2013.XI.23. NB III, Ferencváros II. – Tiszaújváros: 1-2
FRADI – BAJNOKOK KLUBJA
HARC AZ ARANYÉREMÉRT – ÉVTIZEDEKEN ÁT
Bajnokok.
Mindannyian Magyarország legnépszerűbb klubjában értek fel a csúcsra, ők a Ferencváros legendái.
Különböző történelmi korszakokban álltak helyt és harcoltak az aranyéremért.
Pályafutásukon, életükön keresztül megelevenednek a Fradi viharos évtizedei, egészen a harmincas évektől mostanáig.
Felidézik a legfontosabb mérkőzéseket, az első helyért folytatott szüntelen küzdelmüket, egykori csapattársaikhoz és edzőikhez fűződő kapcsolatukat, legnagyobb sikereiket és kudarcaikat.
De nemcsak a pályán történtekről, hanem életük fordulópontjairól is meglepő őszinteséggel mesélnek, miközben feltárulnak személyiségük eddig kevésbé ismert oldalai. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zsivoczky Péter
Valencsik Dávid
2013.XI.20. LK, Soproni VSE – Ferencváros: 1-3
Nyilasi góljára Böde hárommal válaszolt
Emberhátrányban fordított a Ferencváros a Sopron elleni idegenbeli Ligakupa-mérkőzésen (1–3), ezzel az első helyen végzett az F-csoportban. Az NB II-es gárda Nyilasi Bálint révén került előnybe, ám Böde Dániel mesterhármasa győzelmet hozott a fővárosi együttesnek.
1957/58 – Egy kiélezett bajnokság krónikája II.: 1957 ősze
Összeállításunk első részét azzal a szurkolói “óhajjal” zártuk mely arról szólt, hogy vajon 1948/49 után sikerül-e újra a Ferencvárosi labdarúgásnak a csúcsra érnie. A válaszra nem kellett sokáig várni, hiszen augusztus 25-én, a Komló ellen megkezdtük az 1957/58-s bajnoki szezont. A szurkolók is nagyon ki voltak éhezve a focira, hiszen az első fordulót közel 200 ezren szurkolták végig! Ez még akkor is hatalmas szám, ha tudjuk, akkoriban szerették kozmetikázni az adatokat. A Fradi nyitó meccsét az újonc Komló ellen a Népstadionban 70 ezren követték végig! Csanádi Árpád végül egyedül Forgácsot hozta fel a “nagyokhoz”, de ha tudja előre, hogy a csapat messze elmarad attól a teljesítménytől amire a nagy számú közönség várt, talán több fiatalt rak a kezdőbe. A játékosok talán még nem pihenték ki az ausztrál túra fáradalmait, mert nagyon “unottan, lagymatagul, sőt néha igen fölényeskedve játszottak az újonc komlói együttes ellen”. Ettől függetlenül simán nyertünk 3:1-re, de sajnos előrevetítette azt, amit megjósoltak a szurkolók: ha Tatabányán is így játszunk, biztosan vereséggel térünk haza. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013 – Visszatérnek a Fradisták
U17: Rosszabb gólkülönbségével maradt alul a válogatott a hazai rendezésű elitkörben – Utolsó hely a selejtező-körben
A-válogatott: Harmadik hely a VB-selejtező csoportban
2013.XI.16. LK, Ferencváros – Győri ETO: 2-1
Diallo ollózott, a Győr legyőzésével továbbjutott a Fradi
A Ligakupa 3. fordulójából pótolt mérkőzésen a Ferencváros a Puskás Ferenc Stadionban egy 0–1-es első félidő után fordítani tudott, és Ulysse Diallo duplájával végül 2–1-re legyőzte a Győri ETO-t, így már biztosan továbbjutott a nyolcaddöntőbe.
2013.XI.16. NB III, Jászapáti – Ferencváros II.: 3-2
1957/58: Egy kiélezett bajnokság krónikája I.
28-20-1-2-4-1: Mielőtt bárki is idegesen kapna a lottószelvényéhez, az előbbi számok természetesen nem a szerencséhez kapcsolódnak, hanem a sikerhez, a győzelmekhez. És természetesen a Ferencvároshoz. Labdarúgásunk történetét jól ismerők valószínűleg be tudják azonosítani az előbbi számsort (az első három számot minden bizonnyal), hiszen a sikerek mindig a legfényesebben csillogtak a dicsőséges múltunk évkönyveiben. 28 bajnoki cím, 20 magyar kupa győzelem, 1 VVK siker, 2 KK győzelem, 4 szuperkupa és 1 Ligakupa elsőség. Ezek mellett még számos egyéb kupát és serleget nyertünk, melyekről oldalunk is folyamatosan megemlékezik. Ez persze természetes, hiszen végül is a sikerek éltetnek bennünket. De vajon milyen helyet foglalnak el a szívünkben a vereségek, az elvesztett kupadöntők és az azok a bajnokságok, melyek az utolsó fordulókban dőltek el – az ellenfeleink javára? Van egy mondás, mely szerint “aki győzni akar, annak egyszer-kétszer bele kell szeretnie saját vereségeibe is”, mely talán elsőre egy kicsit magyarázkodónak hat, de ha belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a vereséget úgysem kerülhetjük el az életünk során. Mely fájdalmas ugyan, de ha tudjuk, hogy miért is harcoltunk, akkor a vereségeknek is találunk helyet a szívünkbe. Mert részei az életünknek, mert része a történelmünknek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK