2013.IV.16. Bp. Honvéd – Ferencváros: 1-0
A remény rabja – interjú Ricardo Monizzal
A Honvédtól Kispestig, avagy a Ferencváros élére augusztus 21-én kinevezett Ricardo Monizt már az megfogta, hogy első meccsén, a 2-0-s vereséget követően megtapsolták csapatát a szurkolók. A 48 esztendős holland szakember nyolc hónap elteltével arra készül, hogy a zöld-fehéreket győzelemre vezesse a Bozsik-stadionban. A hosszabb távú céljai pedig ennél is merészebbek… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 22.
Egy Ferencváros, amelyet világbajnokságra lehetett volna küldeni…
1949 nyarán, a 11 pontos előnnyel és 140 rúgott góllal megnyert bajnokság pillanatában olyan kincs volt a Ferencváros birtokában, amelyhez fogható ritkaság még a világ legnagyobb futballklubjainak történelmében sincs.
A csapatnak volt 12-13 olyan futballistája, akik közül a kezdőnek számító 11 (Henni – Rudas, Kispéter, Szabó – Kéri, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor) szinte változtatás nélkül pályára küldhető lett volna a válogatott mezében is, amiről persze szó sem lehetett, részint azért, mert jó néhány futballzseni (ebből következően a legjobbak közül kihagyhatatlan játékos), nem zöld-fehérben szerepelt, részint pedig, mert az akkorra már szövetségi kapitánnyá lett Sebes Gusztáv arra azért fokozottan vigyázott, hogy még véletlenül se alakuljon ki ferencvárosi dominancia a nemzeti 11-ben.
Henni, Rudas, Lakat, Budai, Kocsis, Deák és Czibor még így is rendszeresen tagja az esztendő válogatott mérkőzésein szereplő csapatnak, de ha ehhez hozzá tesszük, hogy a Kispestben már régen ott van Bozsik, Puskás, Rákóczi, Bányai, az MTK-ban Gellér, Börzsey, Lantos, Kovács Imre, Palotás, Hidegkuti, az Újpestben Szűcs, Balogh II, Egresi, Szusza, a bajnokság pedig a Ferencváros, MTK, Kispest, Újpest sorrendben fejeződik be (már ami az első négy helyet illeti), akkor a kor futballjához csekély affinitással közelítő olvasó is könnyen elképzelheti, milyen erős válogatottat küldhettünk volna arra az 1950-es világbajnokságra, amelyre végül ki sem utaztunk… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.IV.14. NB II, Ferencváros II. – Orosháza: 3-0
Második csapatunk 3-0-s győzelmet aratott a labdarúgó NB II Keleti csoport 22. fordulójában az Orosháza ellen Csepelen. Góljainkat Nehéz (2) és Vattai szerezte.
Feljegyzések a fotelból – “Lakodalmas” győzelem mestermunkával spékelve
Vajon mit csináljon egy jegyzetíró akkor, ha sem “élőben”, de még a szeretett foteljából sem tudja megnézni a Ferencváros soron következő bajnoki mérkőzését? Egyrészt sajnálkozik, megpróbál kifogásokat keresni, de vannak olyan családi “kötelezettségek” melyek még a Fradinál is fontosabbak, főleg ha az a keresztlányunk esküvője (sok boldogságot Melinda!). Kibúvó nincs, de megszakítani egy közel három éves hagyományt nem illik, ráadásul amikor megpróbáltam szerkesztőtársamra finoman rátestálni a feladatot, a tőle megszokott egyenes és mindig következetes módján közölte a véleményét: “nem kell sokat inni, időben le kell feküdni és hajnalban fel kell ébredni az ismétlésre…nyolckor vége, kilenckor a reggeli kávé mellé már ki is lehet tenni az oldalra…” Vajon lehet ezzel vitába szállni? Inni amúgy sem szoktam túl sokat, az alvásigényem a korom növekedésem csökkenőben van, így 1-2 óra bőven elég, ráadásul azzal a tudattal úgy sem tudnék nyugodtan forgolódni az ágyban, hogy miközben én húzom a “lóbőrt”, a tévében meg forog a replay. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.IV.13. Ferencváros – Siófok: 4-2
El a lábakkal Leonardótól!
Jelentem: láttam egy futballistát, magyar pályán, magyar csapat mezében játszani!
Túlzottan didaktikus (mondhatnék sablonost is…) lenne, ha a futballista szót csupa nagybetűvel (lásd: FUTBALLISTA) írnám, pedig nem járnék nagyon messze az igazságtól, nagyjából, egészéből a Nyilasi-Töröcsik-Détári triumvirátus visszavonulása óta nálam a szót még kisbetűvel is ki kell érdemelni.
A Ferencváros, Siófok elleni mérkőzései
Siófok elleni gólösszefoglalók
Ötből öt – mínuszban
A Ferencváros több mint száz éves történetében kevés olyan csapat van, aki ellen hazai pályán nagyon nem szeretünk játszani. Ha most babonás lennék, akkor megpróbálnék kártyát vetni, hátha abból ki lehetne olvasni, hogy vajon a Siófok miért is “viccelte” meg annyiszor a Fradit az Üllői úton. Mert az tényleg csak viccnek lehet beállítani, hogy Balaton parti legények az utolsó öt mérkőzést simán nyerték a Szentélyben. Ötből öt, 10:1-s gólarány – siófoki szemmel, amire labdarúgásunk történetében más csapattal még “véletlenül” sem fordult elő. Tovább lépkedve a “hitetlenek útján”, amikor először szembesültem szerkesztőtársam statisztikájával, bulvárosan mondva, dobtam egy hátast. Ha nem ismerném precizitását, még kételkednék is a kimutatásában, ezért inkább a vereségek mélyére nézve próbálom megérteni ezt az igazi embert (vagyis zöld-fehér szurkolót) próbáló sorozat hátterét. Ami mögött biztosan démoni erők lakoznak, mert ahányszor csak ránézek a statisztikára, azt csak valami megmagyarázhatatlan számok halmazaként villog a szemem előtt. Ötből öt vereség… az Üllői úton.
Érti ezt valaki? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK