Ég áldjon, Császár, Isten veled, Flórikám

Sokszor tett már az élet kí­méletlenül durva pontot emberek pályafutásának, vagy akár egész sorsának végére, de olyan brutálisan keményet, mint amilyennel Albert Flóriánt elintézte, talán még soha nem bánt el senkivel.

Az egyetlen magyar Aranylabdás páratlan pályafutását 70. születésnapjának tiszteletére feldolgozó életrajz sorozatunkból már csak egyetlen, a zárófejezet, az a bizonyos epilógus volt hátra, amikor 2011 októberének utolsó napján hajnalban érkezett a hí­r: három nappal sikeresnek mondott szí­vműtétje után 70 évesen és 46 naposan elhunyt a magyar futball-Császár.

Az élet, pontosabban a halál í­rta meg ezt az utolsó fejezetet helyettem, ahogy emlí­tettem durván, kí­méletlenül, és brutálisan, mert a halált a legkevésbé sem érdekli, hogy van-e aranylabdád vagy nincs, hogy hajléktalanként tengeted, vagy a nemzet büszkeségeként éled-e a mindennapjaidat.

A halál az olyan hátvéd, akit a földkerekség legjobb csatára sem tud kicselezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Albert nélkül nem létezik a Ferencváros

1975. június 7-én Ferencváros-Vojvodina mérkőzést rendeztek az Üllői úti stadionban.

Ez már az az új stadion volt, amely mára úgy elaggott, olyan régi, hogy nemsokára lebontják, és egy újat épí­tenek a helyére.

A jugoszláv csapat budapesti vendégjátéka nem lett volna több az akkori első csapat számára egy egyszerű, idényvégi levezető tréning-meccsnél, ha az akkori ferencvárosi vezetés nem határoz úgy, hogy ezzel egy kalap alatt elintézi a klub valaha volt egyik legnagyobb játékosának, Albert Flóriánnak a búcsúztatását is. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Egy világkarrier végjátéka, avagy búcsú a meggypirostól

Azt talán mondanom sem kell, ha valakit Albert Flóriánnak hí­vnak, s olyan remekmí­vűre cizellált pályafutást tud maga mögött, mint amilyet ő, akkor annak a válogatottbeli pályafutása sem fejeződhet be egy drasztikusan durva dán karambol okán.

Feltéve, ha egy olyan súlyos sérülést követően, mint amilyen a Fradi futballistáját érte azon az 1969-es koppenhágai délutánon még valaha egyáltalán kifut futballmezben a pályára.

Márpedig (mint az a korábbiakban kiderült) Flóri 1970 áprilisában már újra élvonalbeli bajnoki mérkőzést játszik, azaz elméletileg válogatható, s nagy a gyanúm, ha a világ sok-sok alberti-formátumú futballistája él át hasonló traumát, felépülése után nem kell 22 hónapot és 29 napot várnia arra, amí­g ismét nemzeti szí­nekbe öltözhet. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Búcsúszimfónia császári hangszereléssel

Ha 1968. december 15-én Győrben, amikor az utolsó fordulóban a befejezés előtt nem sokkal az ETO hálójába fejelte a Fradi harmadik, győztes, s egyben NB I-es bajnokságot jelentő gólját valaki azt mondja Albert Flóriánnak, hogy most negyedszer, ám egyben életében, egyben utoljára ünnepelhet bajnoki cí­met, biztos, hogy kineveti az illetőt.

Márpedig ez történt.

1969-ben bronzig jut a zöld-fehér gárda, 1970-es visszatérést követően elbukják az Újpest elleni bajnoki döntőt, marad az ezüst, miként 1971 és a visszavonulását jelentő 1974 között sem képesek az Újpest hegemóniáját megtörve a dobogó legfelső fokán végezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

A térd már (szinte) a régi, de a gólt a kapus rúgja…

1970 júniusában az Újpestet a Megyeri úton legyőzni tulajdonképpen csak elméletileg lehetett!

Ilyen elmélet minden odalátogató csapat edzőjének a fejében megfordult. Amikor az Újpest otthonába készültek egy héten át mást sem tettek, mint taktikai variációk sorát dolgozták ki magukban és persze naponta kétszer a tréningeken is a játékosokkal közösen.  Hogy miként teszik majd hidegre Fazekast, hogyan semlegesí­tik az elsőszámú játékmestert Göröcsöt, miként követi a megbí­zott ember Benét még az öltöző WC-jébe is, ki lesz az, aki a gólyalábú Dunai II Antalt távol tartja a kaputól és fejjátékban is felveszi vele a versenyt? S, akkor még mindig ott van a zseniális Zámbó, akiről csak az ellene futballozók, no és természetesen saját társai tudták, hogy az újpesti szárnyalás egyik atyamestere. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Csak egy szimpla Fradi-Tarján

Az már az élet örökre megválaszolatlan kérdése marad, hogy abból a 30 000 nézőből, akik 1970. április 26-án, egy gyönyörű, napsütéses délutánon kimentek a Ferencváros-Salgótarján NB I-es bajnoki labdarúgó mérkőzésre, hányan maradtak volna otthon, ha a zöld-fehérek kezdőcsapatában (közel egy esztendős kihagyás után) nem Albert Flórián újra a center.

Nem kettős meccs volt a Népstadion programja azon a napon, tehát, aki kiment az a Fradi vagy a Salgótarján, vagy a Fradi és a Salgótarján bajnoki csatározására volt kí­váncsi. A szurkolói részarányokat, nevezetesen, hogy a szektorok 30 000-es közönségéből hányan szorí­tottak a zöld-fehérek és hányak a „Stéc锝 sikeréért, most ne forszí­rozzuk, ám, hogy Albert nagy comeback-je nem hagyta hidegen az embereket, azt fényesen bizonyí­tja: amikor két héttel korábban ugyanitt kettős meccs volt műsoron (Ferencváros-Bp. Honvéd, Újpesti Dózsa-Vasas) 50 000-en voltak jelen a létező legjobb leosztású, akarom mondani, szereposztású futball-gálán. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Nincs mese, a Fradinak kell egy középcsatár

Az a tény, miszerint az 1969-ben még mindig messze az első számú magyar futballistának számí­tó Albert Flórián nincs a pályán, nincs harc– és frontközelben mind számára, mind most, ebben a fejezetben nekünk is kiváló alkalmat teremt arra, hogy egy kicsit szétnézzünk az öltözőkön túli világban.

Régen jártunk már a stadionokon kí­vül, aminek kézenfekvő az oka: főhősünknek 1958 novembere és 1969 júniusa között annyi teendője van a magyar, az európai és a világ futballpályáin, hogy azok lelkiismeretes számbavétele is statisztikus lelkületű krónikásért kiált.

Pedig a világban attól még nem állt meg az élet, hogy Magyarországon hol futball-lakodalmat, hol futball-temetést rendeznek a szurkolók (gyakorta, sajnos ugyanezt teszik a sportágért felelős illetékesek is). Kiválóan jellemezte labdarúgásunkat az az osztrák futballfőnök Hugo Meisl, aki már az 1938-as világbajnokság alatt megállapí­totta: „A magyarok vagy lakodalmat ülnek, vagy halotti tort tartanak!”. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

A fradista Love story a filmvásznon folytatódik…

Flóri tehát újra jár.

Mit jár, játszik, a tarcsiban győztes gólt rúg, a fradista tábor lélegzet-visszafojtva figyeli minden lépését, még az edzéseken is a megszokottnál többen vannak – Albert-vizitben…

Hogy jó lesz-e a lába, vagy, hogy lesz-e még egyszer olyan, mint a dániai traumatikus karambol előtt volt, azt nem tudhatja senki, ő maga pedig szemérmesebb és babonásabb annál, minthogy naponta tartson „sajtótájékoztatót” lábának pillanatnyi állapotáról a tréningekre kijáró nyugdí­jasok számára.

így aztán mindenki csak figyel és megpróbálja magában összevetni Flóri mozgását, mozdulatainak látványát azzal a mozgással és azzal a látvánnyal, amelyet tőle az évek során láttak és megszoktak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

„Örkényi” 90 perc, a hátsó földesen…

Örkény István óta tudjuk: virtuóz tehetséggel (Ö. I. esetében a zseniális jelző is bőven megengedett) tí­z-tizenöt sorban akár a világmindenség is leí­rható.

A remekműnek nem a terjedelem a mércéje.

így aztán majdhogynem szentségtörés számba megy, hogy egy Népsport tudósí­tást bármilyen összefüggésben is örkényi környezetbe helyezzek, de mit tegyek, amikor az ominózus beszámolóra ráleltem, azonnal a nagy magyar remekí­ró „egypercesei” jutottak az eszembe.

Tizenegy (11) sorban ennyi drámát, ennyi sorsot, ennyi életutat és ennyi továbbgondolásra késztető pályafutást összesűrí­teni előre megfontolt szándékkal lehetetlen. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Felfordul a világ, csak a bicegés a régi…

A Ferencváros történetének valaha volt egyik legnagyobb csapatának széthullását Albert Flórián nem az Üllői úti öltözőben, hanem orvosi rendelőkben, az Árpád fejedelem úti lakásban és a gödi nyaraló teraszán éli végig.

1969 őszének Albert nélküli kudarcsorozata közben nagy élet zajlik a klubon belül, az erőviszonyok jelentősen kezdenek átrendeződni.

Szerencsére apám mániákus naplóí­ró volt (ne hosszú fejezetekre, csak egy-egy odavetett mondatra kéretik gondolni, ám ezekből a félszavakból tökéletesen nyomon követhető minden későbbi változás előtörténete), í­gy onnan tudom, hogy Flóri hetekig a Sportkórház lakója, hiszen valamelyik játékos társaságában a napi edzés után minden nap meglátogatja, (előfordul olyan is, hogy csak egy kórházi szobával kell tovább mennie, mert ott meg a sérült Páncsics fekszik) de, hogy augusztus 11-én már a gödi nyaralóban pihen az biztos, hiszen a naplóbejegyzésben ezen a napon ez áll: „Katonával, Novákkal Albertéknál Gödön!”. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →