Kocsis és Czibor

„Kocka”, a kedvenc

Bocsák Miklós réges rég megjelent könyve (Kocsis és Czibor) cí­mlapjának egyik fényképén Kocsis Sándor emelkedik a fellegekig, hogy fejesgóljával ismételten és sokadszor elkápráztassa a nézősereget.

Bennem ugyan egy másik kép él elevenen, amint Kocsis hátrahúzva, ollózva betalál a Wacker hálójába. Olyan gól volt, hogy utána Brikek – ha jól emlékszem nevére – gratulált szerzőjének.

Akkoriban, amikor az Üllői úton töltöttük a vasárnapok egy részét, a „nagyok” előtt az ifik játszottak. A beavatottak sasszemmel figyelték őket. Jóslatok hangzottak el, ki lesz a nagyok méltó folytatója. Egy-két tévedéssel ma is fel tudom sorolni az akkori csapatot: Pamuki – Teket I., Dalnoki – Anda, Földes, Dékány, Guba – Kocsis, Schnitt, Csoknyai, Teket II. Dalnoki, Dékány, Csoknyai… Ők maradtak. Mindenki esküdni mert volna, hogy Schnitt méltó utóda lesz Deáknak. Nem lett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fotelszurkolásra kényszerí­tve

Sohasem tagadtam, hogy amióta elindult a „feljegyzések a fotelból” sorozatom a legtöbb mérkőzést otthon, a kényelmes fotelból szurkoltam végig annak ellenére, hogy éves bérletem van. Ennek több oka is volt és van. Egyrészt vidékiként nem mindig van lehetőségem arra, hogy a hazai mérkőzésekre „felmenjek” a Szentélybe (ősszel azért 5 alkalommal sikerült), másrészt már a korom miatt is néha nehézkes megszabadulni az otthoni kényelemtől. Ez persze nem volt mindig í­gy, hiszen a hetvenes évek közepétől 1992-ig nem nagyon volt kihagyás. Akkor még könnyű volt, fiatal voltam, nem okozott gondot, ha több órát kellett vonatozni, vagy ázva-fázva ácsorogni az út mentén és várni egy jótevőt, hogy felvegyen és a legközelebbi településig elvigyen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fradista anekdoták: Csikós Gyula

Csikós Gyula

Nagy meglepetést keltett, hogy 1937. szeptember 19-én a Hungária úton, a diadalmas, 8:3-ra végződött csehszlovákok elleni mérkőzésen Csikós Gyula, a Phőbus portása védte a válogatott kapuját. Ez volt Csikós első beválogatása.

Amikor két nappal a mérkőzés előtt tudomására jutott, hogy ő áll majd a kapuban, állí­tólag odament a szövetségi kapitányhoz és csendesen azt mondta neki:
Kapitány úr, tessék í­rást adni arról, hogy válogatott vagyok. Mire Dietz: Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Fischer Pál: Hajnali ötkor hazavánszorogtam, kilenckor az Ajax játékosa voltam

Fischer Pál

Lapunk e heti vendége, Fischer Pál éppen az első fecske, Bálint László után tí­z évvel, ’89-ben került a holland Ajaxhoz, éppen ahhoz a csapathoz, amelyről sokáig úgy tűnt: Bálint is majd a soraiban kezdi meg légiós éveit…

Annak ellenére, hogy játszott Siófokon, Kispesten, Sopronban és Angyalföldön, a neve valósággal összeforrt a Ferencvárossal.
Elvégre a pilisszántói évek után az Üllői úton vált NB I-es labdarúgóvá, ahonnan 1989-ben a későbbi holland sztárcsapathoz, az Ajaxhoz szerződött.

Tudva, hogy a kilencvenes évek középen az amszterdamiak sikert sikerre halmoztak a Bajnokok Ligájában, szinte valóságos csoda, hogy a gárdának éppen egy magyar csatárra, nevezetesen Fischer Pálra volt szüksége.

Márpedig í­gy történt, ám a fejesgóljairól elhí­resült támadó hiába nyert bajnokságot Hollandiában, az egyéves kölcsönadás letelte után haza kellett térnie, és – idehaza boldogulnia. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK