FRADINKA IV.

Vannak olyan mérkőzések labdarúgásunk történelmében melyekre akkor is szí­vesen emlékezünk vissza ha vereséget szenvedtünk, hiszen akkor ott, a zsúfolt lelátón nem éltük meg tragikusan. 1995. szeptember 27. Verőfényes őszi este, telt ház, több száz szurkoló ácsorgott a kapuknál csodára és persze jegyre várva. Fél órával a kezdés előtt már egy gombostűnek sem találtunk volna helyet a lelátón. Majd amikor megjelentek a pályán fehér mezben, középen a jellegzetes vastag piros csí­kkal az ellenfél játékosai, nyújtogattuk a nyakunkat, egymástól kérdeztük: Az ott Litmanen?, És hol vannak a Boer testvérek?, Melyikük Kanu és Finidi?, A szélvész gyors Overmars ugye az alacsony és vajon Kluivert kezdeni fog? Közben 18 ezer torok zúgta a Fradi indulót – Atyaég! Az Üllői úton a BL-cí­mvédő Ajax! Csak ússzuk meg, nehogy belerohanjunk a késbe. Aggódtunk, de örültünk a lehetőségnek, hogy a világ akkori egyik legjobb csapatát „élőben” láthattuk.

Amikor aztán a hollandok vezető gólja után egy perccel Nyilas Elek higgadtan, elegánsan értékesí­tette a Kuntics buktatásáért megí­télt büntetőt, már a fellegekben jártunk.

Ami utána jött, arra szokták mondani, hogy „meghúztuk az oroszlán bajszát”, melyre a hollandok reakciója számunkra elég kí­nosra sikeredett (1-5). Ennek ellenére egy örök élmény marad az Ajax elleni mérkőzés. Mi sem bizonyí­tja jobban, hogy „Dluho” mai napi Fradinka grafikája görbe tükröt tart elénk.

Ettől még szeretjük, a soha el nem tűnő emlékek birtokában mosolygunk a grafika üzenetén. Hisz ott voltunk, részesei lehettünk az Ajax „tanórájának” és bár a mi tenyerünk is kisebesedett, de nem csak az Ajax mosóportól, hanem a lefújás utáni tapsvihartól, mely épp olyan erővel szólt a vendégeknek és azoknak a zöld-fehér fiúknak, akik 1995-ban az égig növesztették az Üllői úti fákat.