Feljegyezések a fotelból – A vidéki „átok” tovább tart
Hivatalos megfogalmazás szerint az ismert legkisebb mikroorganizmusokat nevezik vírusnak, mely első hallásra nem tűnik veszélyesnek, de ha figyelembe vesszük, hogy az elnevezés a méreg szóból ered, máris nem olyan kellemes dolog, ha ezekből néhány az ember szervezetébe költözik. Ráadásul úgy, hogy még bebocsájtást sem kér, nem csönget, nem kopogtat az ajtón, csak ránk ront és képes arra, amire eddig nem nagyon volt példa az életemben: nem láttam a Fradi mérkőzését. Ez meg talán a láznál és a hidegrázásnál is betegebbé tett, még annak ellenére is, hogy utólag talán jobb volt, hogy nem láttam a Kaposvár elleni mérkőzést. Pedig amikor győzött a szenvedély felett a hidegrázás, azzal a reménnyel burkoltam be magam minden létező melegítővel, hogy ha felébredek, a jó hírek hallatán a vírus is eltűnik a szervezetemből. Tévedtem, melyből nem is az fájt legjobban, hogy még néhány napig „szenvednem” kellett a betegségtől, hanem az, hogy az a „monizi” folyamat mely a Debrecen ellen érte el a csúcspontját, egy váratlan vereség után labilissá kezdett válni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012.XI.24. Kecskeméti TE – Ferencváros: 2-2
A labdarúgó NB I 16. fordulójában a KTE-Phoenix Mecano a Ferencvárost fogadta. A hazaiak sokkal jobban kezdtek, majd amikor a vendégek 2–1-re szépítettek, emberelőnybe is kerültek, de a zöld-fehérek így is megszerezték az egyik pontot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ!
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 21.
Felfordul a világ, csak a bicegés a régi…
A Ferencváros történetének valaha volt egyik legnagyobb csapatának széthullását Albert Flórián nem az Üllői úti öltözőben, hanem orvosi rendelőkben, az Árpád fejedelem úti lakásban és a gödi nyaraló teraszán éli végig.
1969 őszének Albert nélküli kudarcsorozata közben nagy élet zajlik a klubon belül, az erőviszonyok jelentősen kezdenek átrendeződni.
Szerencsére apám mániákus naplóíró volt (ne hosszú fejezetekre, csak egy-egy odavetett mondatra kéretik gondolni, ám ezekből a félszavakból tökéletesen nyomon követhető minden későbbi változás előtörténete), így onnan tudom, hogy Flóri hetekig a Sportkórház lakója, hiszen valamelyik játékos társaságában a napi edzés után minden nap meglátogatja, (előfordul olyan is, hogy csak egy kórházi szobával kell tovább mennie, mert ott meg a sérült Páncsics fekszik) de, hogy augusztus 11-én már a gödi nyaralóban pihen az biztos, hiszen a naplóbejegyzésben ezen a napon ez áll: „Katonával, Novákkal Albertéknál Gödön!”. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Félidőben
ifj. Orosz Pál helyzetértékelése 15 forduló után Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 20.
Egy „fél” Albert már csak a bronzéremhez elég…
Azt kérdezi tőlem Esterházy Péter (mert ő szokott ilyeneket kérdezni, ha nem dolgozik éppen egy minimum 15 000 oldalas nagy regényen) jól emlékszik-e: az 1966-os, ’67-es , ’68-as Fradi rengeteg 11-est kapott annak köszönhetően, hogy a Varga-Albert duó rávezette a labdát az ellenfelek védőire, aztán vagy addig adogattak, kényszerítőztek egymással, amíg valamelyikük kihagyhatatlan helyzetbe nem került, vagy a védőknek nem maradt más választásuk, mint, hogy vagy Albertet vagy Vargát felvágják a 16-oson belül, hiszen a biztos gólnál még mindig jobb a büntető.
Mert azt, ugye ki is lehet hagyni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – A vírus
2012.XI.18. Kaposvár – Ferencváros: 1-0
A labdarúgó NB I. 15. fordulójában a Kaposvár 1–0-ra nyert a Ferencváros ellen hazai pályán. A gól nélküli első félidő után a zuhogó esőben játszott második félidőben Pavlovics gólja hozta meg a győzelmet a végig koncentráltan küzdő hazaiaknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2012.XI.17. NB II, Mezőkövesd – Ferencváros II.: 3-2
A Keleti csoport 14. játéknapján 3-2-es vereséget szenvedett második csapatunk Mezőkövesden. Lipcsei Péter csapata a 10. helyre csúszott vissza a bajnoki tabellán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – 19.
Egy dollármilliókat érő térdben minden tropára megy…
Már önmagában az a tény, hogy Dániába kell utazni válogatott mérkőzést játszani 1969 júniusának közepén a magyar válogatott számára nem jelentett többet egy kínlódós, nyüglődős, „ha már kötelező, menjünk, de legyünk gyorsan túl az egészen” jellegű kötelezettségnél, hiszen Dánia válogatottja akkoriban még nem volt tagja az európai futball királyi elitjének.
1955 és 1969 között a magyar és a dán nemzeti tizenegy ötször találkozott egymással: öt magyar győzelem (6:0, 6:0, 3:1, 6:0, 2:0) 23:1-es gólarány!
Lehet (kell?) ehhez bármit hozzátenni? Egy kattintás ide a folytatáshoz....



HOZZÁSZÓLÁSOK