Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 17.

Egy elveszí­tett VVK-döntő, és egy Albert gól Rióban…

1968 egyszerre volt drámai és varázslatos Albert Flórán (s, persze a Ferencváros) életében.

Ha sokkal nehezebben is, mint 1967-ben, de újra megnyerik a bajnokságot, ezzel szemben elveszí­tenek egy VVK-döntőt és egy csatárzsenit.

A Leeds United a Népstadionból vitte haza magával Angliába a mérkőzésen látottak alapján minden létező tekintetben a Fradinak járó serleget, Varga Zolit pedig valami belülről fakadó, legyűrhetetlen elégedetlenség és a 23 évesek lángoló becsvágya hajtotta egy új, egy más világ felé.

Pedig a csapat olyan dí­szes keretet varázsol az esztendő képe köré, amelybe Munkácsy festményeket szoktak helyezni.

Január 9-én (kéretik figyelni a dátumra) 1:0-ra nyerni Liverpoolban, ráadásul úgy, hogy, ahogy apám fogalmazott „a csapat korábbi tengelye” a Géczi-Mátrai-Albert hármas nincs a pályán, még akkor is világraszóló eredmény, ha akkoriban ezt megtapsoltuk bár, de hasra olyan nagyon nem estünk előtte. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 16.

„Európa legjobb labdarúgójával beszélek?”

Hogy Albert Flórián futballista pályafutásának koronagyémántja az a bizonyos 1967-ben elnyert Aranylabda, azt a megátalkodott Albert ellenesek sem vitathatják.

Már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy egy futballista egyénileg ennél többet a labdarúgásban nem érhet el. Lehet sokszoros bajnokcsapat tagja a saját országában, nyerhet idegenlégiósként hazájától távoli vidékeken is aranyakat, lehet Európa-bajnok, sőt világbajnok is, de az Aranylabda a futballban olyan, mint a szí­nészeknél az Oscar-dí­j, nélküle a legkáprázatosabb pályafutás és karrier is torzó marad csupán.

1967-ben Albert Flórián úgy kapott „futball-Oscart”, hogy elsöprő fölénnyel utasí­totta maga mögé az angolok világsztárját Bobby Charltont, a Celtic akkoriban éppen BEK-győztes csapatának csodaszélsőjét, Jimmy Johnstont, de Franz Beckenbauernek sem jutott jobb helyezés a 4.-nél, mí­g Eusebio, Gerd Müller és George Best is kénytelen volt beérni az 5-6-7. helyezéssel. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Szomorkás mesedélután

Jegyzetí­rás előtt voltam már nehéz helyzetben eddig is. Ilyenkor csak nézem az előttem villogó kurzort, próbálom az agyamat munkára fogni, de most tényleg lestoppoltam. Szeretnék magyarázatot találni a látottakra, de még annyira a vereség hatása alatt vagyok, hogy csak okoskodni tudnék. Annak meg semmi értelme, í­gy az lenne a legjobb, ha abbahagynám az egészet. Csak közölném a száraz tényeket, hozzátenném, hogy nagyon csalódott vagyok és kész. Csak hát a mérkőzés rövid összefoglalóját szerkesztőtársam már kitette, aztán a csalódottságom is csupán az eredmény miatt van. A játékkal most sem volt gond, kivétel a hátsó alakzatot, mely ismét összehozta a szokásos mesékbe illő gólokat. Elől meg ismét kihagytuk azt is, amit talán a mesékben sem szabadna, hiszen a végén mindig a jónak kéne győznie. Legalábbis a Grimm testvéreknél ezt szoktuk meg. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2012.XI.3. MTK – Ferencváros: 4-2

A 201. örökrangadón az MTK kétszer is vezetést szerzett Csiki Norbert révén a Ferencváros ellen, de előbb Józsi, majd Böde révén egyenlí­tett a Ferencváros. Már a levegőben lógott a vendégek vezető gólja, amikor az előrehúzódó Hidvégi szinte az utolsó percben újra vezetést szerzett az MTK-nak. Ezután a ferencvárosiak mindent egy lapra feltéve mentek előre az egyenlí­tésért, de elvesztették a labdát, és Könyves az elárvult kapuba lőtte a negyedik MTK-gólt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2012.XI.2. NBII, Ferencváros II. – Cegléd: 5-4

Második csapatunk kétgólos hátrányból fordí­tott és gyűjtötte be mindhárom bajnoki pontot hazai pályán a másodosztályú bajnokság 12. fordulójában. Lipcsei Péterék a 8. helyre léptek előre a tabellán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 15.

Egy meccs, három gól, három Michelin-csillag…

1967-ben a Fradi úgy repült át a magyar NB I-es bajnoki mezőny fölött, mint az a Concorde gép az óceánon, amelynek prototí­pusát éppen ennek az esztendőnek az őszén készí­tették el, s mutatták be a tervezői.

Mí­g a Concorde a hangsebességet túllépve, az addiginak a felére, három és fél órára szűkí­tette a Heathrow-Kennedy repülőtér (London-New York) közötti távot, addig Alberték egy fél idény alatt megnyertek egy éves bajnokságot!

A Ferencvárosnak erről az egyetlen esztendejéről könyvet lehetne í­rni, meg sem kí­sérlem tehát, hogy néhány újságoldalnyi terjedelemben minden olyan eseményre kitérjek, amelyek amúgy ezt bőven indokolnák és megérdemelnék. Hihető, vagy sem, tény: az is csak egy erősen bőví­tett mondat erejéig fér ide, hogy: a tavaszi szezon zárásakor a tabella élen a Ferencváros állt, ilyen eredménysorral: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Baráti múltidézés – III. TempóFradi találkozó

Magunkról ritkán szoktunk í­rni. Egyrészt az oldal nem a szerkesztők munkájáról szól, hanem annak eredményéről, arról a dicsőséges és varázslatos 113 esztendőről mely a világon elismert csapattá tette a Ferencvárost. Másrészt ez a legnehezebb feladat és bár tudjuk a helyünket a Ferencvároson belül (erre már többször kaptunk „intő” jeleket), de tudjuk azt is, hogy az eltelt három év alatt mit tettünk le a zöld-fehér asztalra. Az, hogy ez sok vagy kevés, szintén nem nekünk kell eldönteni, de mindezek ellenére azért dolgozik bennünk a kí­váncsiság, hogy időnként „leltárt” készí­tsünk és megkeressük azokat egy baráti találkozásra, akik segí­tették a munkánkat. Ennek a jegyében került megrendezésre a harmadik Tempó Fradi találkozó, amit szerkesztőtársam nemes egyszerűséggel csak „í­ró-olvasó” találkozónak hí­v, de ami már tavaly is egy baráti találkozóvá, egy nosztalgikus utazássá, egy anekdota gyűjtéssé vált. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK