Bizonyára még sokan emlékeznek a két zseniális amerikai rajzfilmkészí­tő, Hanna és Barbera kacagtató sorozatára, a Flúgos futamra, benne Százszorszép Szepire, Dilinger professzorra és főleg Mardel izmokat marcangoló röhögésére, ahol igazi verseny folyt cselszövéssel, átalakuló járművekkel és kiszámí­thatatlan végkifejlettel. Még mielőtt bárki is félreértené, semmilyen „áttétet” nem akarok bemagyarázni a tegnapi mérkőzés és a rajzfilmben szereplők között, hiszen az egyik egy autóverseny a másik meg gombfoci (hogy maradjunk a gyerekkorunk kedvenc játékánál), de mikor a mérkőzés záróakkordjaként Varga Roli belőtte az ötödik gólunkat, az öröm mellett úgy éreztem magam, mint Lökös Max (magyar hangja Bodrogi Gyula – csúcs!), aki vöröses járgányán olyan flúgos futamon vesz részt, hogy közben megjárja a poklot, de a fellegeket is, a végén meg Mardel röhög a képembe: „- Megmondtam, hogy lesz ez még jobb is.” A tegnapi kaland természetesen nem a 90. perccel kezdődött, és egy bölcs mondás szerint a történelmet sem lehet visszafelé olvasni, ezért még ha egy kissé nehezemre is esik, vissza kell térnünk szombat délutánhoz. Groupama Aréna, 17 óra, és bár lassan gyülekezünk az agorában, de a büfés lányoknak és fiúknak már van dolguk (hurrá, már van korsó is!). Támasztjuk az asztalt, próbáljuk megfejteni az elmúlt hetek keserveit, próbálunk egy kis reményt sulykolni egymásba, de a végső következtetés általában mindig ugyanaz: ha ma nem nyerünk, akkor végleg kicsordul a pohár. Nincs több „tiki-taki”, nincs több magyarázat, össze kell rakni a csapatot, véget kell vetni a sérüléshullámnak mert egyre kí­nosabbá kezdett válni az idei bajnoki szezon. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →