Azt minden focikedvelő tudja, hogy nem könnyű az edzők élete. Bibliai hasonlattal élve: menny és pokol. Ez mindig í­gy volt és valószí­nűleg ez a hagyomány soha nem fog megszakadni addig, amí­g 22 ember kergeti a labdát és ennek eredményét több millió szurkoló vérmérséklete szerint még kommentálja is. A békésebb országokban elég ha fehér zsebkendőt lobogtatnak, de számos helyen az edzőbuktatásnak több válfaja ismert.

Mondhatnánk rá, az edzők élete már csak ilyen, de igazán csak az tudja aki valaha át is élte. A mennybe menni sem nehéz, elég néhány megnyert mérkőzés és a szurkolók már a vállukon viszik körbe az edzőt, de ahhoz, hogy onnan repüljön egy óriásit, még az sem kell, hogy a szurkolók elfáradjanak, vagy megunják a folyamatos cipelést. Néhány vereség, vagy az ügyeletes sztár kihagyása és az addigi ünneplés átmegy egy olyan dimenzióba, amit most nem nagyon akarok még részletezni sem. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →