Fradisták vagyunk, és mindenkor azok is maradunk…

Egy csapatra való szurkoló közel két évtizede rendszeresen felkeresi az FTC mérkőzéseit.

Látásból sokan ismerik már őket, közelebbit pedig a fehérvári mérkőzést követő napokban tudakoltam meg dr. Abrudbányai Ivántól, az egyik „törzstagtól”.

— Kik ennek a „csapatnak” a tagjai, hogyan alakult ki ez a baráti társaság?
— Valamennyien gyermekkorunk óta fradisták vagyunk, jómagam még Kolozsvárott láttam először Lázárakat. Az egyetemi évek alatt összebarátkoztunk, rendszeresen együtt jártunk mécsesekre. Az elmúlt két évtizedben í­gy kialakult a mi ki szurkolói csapatunk, névszerinti dr. Gáspár Miklós, dr. Klinghammer István, Hudák János, dr. Duda Attila, Jankura Gábor, Wagner Rudolf, Cseri Gyula, dr. Luczay István, Harsányi Zsolt, Bródy Miklós, dr. Jaczó László na és jómagam. Tizenketten vagyunk, de nem baj, hogy van „tartalék”, mert időnként elfoglaltságunk miatt egy-egy meccs valamelyikünknél kimarad. Egyébként a magánéletben is összejárunk, nem egynek közülünk kis nyaralója van, ahol a forró hangulatú mérkőzések után is sokszor összejövünk egy kis beszélgetésre, kikapcsolódásra. Már egyetemista korunkban is leutaztunk a vidéki mérkőzésekre is, ez a szokásunk mindmáig megmaradt.

— Ez a szurkolói „csapat”, hogyan buzdí­tja, bí­ztatja az igazi csapatot?
— Nem mondanám, hogy csendesen meghúzódunk a lelátón — harsányan szurkolunk — de az is igaz, hogy ez a sportszerűség határát soha nem lépi túl. Sokszor próbálkoztunk már az „önfeledt” fiatalokkal beszélni és egyes cselekedeteik helytelenségéről őket meggyőzni. Csak nézeteltérésünk támadt és talán helyes a megállapí­tás, hogy egyesek — különösen az ittas gyerekek — szép szóval fékezhetetlenek . . .

— Ha ennyit utaztak az országban, talán már eldöntötték, hogy melyik Magyarország legszebb stadionja?
— Nekünk akármilyen állapotában mindig a Fradi-pálya volt és lesz a legszebb a világon. Az „idegenek” közül a tarjáni a legszebb fekvésű, a győri pedig a legkényelmesebb és legkorszerűbb. Nem vagyunk elfogultak, de nekünk minden pálya tetszik — ahol a Fradi győz …

— Kedvenc focisták régen és ma?
— Igaz tisztelettel és szeretettel emlékezünk Kispéter Mihályra — az ő markáns egyénisége, klubszeretete csak példaként állí­tható. Az ilyen tí­pusú emberekre az egyesületnek mindenkor szüksége van. Vagy például Csikós Gyula deresedő fejjel is a klubot szolgálta, amikor az ötvenes években járta az országot és kereste a tehetségeket. Ki tudja, hogy nélküle az egyesület tagja lett volna e néhány későbbi hí­res válogatott labdarúgó. Most is szükség lenne ilyen klubhű régi játékosokra akik — megfelelő egyesületi támogatással — önzetlenül segí­tenének.
A mai csapatból egyébként Nyilasi a kedvencünk, ez a fiú nagyon tud focizni.

— Az elmúlt évtizedek alatt a labdarúgó szakosztály vezetésében sokan és sokféleképpen szerepeltek. Ki az a ferencvárosi vezető, akire jó szí­vvel emlékeznek?
— Néhányan bizony szó szerint csak szerepeltek, de az adott lehetőségekkel megí­télésünk szerint nem mindenkor éltek. Mi Molnár Béla bácsira, a „Dumás-ra” emlékezünk szeretettel, hiszen hosszú-hosszú éveken át a maga területén igen sokat tett az FTC-ért. Mi bí­zunk benne, hogy a Ferencváros vezetői mindenkor megteszik amit vállaltak, és a csapatot a sikerek felé irányí­tják. Bí­zunk abban, hogy a lehetőségek adta határokon belül, a mi egyesületünk is megadhatja azokat a juttatásokat, amellyel végre az átigazolásnál is egyenlő feltételt biztosí­thatnak a „konkurenciával” szemben. Egy biztos: bármi történjen — a mi kis szurkolói közösségünk kitart a csapat mellett. Fradisták vagyunk és mindenkor azok is maradunk.

Tulajdonképpen lett volna még kérdésem, de ezek után mindent szószaporí­tásnak éreztem. Eszembe jutott, amit a harmincas évek egyik sportújságában olvastam. Valami ilyesmit í­rtak: Ferencváros, IX. kerület. A lakosság 70-80 százaléka él-hal a fociért. Itt találhatók az olyan szurkolók, akik a kölyök meccstől, a „nagy” meccsig — hajnaltól, napestig — a zöld—fehéreknek drukkolnak. Amikor már régen megszűnt a futball az egész világon, s az utolsó focista is kihalt — a ferencvárosi szurkolók még akkor is ott fognak ülni a tribünökön, az üres pályák előtt és várják az FTC győzelmét.Úgy érzem „hőseink” is ilyen szurkolók .. .

Nagy Béla
1980. június