ér az annyira hangoztatott és istenített sokszínűség a gyakorlatban…).
Hát… a meccsről inkább semmit… Ha nem lenne Böde Dani, Varga Roli és persze Paintsil, akkor ez a csapat belehalna a középszerűségbe. (Sajnos, néha így is, rólunk nem beszélve, akik minden ilyen meccsbe kicsit belehalunk…) De nem lehet nem észrevenni: már évek óta Lalolib a legjobbunk! Hajrá Fradi!
A játék 0, de nyertünk. Vezetjük a tabellát, ami jól jellemzi a magyar labdarúgás, bajnokság színvonalát. Nem szeretem a játékosokat név szerint kritizálni, de az az érzésem, hogy Otigba nagyképűen játszik, lebecsüli az ellenfeleket, ez vezet sok hibához. Az ötödik sárga lapja sem a véletlen műve. Leó is beszerezte az ötödik sárgát, így nem lesz könnyű a védelmet összeállítani a Debrecen ellen. Most lenne lehetőség Batik belső védőként való szerepeltetésére, de ő edzői büntiben van. A nézőszámmal nem lesz probléma, a játékkal viszont lehet…
Hajrá Fradi!
Látod Lalolib?
Ez az amiről sajnos hetek óta beszélünk. Egyre többünkben fogalmazódik meg: miért is nem nyerünk 3-4 góllal, lazán, gálázva? Az Újpest ellen elmegy, mert csak a győzelem a fontos, de néha olyan szívesen dőlnénk hátra már a 30. percben a győzelem biztos tudatában. Több okból is: ha a gyenge ellenfelek ellen gálázunk, akkor a nehezebbek ellen is van esélyünk, de ha már itt is csak szenvedve játszunk, akkor mi lesz egy Vidi ellen. Másodszor egy Kisvárda erősségű csapat félig tele gatyával játszana ellenünk , nem pedig önbizalommal tele. Harmadszor ez a produktum mire lesz elég a nemzetközi kupában?
Ezért nem értem Dollt. Sajnos elérte a magyar teljesítőképesség határát, ha megyeri a kupát (ebben az évben már nem) vagy a bajnokságot, akkor ő a király a magyar trágyadombon. De nemzetközileg ez semmi. Kellene egy edző, aki át tudná lépni ezt a szintet, és elérné azt, amit a Real vagy Barca képvisel Spanyolországban, vagy a Bayern a Bundesligában, azaz toronyesélyes már a bajnokság előtt. Amit a Kisvárda ellen csináltunk,az a Fradi szégyene volt. De ez várható volt az utóbbi hetek formái ( nem eredményei) alapján. Nem lennék meglepődve ha a DVSC ellen is kevés lenne. Úgyhogy Herr Doll, ez nem elég. Többet,jobbat akarunk! Hajrá Fradi!
Sajnos már hetek (hónapok) óta látjuk. Volt egy-két jobb félidőnk (Honvéd, DVTK), a többi szenvedés és darálás. Az meg tényleg az NB1 sara, hogy még így is vezetjük a tabellát – egy hétig biztosan. 🙂
Értem a párhuzamot, de egy magyar klubcsapatnak egy mondatban annyi köze van a Bayerhez, Realhoz, Manchesterhez, mint Fási Ádámnak a Metropolitan-hez. A magyar foci a Baltikummal, plusz egy-két szovjet utódállammal és pár európai törpeállammal versenyképes. Ha hasonlitgatni akarunk, akkor Partizani, Zeljeznicar. Persze ezt sosem teszik a sportvezetők, mert akkor saját maguk alkalmatlanságát bizonyítanák be.