Karába János

Karába János: 81

Karába János

A Vörös Meteorban kezdte, majd Dorogon lett NB I-es játékos.

A Bányásztól igazolt szélső három éven át viselte az FTC első csapatának a mezét, méghozzá az egyik aranykorszakban. A Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi ötösfogat – mert akkor még öt csatárral játszott egy igazi futballcsapat – alaposan hintette a gólokat a hí­res ellenfeleknek is. És ehhez Karába is hozzátette a maga góljait.

A legendás gólja természetesen a Manchester Unitednek lőtt létfontosságú találata. 1965. június 16-án, a Népstadionban történt az első félidő 44. percében: nehéz szögből, mintegy 25 m-ről olyan bombagólt lőtt az angolok kapujába, hogy a közönség (telt ház volt a Népstadionban) extázisban ünnepelte a jeles jobbszélsőt. A stadion melletti Földtani Intézetben földrengéstől tartottak… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Beszélgetés Karába Jánossal, a Ferencváros legendás szélsőjével

karaba-janos_p1050290Kétszer a VVK döntőjében

Karába Jánosról nem sok adatot találunk, ha az interneten próbálunk kutakodni róla. Pedig csak alig néhány magyar játékos mondhatja el magáról, hogy két nemzetközi kupadöntőn is szerepelt, sőt, az egyiket meg is nyerte. Élete egyik legfontosabb gólját, a Manchester United ellen szerezte 1965-ben, a VVK elődöntőjében. Ezt a találatot ma is emlegetik a Fradi régi szurkolói. Csak az ő elmondásaikból képzelhetjük el, mekkora gól is volt, mert sajnos ennek sincs nyoma a videomegosztó portálokon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1968.IX.11. VVK Döntő, Ferencváros – Leeds United 0:0

npl-1968-II-0009-19680911-leeds-csapatkep

A Ferencváros sok gólhelyzetet kihagyott, lelkes küzdeni akarása kevés volt, a Leeds beton védekezéssel megtartotta előnyét, s megnyerte a kupát

Annak ellenére, hogy közel 10 évig aktí­v játékos voltam, csupán egyszer fordult velem elő, hogy egy döntőben szerepeljek. Az is még általános iskolás koromban volt, talán 1972-ben, Pápán játszottunk országos döntőt a Pajtás Kupában, amit sajnos el is vesztettünk. Az edzőnk és a tanárok, akik elkí­sértek minket, hiába mondták egész úton hazafelé, hogy nem baj fiúk, í­gy is fantasztikusan szerepeltetek, hiszen egy kisváros csapataként jutottunk el egy országos döntőre, nem lehetett megvigasztalni minket. Egy döntőt csak megnyerni, vagy elveszteni lehet, közbenső állomás nincs, és ahogy az 1968-as VVK döntő első mérkőzése kapcsán í­rtam, „sí­rni csak a győztesnek szabad”, igenis a második hely az mindig is csalódást jelentett. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK