Ott álltam én is a B-középnél

Bárányos József

Amikor az FTC-Tatabánya mérkőzésre indult a csapat, egy ősz hajú sportbarát is felszállt az FTC autóbuszára. Novák Dezső üdvözölte Bárány Józsefet, aki nyereményként utazhatott a Fradival. Bárány József ugyanis a Fradi műsorlap tavaszi rejtvénypályázatán helyes megfejtő és mint a sorsolás után kiderült, szerencsés nyertes is volt. A busz már Budapest határában száguldott, amikor feltettem az első kérdést:

— Mióta szurkol a Fradinak?
— 7330 óta. Még kis srác koromban kezdtem meccsre járni. Mellettünk volt Lázár Gyula papájának szabó műhelye, s bizony rám is „átragadt’ a meccsrejárás.

— De hiszen Ön éppen 50 éve szurkol a Ferencvárosnak!
— Tényleg már öt évtized eltelt. Bizony szép ajándék volt a Dunaújváros elleni 8 : 0! Na meg ez az utazás. Érdemes volt annyit a megfejtéseket bogarászni. Amikor az ajándékboltban megláttam a listán a nevem, és, hogy mi a nyereményem — nem akartam hinni a szememnek. Nagyobb boldogságot nem istudnék elképzelni, mint, hogy a csapatommal együtt utazhatok egy fontos bajnoki mérkőzésre. Lehet, hogy sután hangzik amit mondok, de nem tudom szavakkal kifejezni érzéseimet.

— A mérkőzéseken, hogyan szokta „kifejezni” érzéseit?
— Hajdanában ott álltam én is a B -középnél. És szurkoltam ahogyan a torkomon kifért. Ma már csendes ember vagyok. Négyszer volt infarktusom . . . Mégis kijárok minden ferencvárosi eseményre, mert szórakozásom, szenvedélyem a Fradi. Otthon is ez a ,zöld-fehér légkör” uralkodik. Édesanyám 86 éves, de ő is, feleségem is nagy fradisták.

— Mi a véleménye — a régi vagy a mai pályán van-e nagyobb hangulat?
— A régi pálya rendkí­vül hangulatos volt — szép emlékeim fűződnek hozzá — na és a fiatalságom. A mai mindenképpen kényelmesebb, de egy dolgot szóvá tennék.Nagyon bánt, hogy a velem egykorúak, tehát a nyugdí­jasok sokszor már a mérkőzések első perceiben türelmetlen bekiabálásokkal zavarják a játékosokat, idegessé teszik az amúgysem nyugodt légkört. Kí­váncsi lennék, hogy ők a munkahelyeiken — amikor még dolgoztak — mindig „csúcsformában” voltak?Nem csak a fiatalokat kell leszólni, hanem nekünk időseknek sportszerűségből is példát kell mutatni.

Jó lenne, ha havonként egyszer valamilyen „klubfoglalkozáson” erről egymásközt, esetleg a sportolókkal is elbeszélgethetnénk. Nekem csak 2100 Ft-os nyugdí­jam van, de havi 100 Ft-ot fizetnék inkább, csak hogy közelebb kerülhetnék az egyesülethez valamilyen klubtagsági formában.

(Bárány József nyitott kapukat dönget, az új klubtagságitervezet készülőben van. A szerk.)

— Öt évtized hosszú idő. Kik voltak a kedvencei?
— Minden zöld—fehér mezben pályára lépő sportolót tisztelek, becsülök és szurkolok nekik. Régen Sárosi dr., Lázár a maiak közül Pogány, Nyilasi, és a kis Takács áll közel a szí­vemhez. Apropó! A szí­vem! Sokat rakoncátlankodik, ezért is gondoltam az év elején, hogy 1985-ig kifizetem a pártolótagsági dí­jat. Nem akarok az FTC-nek adósa maradni…

Nem, kedves Bárány József Ön nem adósa a klubnak, inkább fordí­tva. Az FTC mindenkor adósa kell hogy legyen az ilyen tiszta érzelmű szurkolóknak, akik évtizedekig ott állnak a csapat mellett a lelátókon és már jelenlétükkel is buzdí­tanak minden ferencvárosi sportolót. Ki tudja, hány ilyen „névtelen” sportbarátunk van — hiszen Bárány Józsefre is véletlenül „akadtunk” rá. Már ezért is érdemes volt egy rejtvénypályázatot kií­rni…

Nagy Béla
1980. szeptember 13.