Kánikula és a Fradi szív diadala
Néhány órai alvás után nem könnyű értelmes mondatokat bepötyögni a számítógépbe. Egyrészt ilyenkor, bár vakon gépelek, néha a helyesírás ellenőrző sem tudja eldönteni, hogy magyarul vagy valami halandzsa nyelvet lát maga előtt, másrészt még mindig a tegnap esti mérkőzés hatása alatt vagyok. Bár megpróbáltam a reggeli zuhannyal kiverni magamból a belém ivódott irtózatos kánikula maradványait, de a zsigereimben még mindig érzem a merevséget és a bágyadtságot amit a hőség okozott.
Amikor az MLSZ elutasította a halasztási kérelmünket, a buta kifogás és indoklás ellenére úgy voltam vele, hogy egy profi csapatnak igenis kell tudni játszani 71 órás (hol itt a 72 óra Csányi úr?) pihenő után. Eggyel azért nem számoltam, az pedig a trópusi hőség. Nem is tudom, hogy az égiek milyen indíttatásból tolják le hazánkat egyre délebbre, de tény, ha ez így folytatódik, nem csak további légkondikat kell beszerelni, hanem a bioritmusunkat is át kell programozni. Tegnap este a Szentélyben a lelátón is levegő után kapkodtunk (főleg Abdi varázslatos gólja után, de az egy más fajta légszomj volt), a pályán meg a 70 perc tájékán éreztük először, hogy valami nagyon nincs rendben. Szurkolóként először értetlenkedtem, hogy vajon miért is tört meg az addig varázs, de mikor egymás után dőltek ki a játékosaink, akkor kezdtem megérteni, hogy itt nem a kondícióval és az összpontosítással van baj. Egyszerűen van olyan, hogy a test és az izom egyszerűen felmondja a szolgálatot.
Ijesztő volt, amikor a két csere után Abdi és Andrezinho szinte egyszerre jelezte, hogy gondjaik vannak. Abdit cserélni is kellett, ezért az izomgörccsel küszködő Andrénak vissza kellett sántikálnia a pályára és még arra sem idő, hogy megmasszírozzák. Megrázta a lábát és futott vissza, mert várta a csapat, várta a közönség. A tegnap nap erről is szólt. Az akaratról, a győzni akarásról. És a játékról. Amit már a felkészülési meccsek alatt látni lehetett, tegnap mindenki láthatta. Vagyis sajnos nem mindenki, mert a tovább folytatódó tévés adásszünet miatt több százezer Fradi szurkolótól lett elzárva a lehetőség, hogy egy teljesen új, más szemléletű és játékban sokat fejlődött Ferencvárost láthasson.
A tegnapi mérkőzés legnagyobb „győzelme” az előbbi mondatban rejlik. Tudom, hiszen magam is ebben reménykedem, a 2:1-es győzelem bár soványka, de elég kell, hogy legyen a továbblépéshez. Ehhez még hozzá lehet tenni egy kis melldagasztással övezte, hogy a magyar csapatok közül egyedül a Fradi nyert és egyedül nekünk van továbbjutási esélyünk. Ezt meg kell becsülni, ezt már igazán értékelni kell, emellett már nem mehetünk el egy kézlegyintéssel még akkor sem, ha a norvég csapat nem egy világverő együttes, hiszen összesen kétszer találták el a kapunkat (többször nem is próbálkoztak) és a szerencséjük, no meg Ranilovic figyelmetlensége miatt (szerintem ki kellett volna mozdulnia, hiszen a beívelés az öt és felesen belülre jött) akkor kaptunk gólt, amikor teljesen beszorítottuk az ellenfelet, akik néha azt sem tudták, hogy hol is vannak tulajdonképpen.
Nem akarom a kapus nyakába varrni az egészet, hiszen a két középső védőnk sem helyezkedett a legjobban, ráadásul igazságtalan is lennék, hiszen ha addig lövünk három gólt, akkor csak mosolygunk a norvégok „becsület” találatán. De sajnos a helyzetek kimaradtak, így nagyot kellett futni a győzelemért, mely fel is emésztette a csapat teljes erejét. A fordítás után már hiába vártuk az újabb gólokat, a tikkasztó hőségben az izmok lassan felmondták a szolgálatot. A szív rakkolt tovább, de a cserék után megszakadt a lendület. Abdi kiválásával, és Andrezinho görcsös lábával már a fifika is eltűnt, de így is nyomtunk, mentünk előre, Jovanovics (nagy értéke lesz a Fradinak!) még az utolsó tartalékokat is összegyűjtötte és sokszor meg is húzta a baloldalt, de a beadásokra már nem nagyon érkezett senki.
Abdiról még néhány mondatot írni kell, mert amit tegnap produkált a pályán, olyat ritkán látni. Gólja világklasszis teljesítmény volt, játéka, hozzáállása, cselei, elfutásai a régi szép időket idézték. Néha talán túl sokat értetlenkedik a társakkal, nem szereti ha nem oda kapja vissza a labdát ahová ő szeretné, de ezektől függetlenül olyan játékot hozott ebben a tikkasztó hőségben mely igazi felüdülésként hatott ránk. Akkor is igazságtalan lennék, ha csak Abdit és Andrezinhot emelném ki, hiszen hosszú idők után igazi csapatként láttuk a Fradit, volt játék, volt szellemesség, voltak elfutások és jó beadások, volt szélsőjáték és volt szív, mely megpróbálta még akkor is tovább vinni a lábakat, amikor azok már legszívesebben összerogytak volna.
Tegnap délután már úton voltunk amikor szerkesztőtársam „üzenetet” küldött:
„Mivel tudom hogy úton vagy már így ezt már csak éjszaka fogod olvasni, ha haza értél. Most szkennelem az 1938-t és (próbálom magam lefoglalni), és mit ad isten ez az utolsó oldal címe, amit ma beolvasni szándékoztam (de jó lenne, ha a fotelszurkoló tudna rá hivatkozni):
A régi ferencvárosi szív után most feltámadt a régi ferencvárosi játék is!”
Kedves Barátom! A fotelszurkoló tegnap este ott ült melletted a lelátón és sok ezer Fradistával együtt éltük át azt, amit Te néhány órával a meccs előtt kívántál. A tegnapi meccs legnagyobb hozadéka éppen ebben a mondatban rejlik, amit befejezésül ismét leírok, mert annyira jó érzés újra elolvasni:
„A régi ferencvárosi szív után most feltámadt a régi ferencvárosi játék is!” Őszintén bízom benne, hogy bár soványka tűnik az előny, de elegendő lesz ahhoz, hogy egyetlen magyar csapatként állva maradjunk a nemzetközi porondon. De lemerem írni azt is, ha esetleg nem jutnánk tovább, a tegnapi mérkőzést hangulatát akkor sem fogja elhomályosítani!
– lalolib –
Ott voltam, de beleborzongtam az összefoglaló nézésekor.
Csányinak számtanból elégtelen!!! A két mérkőzés kezdési időpontja közt csak 71 óra a különbség!!! Az E.L meccs vége és a bajnoki kezdete között alig 69 óra az eltérés!!!
A mérkőzés előtti zápor a rekkenő hőségben igencsak emelt a páratartalmon.
Ezt figyelembe véve a FRADI tegnapi JÁTÉKA 70-75 percig(amíg bírták szusszal) és a hangulat az maga volt a csoda! Nagyon örülök, hogy ezt ott a SZENTÉLYBEN élhettem meg!!! Egy, bocsánat három (FRADI, FTC, FERENCVÁROS 😉 ) nagyon is szerethető és JÁTSZÓ, hajtós küzdeni tudó csapat, és a világ legjobb szurkolói!!! Jó ehhez a családhoz tartozni!!!
HAJRÁ FRADI!!!
Csak minket állíottak meg lesen! Ez abból is következik, hogy a norvégok ritkán lépték át a térfelüket. Az első félidőt tudom csak értékelni mert akkor voltam vonalban. A legtöbb esetben jól lengetett a partjelző, talán kétszer volt vitás a helyzet. A román bíróval a gond inkább az volt, hogy hagyta az időhúzást. A norvég kapus legalább 10 percet elvett a mérkőzésből. Eleinte csak minket büntetett, hiszen a legkisebb lökést is lefújta. A második félidőben már rendesebben fújt, lehet, hogy meghallotta a közönség hangját.
Gyerekek (legalábbis hozzám képest azok vagytok…) irigyellek titeket a tegnapi estéért. De még a netes közvetítéseken keresztül is érződött valami. Szeretném azt hinni, hogy még ott lehetek én is egyszer veletek….
Mindenesetre nagyot játszottak és küzdöttek a fiúk. (Nem >harcoltak<, mert akkor a "derék román spori" biztosan kiszórta volna a fél csapatot.) És valóban csak a mieinket állították meg annyiszor "lesen"? Ez ugyanis az egyik legjobb módszer megakadályozni egy csapat játékba lendülését…
Bocsánat,azt elfelejtettem,hogy elnézést a panaszkodásért,nem az oldal tehet róla,de muszáj volt leirni a véleményemet.
Végigböngészve a netet,nagyon irigykedem rátok,mert nem láthattam a meccset.Az irigykedés mellett bosszús is vagyok,mert evvel a döntéssel nagyon sok embernek okoztak szomorúságot.Vannak idősek és vannak betegek akik számára csak a tévé adatik meg.Azt,hogy ezt elvették tölünk,erre nincs semmi elfogadható magyarázat.
Ettől függetlenül még örülök a gyözelemnek,de sajnos nem teljes szivemből.
Nem értek veled egyet, mert Magyarországon három csapat is van, hogy lehessen választani:
FTC, FRADI, FERENCVÁROS 😉
Ha rúgunk egy gólt biztosan továbbjutunk. Rúgott gól nélkül viszont biztosan kiesünk. Bár jó lenne továbbmenni és megmutatni, hogy MOL és MVM nélkül is “csapat csak egy van”
Nincs itt gond kérem, tovább kell jutni mert jobbak vagyunk! Csodás hangulat volt, a tábor fantasztikusan szurkolt, de most mindenki besegített. Abdi meg maga a csoda és nagyon tetszett Jovanovics játéka és Fülöp is kellemes meglepi volt.
A cserékkel voltak problémáim, nem nagyon értettem Józsi cseréjét. Kedvelem Moralest, de még nincs játékban. Oláht meg akkor cserélném le, ha már lépni sem tud. A lábában mindig benne van a gól. A végefelé meg nagyon hiányzott amikor több beadásnál nem volt senki sem elől. Félix nem olyan játékos, hogy ezekre tudjon érkezni.
Mégegyszer leírom, hogy mindenki jól értse: to-vább fo-gunk jut-ni! 🙂