2010.X.9. NB II., Tatabánya – Ferencváros II.: 1-1
NB II-es együttesünk jó játékkal 1-1-es döntetlent ért el Tatabányán a Nyugati csoport 9. fordulójában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Tempó, Fradi!
Egy egyszerű hobbinak indult, mely mára egy nagyon komoly adatbázisra épülő történelme lett a Ferencváros labdarúgásának a kezdetektől napjainkig. Nagy Béla felbecsülhetetlen munkáját alapul véve, de a mai kor szellemében már az interneten folytatva, és bemutatva minden olyan további lehetőséget (információt) amire egy könyv nem ad lehetőséget. Nagy Béla korai halálával a folyamat is megszakadt, így a hiányzó időszakok anyagainak felkutatása és feldolgozása még több időt és szervezettebb munkát igényel.
Az oldal elsősorban a Fradi családnak készül. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenünket csak úgy érthetjük meg és a jövőnkért csak annak tudatában dolgozhatunk, ha tudjuk honnan jöttünk, ha ismerjük gyökereinket. A Ferencváros nagy családjához csak ennek tudatában lehet igazi szívvel tartozni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Információ
Kedves Olvasóink!
Az elkövetkező napokban előfordulhat, hogy az oldalunk átmenetileg nem lesz elérhető különböző technikai akadályok miatt.
Megértésüket köszönjük.
Szerkesztőség
A Ferencvárosi Torna Club vezetői: Szigeti Imre (1890-1944)
Szigeti Imre
Szigeti Imre (1890. november 15. – 1944.) „csak” 7 évet tevékenykedett egyesületünkben. Ez az időszak azonban kétségtelenül ferencvárosi sikerektől volt hangos. Munkássága 1922 nyarán kezdődött, amikor a labdarúgók egyik vezetője lett. Rövid idő alatt komoly szervezőképessége, jó anyagi lehetőségei miatt már az FTC nélkülözhetetlen, első számú embere lett. Az ő anyagi helyzete tette lehetővé, hogy a Fradi játékosokat tudott szerződtetni, pályát tudott bővíteni. A Fradi érdekében állandóan szervezett (pl. B-közép létrehozása), rendezkedett, irányított. A kellemesen társalgó nagykereskedőből nemcsak a Ferencváros, hanem a magyar labdarúgás egyik meghatározó egyénisége lett. Döntően neki is köszönhető, hogy Magyarországon bevezették a profizmust, amely akkor az előrelépést jelentette. Szigeti nemzetközi mérkőzések sorát szervezte itthon és külföldön egyaránt. Nevéhez fűződik az emlékezetes dél-amerikai túra Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Alberttől – Zsákig
A magyar válogatott labdarúgók rövid — kizárólag szakmai bemutatására eddig egyetlen alkalommal tettek kísérletet. Néhai Földessy János dr., a labdarúgás odaadó és szakavatott krónikása, 1926-ban kis könyvecskét tett közzé „A magyar válogatott futballisták könyve” címmel. Azóta ebben a témakörben érdemleges, összefoglaló munka nem jelent meg. Könyvünkkel ezt a hiányt igyekszünk pótolni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Beszélgetés Karába Jánossal, a Ferencváros legendás szélsőjével
Kétszer a VVK döntőjében
Karába Jánosról nem sok adatot találunk, ha az interneten próbálunk kutakodni róla. Pedig csak alig néhány magyar játékos mondhatja el magáról, hogy két nemzetközi kupadöntőn is szerepelt, sőt, az egyiket meg is nyerte. Élete egyik legfontosabb gólját, a Manchester United ellen szerezte 1965-ben, a VVK elődöntőjében. Ezt a találatot ma is emlegetik a Fradi régi szurkolói. Csak az ő elmondásaikból képzelhetjük el, mekkora gól is volt, mert sajnos ennek sincs nyoma a videomegosztó portálokon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Ferencvárosi Torna Club elnökei: Mattyók Aladár (1879 – ?)
Mattyók Aladár
Az ¡fjú Mattyók Aladár eleinte az OTE-ben és MAFC-ban sportolt, majd az FTC megalakulása után rövidesen az egyesület tagja lett. Foglalkozott tornával, atlétikával, úszással, vívással.
Az FTC-ben azonban nem sporteredményei miatt vált halhatatlanná, hanem azért, mert irányításával, a tervei alapján épült fel az Üllői úti pálya.
Mattyók Aladár okleveles mérnök volt, akinek a Fradi pálya építésén kívül nem egy sportlétesítmény őrizte alkotó kezét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Zöld-fehér forgácsok: Bélus
Háray Béla (fotó:wikipédia)
Ó, azok a vasárnap délelőttök! Már szombaton felvillanyozva loholtunk haza az iskolából (akkor még szombaton is tanítás volt), és Klucsik Laci barátommal megtárgyaltuk, hányra jöjjön értem. Laci legalább akkora fradista volt, mint én. Édesapjától, Jenő bácsitól örökölte vonzalmát, édesanyja, Mednyánszky Mária, a halhatatlanok csarnokának tagja , sokszoros asztalitenisz világbajnok volt.
Vasárnap délelőttönként játszották a jégkorong-rangadókat a Műjégpályán. Az ideiglenes falelátók már félórával a meccsek előtt tömve voltak, mielőtt fölmásztunk a lépcsőkön, forralt borral hangoltunk. Lelkesedésünk érthető volt: a Fradinak kitűnő csapata volt, minden évben bajnokesélyes gárda.
Három egyesület váltogatta egymást az élen, a Fradi, a Vörös Meteor és az MTK (már nem emlékszem, milyen névre változtatva.) A Vörös Meteorban a hátvéd Pásztor és a csatár Kenderesi vitathatatlanul nagy klasszis volt, mellettük Vagyóczkyra és Martinuzzira emlékszem. A kék-fehérek kapuját Hircsák védte, a legjobb magyar kapus, akit Európában is jegyeztek. Előtte az alacsony, pokróckemény Bárány és a jól megtermett Rendi alkották a hátvédpárt, a csatársor jobb szélén pedig a félelmetes Szamosi varázsolta a korongot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2010.X.2. NB II., Ferencváros II. – Veszprém: 3-1
NB II-es csapatunk a Nyugati csoport 8. fordulójában 3-1-re legyőzte a Veszprémet. A mieink jól kezdték a meccset, Kulcsár góljával korán vezetést szereztünk, majd a második félidő elején Pölöskey Péter növelte az előnyünket. A támadónk a hajrában újra betalált, amire csak egy góllal tudott válaszolni a Veszprém. Újra tétmeccset játszott a télen megsérült Fitos László, aki a 65. percben állt be. Együttesünk győzelmével feljött a 10. helyre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – “Egyfélidős” győzelem
Az eddigi fotelszurkolós jegyzeteim írásánál akkor voltam gondban, amikor kikaptunk. Olyankor szörnyű egyből a gép elé ülni és valamilyen magyarázatot vagy esetleg bírálatot megfogalmazni. Egy győztes mérkőzés után miért kezdem magyarázkodással? Rájöttem, hogy néha nem is olyan könnyű egy sima győzelemről írni, főleg úgy, hogy úgy telik el 90 perc, hogy nem kellett feszengenem a fotelban. A sör sem loccsant ki a szőnyegre, a karfa is érintetlen maradt és bár az nem volt veszélyben, hogy esetleg elbóbiskolók, de a szokásos „nyugtató injekciókat” most nem kellett belém döfködni ahhoz, hogy végig tudjam élni a mérkőzést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK