Havasi Sándor
Nem csak Fradi-játékos volt, a Franzstadtban is született… A Kinizsi Húsos csapatából került 1959-ben az Üllői útra. Tizennyolc évesen már az FTC első csapatában szerepelt!
A balszerencse azonban nem kerülte el: több alkalommal súlyos sérüléseket szenvedve, sok-sok mérkőzésről hiányozni kényszerült. Gyógyulását követően nehezen lendült formába, így nem csodálkozott, amikor az FTC kölcsönadta a salgótarjániaknak.
Egy év múlva Lakat Károly hívó szavára visszatért a Ferencvárosba, az aranycsapatba… Tulajdonképpen részese volt a klub hatvanas évekbeli nagy-nagy sikereinek, ha nem is vezéregyéniségként. Az 1968-as VVK menetelés idején azonban kulcsszerepeket vállalt.
Horváth Api, Páncsics, Havasi, Varga Zoli, Fenyvesi dr. egy bolognai mérkőzés előtt (fotó: Lakat T. Károly gyűjteményéből)
1970-ben fejezte be az élvonalbeli szereplést. Utolsó hivatalos meccsét Montevideóban játszotta! Ezt sem mondhatja el a klub 100 éves történetében egyetlen játékos sem…
A Sütőipar együttesében még egy évet levezetett, majd átvette a csapat edzéseinek irányítását. Később az Építők szakmai munkáját is vezette.
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
12 hozzászólás a(z) Havasi Sándor bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Az évszámra pontosan nem emlékszek, De Lakat Dr edzősködése idején történt, hogy Braziliában túrázott a csapat. Ha jól emlékszem a Botafogó ellen játszottunk. Az ellenfél egyik csatára Garincsa volt. Eligazítákor Lakat Dr megkérdezte Havasit tudod ki az a Garincsa,? Erre ő lazán vissza kérdezett ,miér t Garicsa tudja ki az a Havasi. Le is vette a pályáról annak rendje szerint.Volt önbizalma rendesen, nagyon szimpatikus srác volt.
Bizony, Õt nem szabad elfelejteni, hiszen nem csak kiváló, csupaszív élsportoló volt, de a családcentrikus, önzetlen férj és apa szerepében is tündökölt !
Nekem megadatott, hogy a Sütõipar SE NB3-as csapatában közvetlen mellette, a hátvédsor közepén rúghattam a bõrt. Türelemmel, szakértelemmel és igazi profimódon irányított engem és a védelmet. Csodáltam és felnéztem rá, mint arra a nagyszerü sportolóra és emberre, aki mindenki példaképe lehetne. Jóbaráti kapcsolat alakult ki közöttünk és annak ellenére, hogy külföldre távoztam 1974-ben, mindvégig megmaradt. Minden eredményes férfi mögött (inkább mellett) áll egy feleség. Ez esetben egy fantasztikus, szerény, aranyszívü hölgyre kell gondolni.
Két nagyszerü fia és két unokája méltán lehetnek büszkék arra a papára, nagypapára, aki ki tudta magának kemény munkával harcolni minden idõk legjobb Fradijában a helyet !
Hágelmann Sándor, mi soha nem felejtünk el Téged, a Fradi szív az örökké dobog !
Köszönet a honlap szerkesztöinek !
Tisztelettel
Kristófi József
Uppsala, Svédország
Csak most írok, de ez nagyon találó volt, kedves József! Bizony, minden sikeres férfi mögött (mellet) áll egy nő … és mi, mai, itthoni magyarok hozzátesszük: “Minden sikertelen férfi előtt áll egy sikeres nő” … 🙂 Gondolom, Svédországban ilyet már kimondani sem szabad, mert akkora “demokrácia” van, hogy egy ilyen “szexista” viccért elvinne a rendőr … 🙂
Csőrös, drága Havasi-Hágelmann Sanyi, Isten nyugosztaljon, békében … Ő is azok közé tartozott (vannak még, lesznek még ilyenek?), mint Vépi Peti, Mucha Jóska, Martos Győző , Takács Laci stb. … a meccseket látszólag nem ők nyerték meg, de ha bemondta a hangosbemondó, hogy pályára lép, az embert (a Fradi-drukkert) valami nagy-nagy nyugalom szállta meg … akkor már nagy baj nem lehet … mert ILYEN “kiegészítő” embereink voltak évtizedeken át … Ma Havasi Sanyi 80-szoros válogatott lenne …
A Hágelmann család nevében szeretnénk megköszönni a megemlékezést. A nagyapámék idejében tudták mi a fradi szív. Minket is mindig arra tanított, hogy rosszul játszani lehet, de lélektelenül, “fradiszív” nélkül soha. Kemény és gyors védő volt. Sok történetet mesélt, az egyik kedvence az volt, amikor egy Haller nevü akkori szupersztárt “leradirozott “a pályárol, ez valamelyik külföldi portyájukon történt, még az újságcikkeket is előszeretettel mutogatta nekünk, sőt még egy csodás ajánlattal is megkeresték hogy maradjon kint /azt hiszem ez egy brazil túrán történt/ Ő mégis hazajött. A Fradi és A Család szent volt a számára. Kivételes akaraterővel rendelkezett, egyszerü, jószivü EMBER/csupa nagybetüvel/ Ö a Fradiban egy ,,szürke eminenciásnak” nevezte magát aki kiszolgálja, gürizik a nagy ászok helyett. Mégegyszer köszönöm Tisztelettel,
unokája Hagelmann Ádám
Kedves Ádám, a nagypapa ragyogó futballista volt, a Haller “nevű” pedig kb. egy akkori Schweinsteiger vagy Götze volt (egy kicsit több, szerintem), a Bolgogna Európa egyik legnagyobb klubja volta akkoriban, de 1968-ban kivertük őket a VVK-elődöntőben … a visszavágó volt Havasi “Sanyi” -nekem már csak így marad meg- egyik legnagyobb játéka … “zsebrevágta” a világ egyik legnagyobb akkori karmesterét, Helmuth Hallert, mellesleg rúgott egy gólt, ha jól emlékszem, ami továbbjutást, DÖNTŐBE JUTÁST(!!!) ért … Fiataloknak annyit: a BEK-ben CSAK a bajnokok indulhattak, , azaz, a VVK (később: UEFA) megnyerése LEGALÁBB akkora szám volt, mint a BEK megnyerése … 3-4 angol, olasz, spanyol, német stb. csapat … jobban hasonlít a mai BL-re, mint az akkori BEK … Gratulálok a Nagypapához, ragyogó sportember, igazi Fradista volt!
Csőrös is az igazi nagy fradisták közé tartozik. Remek játékos volt, de valószínűleg még sokkal több annál.
Megvolt nekem, de elkallódott és sajnos egyetlen könyvtárban sem találom, sem a Széchényiben, sem a TF-en, sehol, Pataki Ferencnek az a cikke, amely szociogramokkal ábrázolta a Fradi, az MTK és a Tatabánya csapatszerkezetét 1967-ben. (A sport és a testnevelés időszerű kérdései c. kiadványban jelent meg 1968-ban. Ha valaki tud egy példányról, kérem, feltétlenül értesítsen.) A játékosoknak feltett kérdések arra vonatkoztak, hogy társaik közül kiket kedvelnek leginkább, kik a barátaik. Név nélküli karikák ábrázolták a játékosokat, köztük vonalak a kapcsolatokat. Persze egy magamfajta drukkernek nem okozhatott problémát a nevek azonosítása legalább 80 százalékban. Nagyon jól látszott az Alberhez szorosan kapcsolódó csoport, a fiatalok ennél kicsit lazább nyalábja, a többiektől külön álló Mátrai.
A legtöbb vonal azonban Csőröshöz vezetett. Egy laikus azt gondolhatta volna, hogy ő a csapatkapitány, vagy a legnagyobb klasszis. Pedig nyilván “csak” arról volt szó, hogy mindenki szerette és fontos szereplő volt – akár játszott, akár nem játszott az adott meccsen.
Kedves kispufi!
Nem gond, én három éve, szerkesztőként sem találok meg mindent. 🙂
Köszönöm és elnézést. Honlaphasználati problémáim vannak ezek szerint, de azért tanulok. 🙂
Kedves LI,
Minden ilyen információ megtalálható az “adatlapján”. Az odavezető link pedig benne van a cikkben. Kétszer nem szeretnénk leírni ugyanazt.
Mennyire hiányosak az ismereteim, mennyire új információk egy remek volt játékosunkról. És ezek szerint idén hunyt el, a második hozzászólás alapján? Néha ilyen infókat hiányolok.
Az első hozzászólás végét visszaolvasni pedig hátborzongató: tavaly október 30-án délutáni jókívánságok, jobbulás-kívánalmak a Császárnak – aki estére meghal…
Isten nyugosztaljon, Csőrös. Ragyogó, több poszton bevethető, igazi Fradi-szívű játékos volt. ’65-ben 2 gólt lőtt a Honvédnak, hátvéd létére! (0-2ről 2-2) Igaz, hogy csak a 68-as évben volt alapember, de ne felejtsük el, hogy ad 1. hemzsegtek a klasszisok szeretett klubunkban (éppúgy, mint nemes ellenfeleinknél), ad 2. akkoriban csak barátságos mérkőzéseken lehetett cserélni. A mai, hármas cserét engedélyező világban az akkori “tartalékok” (Havasi Sanyi, Perecsi, Horváth Laci, Németh Miklós stb.) sokkal magasabb mérkőzésszámmal rendelkeznének. Egy az Isten, egy a nemzet, egy a klub.
A “Csőrös” nagyszerű, csupaszív játékos volt. Az 1968-as VVK elődöntőben Bolognában a csapat egyik legjobbja! Óriási szerepe volt, hogy az itthoni, 0:2-ről megfordított meccs után odakint döntetlent játszottunk és ezzel bejutottunk a döntőbe.
Miért nem készít a Fradi arról a csapatról végre már egy DVD lemezt? A hatvanas évek Fradija világszínvonalú együttes volt. Olyan sikercsapata egyik más magyar klubnak sem volt soha, még a nagy Honvédnak sem! Világklasszisok -Albert,Varga, Mátrai, Páncsics – mellett a “kiegészítő emberek is európai klasszsoknak számítottak: Fenyvesi dr., Szőke, Rákosi, Katona, Novák, Szűcs, Juhász.
Úgy gondolom, – annak fényében is, hogy jelenleg fényévnyi távolságban sem látható, hogy valaha is lesz egy ilyen qualitásokat megközelítő csapatunk – hogy a Fradi tartozna saját történelmének és ennek a generációnak azzal, hogy egy dokumentum film elkészítésének erejéig megbecsüli őket! Albert Flóri – mint egyetlen aranylabdásunk – egy külön filmet is megérdemelne!!!
Mellesleg megjegyezve – megfelelő propaganda mellett – anyagilag is sikeres lehetne egy ilyen vállalkozás.
Flórinak külön üzenem, hogy mihamarabb gyógyuljon fel a coronaria műtétje után és legyen újra teljesen panaszmentes! Szorítok Érte!
Üdvözlettel
Dr.Palkonyay Gábor