2013.V.31. Ferencváros – Kaposvár: 2-2
A labdarúgó NB I utolsó, azaz 30. fordulójában a Ferencváros Győrben fogadta a Kaposvárt, és a két zöld-fehér csapat mérkőzése egy fordulatos, végig izgalmas mérkőzésen 2–2-re végződött.
Záróra előtt – 2012/13
Számunkra péntek este 9 óra körül végett ér a 2012/13-s bajnoki szezon. Túl sok izgalom nem marad a végére, legfeljebb a szép búcsú idillje vár a csapatra Győrött. A negyedik hely még összejöhet, sőt pontszámban még harmadikok is lehetünk, de ez csak szépségfolt lehet, hiszen a célunkat, a nemzetközi szereplést nem tudtuk elérni. Arról lehetne vitát nyitni, hogy vajon érdemes lenne egy nem kész csapattal kilépni Európába, de én kezdettől fogva úgy vélekedtem, hogy egy Ferencvárosnak mindig készen kell állnia arra, hogy folytassa a több évtizedes hagyományokat. Az utolsó forduló előtt természetesen nem akarom még értékelni az egész évet, de annyit azért megjegyzek, hogy bár nem érhetünk oda a dobogóra, de egy győzelemmel annyit elérhetünk, hogy az újbóli NB I-es tagságunk (leírni is méltatlan volt az „újbóli” szót) legjobb bajnoki eredményét érjük el. Ez persze egy kicsit csalfa, hiszen 2010/11-ben a harmadik helyen végeztünk, sőt egy fordulót túl is éltünk az Európa-ligában, de abban a szezonban 50 pontot értünk el, idén meg egyet többet szerezhetünk, ha pénteken legyőzzük a Kaposvárt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 29.
A Fény utcai piac királya már Albertékről mesél…
Rudas Feri olyan magától értetődő természetességgel illeszkedett bele új munkahelyének, a Fény utcai piacnak semmi mással össze nem hasonlítható miliőjébe, hogy arról még a helyi őskofák is regéket meséltek.
Egy piac évtizedek alatt kialakult kemény magjába előkelő helyet kapni legalább olyan nehéz feladat volt, mint a Fradi védelmébe bekerülni 1942 táján, amikor ez neki fényesen sikerült, ám Feri részint a budai piacok „fejedelemasszonyát” is azonnal meghódította, mindenekelőtt azért, mert attól a perctől kezdve, ahogy a két deci bort kimérte és „felszolgálta” első vendégének, semmiben sem akart különbözni a piac többi árusától.
Itt már nem a sokszoros válogatott, világot látott, a Fradinak köszönhetően országos népszerűségnek örvendő, az újságok címlapjain azokban az időkben is szinte napi rendszerséggel megjelenő, egykori menő futballista volt, hanem egy kocsmáros, aki a kor üzleti viszonyait remekül kihasználva, az igazán nagy lehetőséget megszimatolva, azonnal ráérzett: ha most néhány évig le tud mondani az elegáns vendéglátóipari környezetről (a pasaréti Sport presszó minden ízében úgy különbözött Feri Fény utcai „Büfé”-jétől, mint a Fások tréningpályája a Maracanától), akkor amúgy sem csekély vagyonát néhány esztendő alatt minimum megháromszorozhatja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Pulykakakas helyett három pont
Végre nyugodt hetünk volt. Győztünk az örökrangadón, és bár volt néhány bizakodással teli napunk, de tudtuk, hogy a dobogós álmáink legfeljebb szombatig fognak tartani, mert azt igazán senki sem gondolta, hogy az Eger meglepheti a Honvédot. Abban azért bíztunk, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott győri bajnoki ünneplésbe az MTK nem fog belerondítani, de tisztában voltunk azzal, hogy ez legfeljebb arra lesz elég, hogy még „harcban” lehetünk a negyedik helyért. Az persze egy külön történetet érdemelne, hogy a bajnoki aranyérem átadását a zsúfolt lelátók helyett csupán négyezer-ötszázan „ünnepelték” (csak zárójelben, a Fradira két hete még több mint tízezren voltak kíváncsiak), de ez legalább fényes bizonyítéka annak az eddig is tudott ténynek, miszerint lehet célfocival bajnokság nyerni, de erre a szurkolók nem nagyon vevők. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013.V.26. DVSC – Ferencváros: 2-3
A labdarúgó NB I 29., azaz utolsó előtti fordulójában a Ferencváros egy izgalmas, színvonalas, gólokban gazdag mérkőzésen győzni tudott a Debrecen otthonában. A zöld-fehérek 3–2-es sikere azt is jelenti, hogy a két csapat helyet cserélt a tabellán, immáron a Fradi az ötödik.
2013.V.25. NB II, Ferencváros II. – Újpest II.: 3-0
A labdarúgó NB II Keleti csoportjának 28. fordulójában a Ferencváros II magabiztos győzelmet aratott az Újpest második csapata ellen.
Rudas Ferenc, a velünk élő történelem – 28.
A kocsmárosok a kakasokkal kelnek…
Rudas Ferenc atlétikával való „összeszerelmesedése” okán hűtlenül elejtettük életének azt a szövetét, amelyet a futball szőtt át, igaz ő is megtett szinte mindent azért, hogy ettől a világtól (amely azért lássuk be, mégis csak sokkal inkább az ő világa volt, mint az atlétika és környéke) távol tartsa magát.
Azt már csak úgy találták ki az erre illetékesek, hogy az ember mindig a legnagyobb szerelmétől kapja élete legnagyobb pofonját, márpedig Ferit a futball tisztességesen a padlóra küldte.
Azt, hogy edzőként nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogyan azt szerette volna (emlékezzünk csak a Láng Gépgyárnál és a Budafokon történtekre) sokkal könnyebben viselte, mint a Ferencváros vele szemben mutatott viselkedését, már amennyiben egy klub „viselkedni” tud… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bödedani – A példakép
2013.V.19. NB II, Cegléd – Ferencváros II.: 1-1
Második csapatunk 1-1-es döntetlent ért el a labdarúgó NB II Keleti csoport 27. fordulójában.
Feljegyzések a fotelból – Kényelmes győzelem
Nem így terveztem a szombat délutánomat. Bár a győri vereség nem esett túlzottan jól, de már hétfő délelőtt terveztük a szombati örökrangadóra a programot. Melyből végül is nem lett semmi, maradt a fotel és a skype. Jobb lett volna személyesen ott lenni, találkozni „élőben” a játékosokkal, a barátokkal, a szurkolótársakkal. Bárhogyan is alakulnak a dolgaink és bármennyire is messze kerültünk a dobogótól, azért a hazai mérkőzéseknél a szív akaratlanul is beindítja az autót, és 120 km ide-vagy oda, Laudetur barátommal fogjuk a batyut, melyben néha még hamuba sült pogácsa is landol, útközben végigverjük az egész NB I-et, és a megbeszélt időpontban, szinte óramű pontossággal parkírozunk le szerkesztőtársam otthona előtt. A legtöbb esetben még mobilon sem kell értesítenem az érkezésünkről, már ott toporog zöld-fehér mezben, sállal a nyakában és kezében a „beugró” dobozos sörrel. Irány a stadion ahol már órákkal a kezdés előtt összefutunk barátokkal, akik már évek óta bérlet és padtársaink, akik eredményektől és időtől függetlenül mindig ott vannak. Ahogy mi is – kivétel ma, amikor is csak képzeletben foghatunk kezet és csak a skype-n keresztül ölelhetjük át egymást. Nem lustaságból, nem csalódottságból. Az autó is rendben van, benzint is tudnánk venni és talán még pogácsát is kapnánk útravalónak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK