Feljegyzések a fotelból – Olcsó lett a benzin

Ködös vasárnapra ébredtünk, de a napocska felvette a kesztyűt, harcba szállt és néhány óra múlva már átvette a hatalmat az égen. Ettől egy kicsivel jobb lett a kedvem – amit újfent a covid tart fogva – 10 óra környékén megajándékoztam az autómat egy alapos mosással, ráfért már, hogy az ősz hozadékától megtisztuljon, meg aztán az autómosó egy “bizonyos” benzinkút mellett van (nem fizetnek a reklámért, ezért nem írom ki a nevüket – :)), akik ellen késő délután fellépés várt a csapatra a Groupama Arénában. Természetesen nem a benzinkút dolgozói árulták az olcsóbbá tett benzint az Arénában, hanem a Fehérvár város csapata próbált pontokat szerezni, akiket valamikor még Videotonnak hívtak és valójában a Fradi szurkolóknak néhány vereségtől eltekintve túl sok gondja nem volt velük. Manapság már más a helyzet, a névváltoztatás óta csak kullognak utánunk, minden évben bejelentkeznek trónkövetelőnek, aztán úgy járnak mint Corvin János aki évekig hitte, hogy fejére kerülhet apja koronája, de kísérletei rendre kudarcba fulladtak. Ettől még minden évben megígérte híveinek, hogy most már vagyunk olyan erősek és tettre készek, hogy sikerül legyőzniük a náluk sokkal, de sokkal erősebb Ulászlót. Tévedett, ahogy a jelen fehérvári alakulat irányítói is, akik szintén csak az ígéret szintjén próbálnak immáron a negyedik éve közelebb kerülni a Fradihoz. Ettől még nem gondoltam, hogy a “rangadónak” beharangozott bajnoki könnyű galopp lesz, de ahogy autómosás közben ránéztem a benzinkút “eredményjelző” táblájára és ott nagy betűkkel virított a leértékelt üzemanyagár, egyből bevillant, sőt el is döntettem, ha nyerünk (és miért ne nyernénk?), valahogy ezt az kissé olcsóbbá váló benzinárat hozzábiggyesztem a győzelmünkhöz. Tudom, erőltetett a hasonlat, bár ha megnézzük a mérkőzés történéseit, talán nem is járok túl messze az igazsághoz, hiszen a tegnapi Fehérvár elég “olcsónak” tetszett, és ha egy kicsit jobban összpontosítunk, akkor a benzin ára szégyenében még négyszáz forint alá süllyedhetett volna.

Stöger mester nem aprózta el, a lehető legjobb kezdőt küldte a pályára annak ellenére, hogy csütörtökön irány Sevilla, de mivel az a hajó már elúszott, úgy érezhette, innentől a bajnoki menetelés a fontosabb. Ehhez jöttek még az elmúlt mérkőzések szurkolói hangok, melyek nem csak az edzőnek, de a játékosoknak is üzentek. Ezek az üzenetek tegnap sem maradtak el, igaz most színt és formát váltottak, és néhány kedvenc vendégjátékosunkat méltattuk nem éppen illedelmes jelzőkkel. Abban azért bízok, hogy a családi szektorban (ahol most tiltva volt a csúnyácska beszéd) még nem ismerik annyira az angolt, így talán értetlenkedtek is egy kicsit, hogy vajon miért is zeng az “áruló” nevétől az Aréna, aki kissé nehezen viselte a nem éppen Byron-tól származó jelzőket.

De hagyjuk is el Petrjakot, ő már a múlt, és talán ha nem úgy alakul a mérkőzés ahogy szerettük volna, akkor csendesebb a lelátó népe, de tegnap egyetlen pillanatig sem volt kétséges, hogy sokkal jobbak vagyunk a Fehérvárnál, akiknek tulajdonképpen egyetlen érdemleges mozzanata sem volt. Talán kétszer sikerült eltalálniuk a kapunkat, egyszer Heister (ő is a mi kutyánk kölyke volt, mégsem szidtuk) próbálta 25-ről bevenni Dini kapuját, majd Dárdai Palkó próbált örömet szerezni a VIP páholyból leskelődő szülőknek, de az is célt tévesztett. Ezen kívül mással nem szolgálhattak a vendégek, volt még egy kétes büntető szituáció, amit nem csak Berke kartárs nem látott annak, de a VAR szoba is tovább intett, így erről csak magyarázkodás címén lehet hivatkozni, amit Szabics Imike meg is tett, a rá jellemző “zavartsággal”.

Szabics még hiányolt egy kiállítást (??), valamint megjegyezte még, hogy az első félidőnek lehetett volna iksz is a vége…Miről is beszél ez az ember? Közük nem volt a játékhoz, pedig főleg az első féliben voltak olyan játékosaink akik többször is színt tévesztettek (ebben Vécsei vitte a prímet), de ezekkel az ajándéklabdákkal sem tudtak egyetlen komoly helyzetet sem kicsikarni. Nem, hogy komolyat, de még komolytalant sem. Ez persze nem menti fel a “tévesztőket”, ezeket a hibákat nemzetközi szinten bizony büntetni szokták, és ha visszagondolunk az EL szereplésünkre, büntették is. Ennyit a hibákról, most jöjjön egy kis örömködés, mert végül is hármat vágtunk a utánunk leges-legkitartóbb üldözőnek, mely több is lehetett volna, ha Laidouni (aki újfent a mezőny legjobbja volt), nem hibázza el a büntetőt. Lassan nem marad olyan játékosunk aki nem rontott tizenegyről. Talán tényleg engedni kellett volna az örömködő szurkolóknak, akik Dibuszt “követelték” végrehajtónak…az lett volna a végső döfés a fehérvári szívekben, akiket akkor már a buszok indulására szólította fel a lelátó.

Akkor már hárommal vezettünk. Az elsőt a kedélyek megnyugtatására már a 10. percben meglőttük, Civic remek beadását Zubkov úgy vette át jobbal, hogy közben elküldte Heister a tábor elé ünnepelni, majd Stopira is ment a levesbe, a labda meg élesen a jobb felsőbe. Parádés gól! A második sem volt babapiskóta, egy gyenguska Heister beadást Samy bólintotta Laidouni elé, aki egyből nekiindult, majd a félpálya közepéről Ryan elé terelte a lasztit, akit Petrjak üldözött egy ideig, de mikor a segítségnek érkező Stopira kapott egy pimasz kötényt inkább be is csukta a szemét, nem akarta látni, ahogy a Ryan higgadtan kilövi a jobb alsó sarkot. A harmadikat sem felejtsük el, egy pompás kis akció futott végig a pályán, Zubkov (ő is remekelt) indította Ryant, aki felnézett, látta, hogy érkezik Uzuni és mivel ő még nem lőtt gólt csatárként a mai napon, illedelmesen középre passzolta, Myrto meg köszönte szépen néhány méterről a kapu közepébe passzolta a lasztit. Utána még jöhetett volna a negyedik, és talán az ötödik is, de megkíméltük Szabicsot, mégis csak néhány meccs erejéig zöld-fehérben is játszott, sőt volt egy mérkőzés (talán III. került ellen?) amikor négyet vágott. A végén egy kicsit elszabadultak a fehérvári indulatok, ütésért Bamgboye mehetett is zuhanyozni. Mellette a frusztrált Fiola és Dárdai is beszállt a “táncba”, de a Berke hármas sípszava végett vetett a vendégek szenvedésének.

Jó volt a hangulat, helyenként a játék is rendben volt, végig a mi akaratunk érvényesült, lőttünk három szép gólt, és még az erőinket is tartalékolhattuk csütörtökre. A Fehérvár meg tovább törpölhet azon, hogy mi is az oka annak, hogy már sokadig éve csak kullognak a Fradi után.

Ráadásul még a benzin is olcsóbb lett.