A Brani
Feljegyzések a fotelból – Győztes évzáró
Eredményes, fárasztó, szenvedélyes évet zárunk. A magyar nyelv bőségesen rendelkezik jelzőkkel, több sort is tele tudnék írni velük mely mind-mind igaz lenne az eltelt hat hónapra. Voltunk Moszkvában, Barcelonában, a Balkánon és fél Magyarországot is körbe jártuk. Több ezer kilométer, ami nem csak a közlekedési eszközöket terhelte meg, hanem a játékosokat és a szurkolókat is. De megérte. Nagyon is megérte, mert a sok jelző helyett talán egyetlen szó is elég arra, amit július 10-től december 15-ig átéltük: sikeres. Ezt nem kell fokozni, a számok, az eredmények magukért beszélnek. 15 bajnoki forduló, 14 nemzetközi kupamérkőzés és 3 Magyar Kupa találkozó. A felkészülés során és a válogatott szünetekben voltak még felkészülési mérkőzések is, de azokat már „fölösleges” számolgatni, hiszen a lényeg mégis a nemzetközi szereplésen és a bajnokságon volt. Említhetném még a Magyar Kupát is (mely az egyetlen kellemetlen emlék), de az az összképen már nem nagyon változtat. Csúnya szóval „elengedtük” ezt a sorozatot, ősszel elég volt a kettős terhelés, bár egy Békéscsabát még félálomban is verni kellett volna. Nehezebb lett volna „elengedni” ha nem sikerül a csoportkör és ha nem vezetnénk magabiztosan a bajnokságot. De így csak egy legyintés (annál azért egy kicsivel több), de amit mellé a mérlegre fel tudunk pakolni, az bizony mindent überel, attól az inga akkorát leng, hogy át kell gondolni és főleg számolni a nehézségi erő hatását. Arra meg végképp nem vállalkoznék, egyrészt mert annak idején hiányoztam a fizika órákról, másrészt az eredmények sokkal többet mondanak a képleteknél. Csoportkör – ahol az utolsó meccsen egy kis szerencsével és egy jobb bírói szemüveggel akár tovább is juthattunk volna, bár ennek elemzésére sokkal több időt kéne fordítani. Rágódni sem szabad sokat, mert az elején már azt is „ajándéknak” tekintettük, ha hosszú évek után kijutunk Európába. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2019.XII.15. DVTK – Ferencváros: 0-1
Egy gól is elég volt a Ferencváros-győzelemhez
Zubkov találatára nem érkezett válasz a lelkes DVTK-tól, a 8311 szurkoló remek hangulatot teremtett.
A Ferencváros győzelemmel búcsúzott az évtől, Olekszandr Zubkov szabadrúgásból szerzett góljával elhozta mindhárom pontot Diósgyőrből a labdarúgó NB I 16., ez évi utolsó fordulójában.
2019/20 – Az Európa Liga csoportkörös csapat
2019.XII.12. EL-csoportkör: Ludogorec – Ferencváros: 1-1
Kimaradtak a helyzetek, kiesett a Ferencváros
Elmaradt 11-es, elpuskázott ziccer, figyelmetlenség miatt kapott gól, kései egyenlítés: csak döntetlen a Ludogorec ellen.
A labdarúgó Európa-liga csoportkörének 6. fordulójában a Ferencváros 1–1-es döntetlent ért el a Ludogorec otthonában, így a magyar csapat a csoport 3. helyén zárt, és kiesett.
Feljegyzések a fotelból – Eltékozolt győzelem
A derék paksi legények előrehozott ünnepi ajándéka után egy csöppet csillapult a bosszúvágyam. Nem csak a benzinkút kirablása miatt, de belegondolva, mégsem vagyok egy Charles Bronson, fegyverem sincs, nem is tudok olyan szúrós szemekkel a kamerába nézni, de mégis csak nehezen felejthető a felcsúti „rotációs” kisiklásunk. Persze a paksiak ajándéka után már megelégedtem volna egy szűkre szabott győzelemmel is. Mennyivel jobb lett volna vasárnap este ránézni a tabellára, elővenni egy nagyítót és azzal keresgélni az üldözőket. Felrémlett az is bennem, hogy talán pihenősebbre fogjuk venni a figurát, hiszen csütörtökön mégis csak egy sorsdöntő mérkőzés vár ránk Bulgáriában. Ami már eleve csak hab lehet a tortán, de mikor felsejlik egy dédelgetett álom, bizony nem könnyű feladat a földön járni. Ettől függetlenül úgy voltam vele (szerkesztőtársamtól tanult „bölcseletet” betartva), hogy a csütörtök még messze van, és először vasárnap kell tennünk még egy lépést a végső célunk felé. Ennek meg már nincs is köze a bosszúvágyhoz, ráadásul a paksiak gondoskodtak arról, hogy egyből megduplázzuk a lépést a következő bajnoki cím felé vezető úton. Ehhez győzni kellett volna. Néhány órával a mérkőzés és a néhány mondatos bevezető írása után még nem döntöttem el, hogy vajon mérges (dühös), esetleg csalódott legyek, vagy ránézve a tabellára lezserül legyintsek egyet, elővéve egy népi bölcseletet, mely szerint „több is veszett Mohácsnál”, nem kell búsulni (bár magyarok vagyunk), így is négy pont az előnyünk, és ha megelőlegezzük az elmaradt meccsünk három pontját, négyről egyből hétre is ugorhatunk. De mivel egy picinyke Charles Bronson mégis csak bujkál bennem, így az eltékozolt győzelem és a sípot fújdogáló kritikán aluli tevékenysége miatt inkább a csalódottságot hívta elő bennem. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2019.XII.8. Ferencváros – Puskás Akadémia: 2-2
A Puskás Akadémia a Fradi ellen: 4 gólpassz, 2 gól, 1 pont
Zubkov duplájára Henry duplájával válaszoltak a felcsútiak a roppant kemény, olykor igen durva mérkőzésen.
A listavezető Ferencváros hazai pályán kétgólos előnyből sem tudta legyőzni a Puskás Akadémiát a labdarúgó NB I 15. fordulójának záró mérkőzésén.
2019.XII.4. MK, Békéscsaba – Ferencváros: 2-0
Uram, ez remek volt: kiesett a Magyar Kupából a Ferencváros!
Két góllal nyert a másodosztályban sem vitézkedő Előre a bajnok ellen, a 18 éves Uram János nagy meccsén.
A Békéscsaba hazai pályán 2–0-ra legyőzte a Ferencvárost a labdarúgó Magyar Kupa 8. fordulójában, ezzel az Előre jutott a be a sorozat nyolcaddöntőjébe.
Gál László – Hetyei László: Legendás csatársorok
A labdarúgás hőskorában még öt támadóval futottak ki a pályára a csapatok, majd a taktikai variációk elburjánzásával lecsökkentették négyre, háromra, kettőre, egyre. Ez a könyv visszarepíti az olvasót a boldog békeidőkbe, amikor még a 2-3-5 vagy pár évtizeddel később a 3-2-5-ös hadrend dívott.
A szerzők komplett csatárötösöket vettek górcső alá, amelyeknek tagjait a korabeli drukkerek álmukból felébresztve is sorolták. Az is megesett, hogy a támadóalakzatnak külön nevet is adtak.
Aranylánc. A mai fiataloknak nem sokat mondhat ez az elnevezés, pedig az 1920-as években a közönség ámulva nézte az MTK híres csatárötösét. Vagy ki tudja rögtön felsorolni a Ferencváros T-betűs csatársorát?
Az 1948-1949-es Üllői úti bajnokcsapat tagjai jóval ismertebbek, ahogy az Albert Flórián, illetve Farkas János fémjelezte csatárötös is, no, meg az Újpesti Dózsa gólcsúcsot produkáló csatárkvintettjét is jó néhány szurkoló hibátlanul fújja.
Hatszor öt, azaz harminc kiváló labdarúgó emlékét, emlékezetes mérkőzéseit eleveníti fel a könyv, ezáltal futballtörténeti áttekintést is adva a legjobb csatársorok bemutatásán keresztül. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Lehetne könnyebben?
Amióta ténylegesen is beléptünk Európába, olyan lelkesen lengedezik az inga, hogy ha annak idején Eötvös Lóránd előre tudja, valószínűleg más alapokra helyezi a torziós találmányát. Kezdetben azt hittük, a kissé döcögősen induló csütörtök-vasárnapi ritmus komoly „károkat” fog okozni nem csak az európai mezőnyben, hanem a hazai pontvadászatban is. Ez a felcsúti buktában teljesedett ki, igaz akkor még Rebrov mester is úgy gondolta, a rotálás megoldás lesz a gondokra. A mester hamar rájött – amire az Espanyol szakmai vezetése a mai napig nem -, hogy nem lehet állandóan cserélgetni egy csapatot, kell az állandóság. Az erőnléttel nincs gond, amit meg kellett tanulni, hogy mentálisan lehetőleg mindig topon legyünk. Ez sem könnyű és tényleg nem akarom degradálni a magyar bajnokságot, de csütörtökön játszani egy topligás csapattal telt ház előtt, ünnepi hangulatban, majd vasárnap leutazni Kaposvárra és ha törik vagy szakad, de ott is teljesíteni kell, be kell húzni a három pontot, nem könnyű feladat. Mindegy hogyan, a lényeg a győzelem, továbbra is „féken” kell tartani a követőket. A benzinkút is új kezelőt választott, tegnap este a tévében a volt lila kedvencünk (aki még szakmát is váltott) azt mondta, elég lesz kétszer megverni a Fradit és máris egyenlő az állás. Álmodozó a lelkem, de lelke rajta, nem is akartam szóba hozni, de felidézve lila múltját, egy kicsit morbidnak éreztem a megjegyzését. Természetesen a focilabda mindenhol kerek, így elvileg bármi lehetséges, ezért a csapatnak az a dolga, hogy ennek még a csiráját is jó alaposan döngölje a földbe, nehogy ki tudjon hajtani. Ez persze nem mindig könnyű feladat, tegnap meg is tapasztaltuk Kaposváron. Még akkor sem, ha a hazai 11 a tabella végén kullog és lassan távcső kell ahhoz, hogy a látókörbe kerüljön a bennmaradásuk. Ennek fényében könnyű feladatnak is ígérkezett a három pont begyűjtése, de belül azért motoszkált a kisördög, hogy bár eddig tényleg remekül muzsikáltunk ebben a flúgos futamban, de egyszer azért elszakadhat a húr. Ezen túl meg, bár nincs tekintélyes múltunk a Rákóczival (Ferenccel igen, az már 300 éves), eddig tizenkétszer léptünk pályára idegenben és csak egyszer sikerült győztesen elhagyni a Somogy megyei székhelyet. Mindez óvatosságra intett, ami végül is be jött, bár annak, hogy nem lett sokkal könnyebb a győzelem kivívása, nem csak rajtunk múlott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK