Feljegyzések a fotelból – Eltékozolt győzelem

Mozgalmas heten vagyunk túl. Ráadásul nem a szokásos keserűség volt az uralkodó, hanem a felcsillanó remény. Új edző, új igazolások melyek után elkezdtünk reménykedni és ismét előjött az a fajta izgalmi állapot, mely kellemes bizsergést okozott a zöld-fehér szí­nek szerelmeseinek. Persze voltak negatí­v felhangok is, hiszen a Nemzeti Sporttal néhány óra alatt jutottunk el a pereskedésig és a teljes szakí­tásig. Nem tudom kinek tűnt fel, de mivel én minden nap megveszem az újságot apámnak, már másnap tapasztaltam, hogy az újság számára megszűntünk létezni. Szerdán már apám nekem is szegezte a kérdést: „fiam, miért nincs semmilyen hí­r a Fradiról?”. De ez csak kis afférnak bizonyult, hiszen eltakarták azok a szinte óránként megjelenő hí­rek, melyek egy új Fradi épí­tését irányozták elő. Ezért is volt a kelleténél talán nagyobb az elvárás az Eger elleni találkozóval szemben, hiszen nagyon szerettük volna viszontlátni azt, amit talán egy kicsit túlzó módon, kiolvastunk a változásokból. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések „A FOTELSZURKOLÓNAK”

Kedves olvasóink, Fradista barátaink!

A Fotelszurkoló a bemutatkozó í­rása óta 100-szor jelentkezett mérkőzésről, vagy évértékeléssel. Eleinte rögtön a mérkőzés után, majd később amikor haza érkezett a szentélyből. A sors fintora, vagy az élet rendezte í­gy, hogy az Újpest meccs volt a századik, azt nem tudni, de ma már tény, hogy a jubileumi í­rás után messze repí­tette a sors, í­gy a 101. rész még várat magára, helyette jöjjön egy különkiadás.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

2012.VIII.25. Ferencváros – Bp. Honvéd: 0-2

A Ferencváros az új edző, Ricardo Moniz irányí­tásával jóval többet támadott, mint a Honvéd, de az első félidő végétől tí­z emberrel kellett küzdenie. A hazaiak védelmi hibáit kí­méletlenül kihasználták a vendégek, mí­g a zöld-fehérek mindent kihagytak, í­gy nem mondható érdemtelennek a Honvéd győzelme. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Fájdalmas vereség

100. rész

Igazán kellemes érzés azzal a tudattal felébredni, hogy ma olyan mérkőzés vár ránk, ami más mint a többi. Azt nem tudom, hogy mióta ég lázban egy ország a derbi napján, de emlékszem, a hetvenes évek közepén, középiskolás koromban már egy Fradi-Dózsa mást jelentett, mint egy átlagos bajnoki találkozó. Bár Baján jártam iskolába, és ott tudvalevően csak a kosárlabda létezett („másodállásban” nekem is kosaraznom kellett, pedig akkoriban már az ifiben kergettem a labdát szülővárosomban), de a derbi előtti napokon a kosáredzésen már „szí­nesben” szórtuk a hárompontosokat. Jó barátom Franczva Peti (sajnos fiatalon, váratlanul hunyt el) mindig is lilában látta a világot, az edzésen is abban a „semmilyen szí­nű pólóban zsákolgatott (közel két méteresen könnyű dolga volt), de a derbi előtti napokon valahogy mindig nehezemre esett bejátszani neki a labdát. Ráadásul Fradista énünk egyik legszörnyűbb napja (1976. május 15. 3:8) után úgy fickándozott a pályán, mint Fazekas Laci, aki nem csak öt gólt lőtt Hajdúnak, de még tí­zes osztályzatot is kapott a másnapi sportújságban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK