Kupagyőztes! Kupagyőztes!
Kupagyőztes! – arra nincs „bizonyítékunk”, hogy száz évvel ezelőtt, az első magyar kupagyőzelmünk után skandálta-e a Fradi tábor ezt a szívet és lelket melengető szavat, de arra már sokan emlékszünk, hogy 2004. május 5-én, a Puskás Stadion lelátóin már orkán erejű szélként süvített végig a pesti éjszakában. Három hétre a 20. magyar kupagyőzelem után már a 28. bajnoki címünket ünnepeltük egy varázslatos estén az Üllői úton, telt ház előtt, helikopterrel, tűzijátékkal, egymás nyakába boruló, könnyező Fradistákkal. Akkor még senki sem gondolta, hogy még egy évünk lesz a „boldog békeidőkből” és azt sem, hogy ezt az időszakot egy soha el nem feledhető emlékű elbukott magyar kupadöntő zárja le. Addig sem volt fenékig tejföl az életünk, hiszen 2004 nyarán a bajnoki címet és magyar kupát nyert Pintér Attilától „összeférhetetlenség” címén megvált a klub. Pinyőt, László Csaba követte, aki bár nem tudta megvédeni a bajnoki címet, de a sikertelen BL selejtező után, UEFA csoportkörbe vezette a Fradit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 24.
„Garrincha a Népstadionban, edzőiskola a Káplár utcában…”
1956 persze, lényegesen többet jelentett a magyar nép sorsának alakulásában, minthogy néhány ősfradista egy étteremben, egy bárban, vagy egy eszpresszóban összehajol, elénekel néhány magyar nótát, majd úgy dönt, ők bizony nem hagyják el az országot.
Voltak, akik egészen másként gondolkoztak, de akár ment valaki, akár maradt, az mindenesetre vitathatatlan, hogy a forradalom a magyar futball történelmébe is írt egy meglehetősen hosszú, tanulságokkal teli és nagyon izgalmas fejezetet.
A magyar bajnokság 1901 óta íródó történetében először – 1944 őszének egészen extrém, világháborús körülményeitől eltekintve – csak 1956-ban nem lehetett befejezni a bajnokságot. (Amikor a versengés félbeszakadt a Bp. Honvéd állt az élen, de a Vörös Lobogónak például még négy meccse is hátra volt, ha valamennyit megnyeri, akkor Hidegkutiék a bajnokok, no, de az október 21-i játéknap után a forradalom hatására elmaradnak a kiírt mérkőzések – az élcsapatok külföldre mennek -, s legközelebb csak a következő esztendő márciusában lépnek pályára bajnoki pontokért.)
Rudas Feri és apám, persze nem csak kenyérért álltak sorba azokban az október végi és november eleji napokban (miként arról az előző fejezetben szó esett), volt ennél fontosabb dolguk is.
Ősöm naplóbejegyzése arról tanúskodik, hogy október utolsó napján Kispéter Mihálynál járnak látogatóban, a téma: „Az FTC újraalakítása”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ligakupa-döntők
2013.IV.24. Ligakupa-döntő, Ferencváros – Videoton: 5-1
2013.IV.24. NB II, Ferencváros II. – Szeged: 1-0
Második csapatunk kettős emberhátrányban aratott egygólos győzelmet a labdarúgó NB II Keleti csoport 19. fordulójából elmaradt mérkőzésen Csepelen.
Feljegyzések a fotelból – Két pontot hagytunk Diósgyőrött
Néhány nap alatt nagyot tud fordulni a világ. A keddi vereség és főleg a mutatott játék után nem mondhatom, hogy nyugodtan foglaltam el a helyem a fotelomban. Bár az elmúlt 32 év veretlensége nyugtatóan hatott, ráadásul a nehéznek ígérkező mérkőzéseken jól szoktunk játszani, de a Honvéd elleni vereség után napokig azon törtem a fejem (még jó, hogy kemény, mert a buta „elméleteimtől” már régen szilánkjai kellett volna törnie), hogy vajon mi is lehet az oka a csapat visszaesésének. Kapásból meg is találtam néhány okot a sok sérülttel, bár tudtam, hogy ennél azért sokkal komolyabb a háttér. Az meg végleg nem tett boldoggá, hogy nyilvánosságra került Leonardo bejegyzése, amit elsőre egy brazilos csínynek véltem, de mikor jött Orosz Pál nyilatkozata a fizetések elmaradásáról, már komolyan aggódni kezdtem. No nem azért, hogy nem jut a játékosoknak vacsorára pénz, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Puskás Öcsi „legendás” mondását a kis pénzről, melyhez állítólag nagyon kicsi foci párosul. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.IV.21. Diósgyőr – Ferencváros: 2-2
2013.IV.20. NB II, DVSC-DEAC – Ferencváros II.: 2-3
Második csapatunk 3-2-es győzelmet aratott a labdarúgó NB II Keleti csoport 23. fordulójában Debrecenben.
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 23.
„1956. november 9.: Sorbaállás, Rudassal, kenyérért…”
Az 1956-os esztendő remekül indult az akkor már edzősködő Rudas Ferenc számára. Vendéglőjének látogatói (ilyesmi is régen fordult elő vele) egyre gyakrabban kérdezgették tőle, hogy mit játszott a hétvégén az Egyetértés, mint, hogy miként is volt, valamikor réges-régen „az a bizonyos” eset (volt belőle megszámlálhatatlanul sok, mikor, kit, melyik érdekelt inkább, Feri azt húzta elő a pult alól…), sőt a meccsek „törzsközönsége” is közülük verbuválódott.
A csapat jó erőkből állt, az „öregfiúk” mindent megtettek azért, hogy megmutassák mi maradt belőlük a „régiből”, sorra nyerték a mérkőzéseket, a tabella élén álltak, minden jel arra mutatott: megnyerik a bajnokságot és NB III-as csapata lesz a magyar vendéglátásnak.
Feri munkájával minden tekintetben elégedettek voltak az Egyetértés vezetői, a Trombitás éttermet felvirágoztatta, a csapatot a tabella élére vezette, s miután az akkori pénzügyi szabályok értelmében trénerként csak egy megszabott (meglehetősen alacsony), összeget tudtak neki fizetni, úgy gondolták, a vendéglátás területén futtatják meg úgy, hogy „pénzügyi mérlege” bőven pluszban legyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Ez most nagyon gyenge volt
Igazán nem tudom az okát, de valahogy már a mérkőzés előtt rossz érzésem támadt. Talán az elmúlt hetek egy kissé feltupírozott dicsfénye lett egyre zavaróbb, melyhez párosult az őszi mérkőzés szomorkás bemutatkozása amit másnap a Nemzeti Sport címlapja még tetézett is. A jó és eredményes tavaszi menetelésünk tegnap este véget ért. Lehetne sorolni az okokat és talán később meg is próbálok néhányat összeszedni, bár kedvet nem nagyon érzek hozzá. De túl kell esni rajta, hiszen a győztes meccsek után könnyű poénkodni, könnyű a mennybe menni és könnyű elhinni azt, hogy nélkülünk már a nap sem kel fel. Persze ősszel is szenvedtünk vereségeket és azóta is voltak olyan mérkőzések melyeket az utolsó pillanatban nyertünk meg, mégis úgy éreztük a derbi után, hogy ezek után már senki sem fogja megállítani a Ferencvárost. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK