Feljegyzések a fotelból – „Rémálom az Elm utcában”

A tegnapi napig úgy gondoltam, hogy Freddy Kruger már soha nem fog feltámadni és eltorzult arcával és vaskarmaival nem fogja az álmainkat rémképekké változtatni. A tegnapi napig úgy gondoltam, hogy még ötven évesen is hihetek az álmaimban, hiszen legyen bármilyen zaklatott a világ körülöttünk, kell lenni egy menedékháznak, ahol Freddy Kruger soha nem találhat meg. Megtalált, és nem csak álmaimba rondí­tott bele, hanem egy kellemesen simogató reménysugarait is kemény faggyá változtatott az arcomon.

Közel negyven éve tudom, hogy az előbb emlí­tett menedékház nem az Elm utcában van, hanem az Üllöi út 129 alatt. A zöld-fehér szí­vünk úgy zarándokol a Szentély felé mintha ott a teljes megtisztulás várna, mintha a körbe zárt katlan között megtalálnánk a lelki békénket és nyugalmunkat. Ezt a békét és nyugalmat már száz éve féltik és óvják a szurkolók és mindazok a játékosok, akik valaha is magukra húzták a Ferencváros cí­meres mezét. 2011. március 12-én ide rondí­tott bele Freddy Kruger és olyan mészárlást végzett, hogy sokan már a vége előtt kimenekültek a Való világba, ahol éppenséggel Béci verte Szandikát, vagy éppen fordí­tva.

A Videoton meg a Ferencvárost végezte ki. Nem is kellett Freddy Kruger förtelmes maszkját magukra vennie az ellenfélnek, hogy olyan sebeket ejtsenek rajtunk, melyek valószí­nűleg soha nem gyógyulnak be. Azt hittük, hogy az őszi tragédia után már nem jöhet rosszabb. Azt hittük, hogy abból a fájó vereségből mindenki tanulni fog – edző, játékos – és még egyszer nem állunk a pofonláda alá és nem hagyjuk, hogy megalázzák a 110 éves múltunkon keresztül az álmainkat.

Pedig szépen indult. Az eddig elbúvó tavasz is ránk kacsintott és az elmúlt napok dermesztő estéi helyett melegséggel árasztotta el a Szentély környékét. Tudom, nem csak a tavasz keltette bennünk a melegséget, hanem az a remény is, melyre évek óta várunk, mely évek óta élteti a megcsappant önbizalmunkat. Mindenki tudta, ha nyerünk ezen a rangadónak kikiáltott mérkőzésen, még a 29. bajnoki arany is belátható közelségbe kerülhet. A szurkolók megérezték ezt és részesei akartak lenni a közös élménynek. Csak Freddy Krugerrel nem számolt senki.

Ő ismét feltámadt, pedig talán a film hetedik részében már a hamuját is az óceánba szórták és 90 perc alatt elvett mindenünket. Álmot, reményt és azt a tudatot, hogy egy Ferencváros a Szentélyben, bajnoki mérkőzésen nem soha nem kaphat ki 5:0-ra. Mert ilyen egyszerűen nem létezhet, mert ilyent egyszerűen nem is lehet megélni. Ez maga a halál, a teljes sötétség, ez maga egyenesen Freddy Kruger rémálma. Emlékeim szerint BL meccsen kaptunk már ki 5:1-re az Ajaxtól, de akkor a csordulásig megtelt lelátón vastapssal köszöntötte a meccs végén a csapatot. Most meg remény vesztve, lehajtott fejjel hagytuk el a Szentély környékét.

Pedig a közönség minden dicséretet megérdemelt. Sokan jöttünk el: jöttünk busszal, autóval, villamossal vagy éppenséggel gyalog, és a mérkőzés előtt olyan érzésem volt, mint a régi szép időkben, amikor annyian voltunk a lelátón, hogy 90 percig nem tudtuk, hogy a saját lábunkon állunk vagy éppen a szurkolótársunkén. Tudom, ez is csak része volt az álmunknak, hiszen talán tí­zezren voltunk, de erőnket megduplázta a régóta várt remény. Rajtunk nem is múlott, végig biztattuk a csapatot, végig kiálltunk a Ferencváros mellett még akkor is, ha tudtuk, egy ilyen produkció láttán a régebbi időkben már fejek hulltak volna a porba.

Fejeket én sem akarok hullatni, de kérdéseim csak úgy záporoznának, ha még mindig nem lennék kábult, ha még mindig nem érezném az ürességet, mely tegnap este óta megszállta a lelkem. Vajon miért nem tudunk egyetlen rangadót sem nyerni? Vajon a téli felkészülés során miért felejtettek el azok focizni, akik az ősszel fazont adtak a csapatnak? Hová lett Heinz, Andrezinho, Tóth, Schembri és Abdi játéka? Egy háború megnyeréséhez hadvezérre is szükség van. Nem elég kisebb csatákat nyerni, a döntő ütközetben kell olyan döntéseket hozni, olyan stratégiát kialakí­tani, mely a győzelmet jelentheti.

Sajnos még nincs igazi hadvezérünk. Bár szeretjük és tiszteljük, de látjuk azt is, hogy az eddigi csapatainál nem a világot akarta meghódí­tani, csupán a közeli várost akarta bevenni. Ez pedig itt kevés. Jó lenne, ha fel tudna nőni, jó lenne, ha úgy tudná vezetné a csapatot, hogy azon keresztül senki sem tudja megalázni a Ferencvárost. És jó lenne ha tudná, nem csak Julia Roberts szokott ellátogatni mosolygósan a Szentélybe, hanem Freddy Kruger is. Erre meg illik felkészülni.

Sokunk rémálma volt a tegnap esti mérkőzés. Magáról az 5:0-ról nincs is mit mondanom. Talán egy mondatot. A Ferencvárosi labdarúgás történetét feldolgozó honlapunk ezek után már nem lehet olyan, mint amilyen eddig volt. 2011. március 12-i dátummal egy olyan eredmény fog bekerülni a lexikonba, mely szégyent hozott a 110 éves létünkre.

Freddy Kruger személyében elhozta a borzalmat. Soha többé nem akarom átélni.

– lalolib –