Köszönjük Peti…
Nem valószínű, hogy a búcsú Vépi Petinél jobban megrázott volna másokat. Könnyel teli szemét nézve, az ember elmerenghet azon, hogy egy egyesületben hogyan követik egymást a generációk, s mily nehéz a szívvel-lélekkel klubért élőktől elköszönni.
Peti haja ma már erősen őszülő, pedig csak 31 éves. Amikor a Fradi mezt először felvette 11 éves volt …
Két évtizedet töltött a Fradiban, itt cseperedett felnőtté, itt ismerte meg a siker édes, a balsiker keserű” ízét. Innen lett válogatott labdarúgó, itt élt közöttünk. Élt és helytállt. Nem kirobbanó tehetségével, hanem csupaszív, az FTC-ért mindent megtevők elszántságával, határtalan lelkesedésével. Valaha ezt a csapatot ilyen emberek tették népszerűvé, akiknek a tehetségét messze túlszárnyalta lüktető lelkesedésük, vagy ahogyan mondani szokták „Fradi szívük”.
Péternek ilyen a szíve, s játszék majd akármilyen mezben, ez a szív dobog alatta. Amikor elköszönt azt mondta:
— a Fradi ellen még barátságos méccssen sem vagyok hajlandó játszani!
Mi pedig így búcsúzhatunk:
— Köszönjük Vépi Peti amit két évtizeden át az FTC-ért tettél, és ahogyan tetted, mert tudd meg, hogy pályafutásoddal a nagy elődök méltó utódjaként tisztelünk és örökké szeretünk. Az Üllői úti stadion kapuja pedig előtted mindenkor nyitva áll: a belépőt két évtizedes játékoddal mindörökre megváltottad.
Nagy Béla
Vélemény, hozzászólás?