Ivanics Tibor

Általános iskolai tanulmányait a Békés megyei Ókí­gyóson kezdte, majd az esztergomi Szent Ferenc-rendi katolikus Szent Antal Gimnáziumban és Budapesten folytatta. 1955-ben érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban. Főiskolai felvételi kérelmét elutasí­tották, í­gy egy évig a Kelenföldi Textilgyárban segédmunkásként, illetve minőségellenőrként dolgozott. 1960-ban tanári, 1966-ban pedig, labdarúgó szakedzői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán.

Szakmai pályáját a budapesti Vasútgépészeti Technikum testnevelő tanáraként kezdte (1960-63), ezzel párhuzamosan két évig az FTC labdarúgó csapatának játékosa (1960-62), egy évig pedig a Testnevelési Főiskola óraadó tanára volt (1962-63).

1963-71 között a Magyar Testnevelési és Sport Szövetség Oktatási és Tudományos, majd Módszertani Osztályának főmunkatársaként dolgozott, közben öt évig a Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézet oktatója (1963-68), illetve a Magyar Labdarúgó Szövetség Edzőbizottságának titkára volt (1967-68).

Labdarúgó edzői karrierjét a Központi Sportiskolában kezdte (1963-64), majd néhány éves kihagyás után külföldön folytatatta.

1971-75 illetve 1978-82 között Kubában dolgozott. Az első periódusban Oriente tartomány labdarúgó szakfelügyelőjeként, majd a második időszakban a Kubai Labdarúgó Szövetség országos szakfelügyelőjeként és a nemzeti válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. Irányí­tása alatt a kubai labdarúgó válogatott sikeresen szerepelt a világversenyek selejtezőin, nemzetközi tornákon, mint például az 1980-as moszkvai olimpián, ahol az ötödik helyen végzett.

1975-78 között Dorogon (NB I., NB II.) illetve a 80-as évek elején még egy-egy évig Dorogon ill. Baján dolgozott vezetőedzőként. Labdarúgó edzői pályáját a MALÉV (NB III) csapatának vezetőedzőjeként fejezte be 1990-ben a légitársaságok futball-világbajnokságán elért első helyezéssel.

1984-ben testnevelő tanárként folytatta pályáját a budapesti dr. Mező Ferenc Általános Iskolában, innen ment nyugdí­jba 1999-ben.

Különböző szakmai társaságok tagjaként tevékenykedett:

1995-1999 között a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesület Elnökségének tagja.
1996-2009 között tagja a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának, 1997-2001 között a Magyar Olimpiai Bizottság Emlék-és Hagyományőrző Bizottságának, 2002-től pedig, az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának (ISOH).

Sportszakmai munkássága szerteágazó. Tanári, sportvezetői, edzői tevékenysége után olimpiatörténeti kutatással, valamint az olimpiai eszme terjesztésével foglalkozik. Ennek eredménye a több mint 30 olimpia tárgyú könyv, melynek szerzője (4), társszerzője (14), szerkesztője (7), lektora (8) volt. A teljesség igénye nélkül néhány ezek közül:

„Érmeseink az olimpiai játékokon” (1992), „Athén-Atlanta, az olimpiai játékok magyar érmesei 1896-1996” (1996), „Magyarok a téli olimpiai játékokon” (1998), „Magyar hivatásos katonák az újkori olimpiai játékokon” (2002), „Ötkarikás beszélgetések” (2003), „Ötkarikás érdekességek” (2005), „Magyarok az olimpiai játékokon 1896-2004” (2005), „Műegyetemtől a sport élvonaláig” (2007), „Magyar ví­zilabdázók az olimpiai játékokon” (2008).

Két könyvét a Magyar Olimpiai Bizottság Ní­vódí­jával (1997, 2001), illetve Ezüstgerely irodalmi dí­jjal jutalmazták (2003). Számos szellemi olimpiai vetélkedő előkészí­tésében és lebonyolí­tásában vett részt.

Munkásságát több szakmai kitüntetéssel ismerték el.