Búcsú Schlegel Oszkártól – tanítványa és fia üzenete kommentár nélkül
Győri Erzsébet Dzsó:
Ott voltam pénteken Oszi bá’ búcsúztatóján a Szent István kápolnában. A mise végén egy néni megkérdezte a mellette állót: Ki volt ez az Oszkár testvér?
Nekem edzőm, tanítóm, nevelőm, a barátom, a kislányom fogadott nagypapája volt.
Tisztelt és szeretett példakép. Az ifjúságom része, mely jó volt és küzdelmes. Mert sportról szólt, kitartásról, erkölcsről, emberségről. Ezek az évek meghatározták életemet, megalapozták emberi tartatásomat, kritikus életszemléletemet a hétköznapok harcaiban.
Hogyan találkoztunk?”Taknyos”, szemtelen tini voltam, de már a „felnőttben” játszottam. Elkéstem egy edzésről. Mondtam valami kifogást. Oszi bá’ arca elkomorult, szeme kék villámokat szórt és egy kicsit erősebben passzolta hozzám a labdát. Ekkor vágtam egy grimaszt, megrántottam a vállam, hátra arc és irány az öltöző. Utánam jött, rám parancsolt, azonnal menjek vissza a pályára. Azt kiabáltam: ”Amíg maga itt az edző, addig én itt nem leszek játékos!”
No ehhez képest évekig az edzőm volt, különböző klubcsapatokban.
Sajnos több éve, hogy utoljára találkoztunk, de az elmúlt hetekben sokat gondoltam rá és beszéltem róla, mintha éreztem volna, hogy baj van. Talán, amikor lepergette, újragondolta az életét a beteg ágyán, sokadmagammal én is ott voltam a többiek között, akiktől elbúcsúzott.
Most én búcsúzom tőled Oszi bá’. Ha Isten is úgy akarja, találkozunk majd egy másik világban.
Számtalan teendőd mellett lesz majd időd, egy baráti ölelésre. És akkor te azt mondod: ’Isten hozott kis Dzsó! Itt a szerelésed? Na nyomás az öltözőbe!’
Schlégel Tamás:
Schlégel Oszkár és fia, Tamás
Lassan, lassan jut el a tudatomig, mi történt. Most kerülnek elő a homályos távolból immár történelmünk apró részletei, melyeket eddig elrejtett agyunk hátsó rekeszében túlontúl elfoglalt életünk. A saját problémánk, a néha önző csak magunkkal foglalkozó, a “ne haragudj nem érek rá” közismert mondat.
Apu szótárából hiányzott ez a kifejezés.
Tőle telhetően megtett mindent a rászorulókon, legyen az egy nagyszerű gondolat, vagy pár forint az otthontalanoknak. Eszembe jutnak eddig feledésbe merült momentumok, mely fölött elsiklottunk, ha Rá gondolok mindig előbújik egy mozzanat, mely könnyet csal szemembe és egyben egy halvány mosoly is megjelenik szám szegletében. Biztos vagyok benne, egyszerre gondolunk ugyanarra a pillanatra, vagy egy kis történetecskére.
Rá kell jönnöm Híres EMBER volt, és én még csak nem is ismertem igazán. Persze tudtam mit vitt véghez, mi mindennel foglalkozott egy időben, mintha egyszerre több is lett volna Belőle. Bárcsak több lett volna. Talán nem tartanánk itt, a megszűnő kapcsolatok barátságok világában. Rájöttem sehol sem vagyok Tőle az Embertől, a fantasztikus és egyben fanatikus sportszeretőtől, pedagógustól. Azért remélem valamicske jóság és tudás rám is ragadt Belőle.
Köszönöm mindazoknak akik megértették írásom lényegét, és szeretettel gondolnak Rá.
Feljegyzések a fotelból – a Szentélyben lenne a helyem
A hét elején még az járt a fejemben, vajon hogyan adagolom be kedvenc fotelemnek, hogy pénteken megkímélem az esetleges sérülésektől, hiszen a Győr elleni mérkőzést a Szentélyben akartam végigizgulni. Már a Strepsils torokjavító gyógyszert is megvettem, mert úgy gondoltam a hideg levegő, a szintén hideg sör és a folyamatos „Hajrá, Fradi!” szurkolás után biztosan szükségem lesz rá. Kedden, mikor megvettem, még nem gondoltam, jobban járok, ha egy adag idegnyugtatóval térek haza, mert amit a héten a magyar foci irányítói műveltek a Ferencvárossal, azt legfeljebb egy laza infarktussal lehetett csak átvészelni.
U20: Megyeri és Tóth bronzérmes!
Bronzérmes lett az U20-as válogatott tagjaként az egyiptomi világbajnokságon két ferencvárosi játékos: Megyeri Balázs és Tóth Bence is tagja volt a dobogós magyar csapat keretének. A válogatott 1-1-es döntetlen után büntetőkkel verte Costa Ricát a bronzmeccsen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Változások a válogatott játékosok mérkőzésszámában
„Valami bűzlik Dániában”
Mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy a fenti címben szereplő egyik szó nem illik az oldal szellemiségéhez, annak megnyugtatásul közlöm, hogy a már szállóigévé vált kijelentés már eleve egy finomított változata William Shakespeare eredeti, a Hamletban leírt változatának, ahol Marcellus mondja ki a végítéletnek szánt mondatot: „Rohadt az államgépben valami”. Ezt a mondatot több műfordító túlságosan erősnek találta és a „valami bűzlik Dániában” mondatra cserélte, mely azóta szállóigévé is vált.
2009. október 14.-én meg valósággá. Innentől kezdve, az eseményeknek már semmi közük nincs Hamlethez, de Dániához azért igen. Egyrészt a válogatott kapcsán, és azon belül is Gera Zoli váratlan és tegyük hozzá sokkoló hazautazása miatt. Bár Zoli elég részletesen ismertette döntésének a hátterét, de az igazi okok azért továbbra is rejtve maradnak, így magát a döntést nem is kívánom kommentálni. Egy dolgot azért megjegyeznék. Nekünk, Fradistáknak soha, de soha nem szabad elfelejteni, hogy mit jelentett nekünk Gera Zoli. Mit adott és mit hagyott ránk. Sajnos nagyon kevesen vannak az elmúlt 10 évből, akikre örökké büszkék lehetünk. Gera Zoli a kevesek egyike. Tudjunk honnan és milyen körülményekből, milyen háttérrel jött a Ferencvároshoz. Tudjuk, hogy mit ért el és mennyi örömet okozott góljaival, zseniális megmozdulásaival, egyéniségével a szurkolóknak. Ehhez méltóan álljunk ki a döntése mellett, támogassuk, és ne hagyjuk, hogy a média ízetlen támadásainak a kereszttűzébe kerüljön. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Schlosser Imre – Fél évszázad a futballpályán 2.rész
Az FTC díjai, díjazottjai: Toldi vándordíj
„- Szeretnék egy olyan vándordíjat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesítményéért.”
Toldi Géza 1973-ban elhangzott mondatait tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása.
Az egyetlen probléma magával a vándordíjjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, így az első díjazott ideiglenesen „csak” egy fémlabdát kapott.
Toldi később Spanyolországban egy ízléses, dekoratív trófeára bukkant, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. Az előbbit örökös vándordíjnak szánta, a kicsiket pedig a jutalmazott játékosoknak, emlékül.
A Spanyolországból hozott kicsinyített trófeamásolatok azonban 1977-re elfogytak, újrarendelni pedig nem lehetett belőlük, mert a gyártó cég megszűnt.
Toldi Géza Budapesten csináltatott másolatokat Fekete Géza szobrászművésszel, aki 1974-ben a klubház falára a régi pálya réz-domborművét is megalkotta.
Szünetmentes gondolatok
Válogatottunk mérkőzései miatt újabb bajnoki szünet következett, és hasonlóan a szeptember eleji helyzethez, csapatunk szakmai vezetése négy napos pihenőt írt elő, ami csütörtökön járt le. Az első ilyen szünidő alkalmából többen (köztük én is) kétségbe vonták, sőt még élcelődtek is az iskolákra jellemző pihenő adásának, de végül az MTK elleni győzelem igazolta, akkor helyes döntés volt.
Bár soha nem voltam babonás, de ha hinni lehet a vetőkártyában, akkor a győri csapatnak talán fölösleges is felutazni a Szentélybe, mert úgyis vereség lesz a vége, hiszen az akkori szituáció kísértetiesen hasonlít a mostanihoz. Jóslásba igazából nem bocsátkoznék, és azt sem gondolom, hogy a szakmai stábot is ez vezérelte, de azért jó eljátszani a gondolattal, hogy október 16.-án érvénybe léphet az események körforgásáról vallott nem éppen tudományos elmélet, és a Győr ellen ismét győzelemnek örülhetünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Búcsú Schlegel Oszkártól
Egy héttel ezelőtt arról tudósítottunk, hogy Budapest-Zugló Önkormányzata posztumusz kitüntetést adományozott Schlegel Oszkárnak. Annak a beszámolónak a végén megemlítettük, hogy hol és mikor lehet elbúcsúzni az elhunyttól, elhelyezni a tisztelet és a kegyelet virágait.
Ma, kora délután jött el ez az óra az Óbudai Jó Pásztor templomban, amelynek altemplomában, végakaratának megfelelően, már korábban – szűk családi körben – helyezték el a hamvait tartalmazó urnát.
A kis templom teljesen megtelt, rengetegen jöttek a családtagokon kívül, barátok, kollégák, tanítványok, tisztelők. Az FTC Baráti Kör vezetősége (Rudas Ferenc, dr. Springer Miklós és Hélisz József) is eljött, elhozva a Fradisták koszorúját. Ott volt Friedmanszky Zoltán is, aki mindamellett, hogy a Baráti Kör elnökségének a tagja, a Csanádi Árpád Iskolában korábban kollégája volt Schlegel Oszkárnak. Jöttek sportolók és sportvezetők, a Magyar Olimpiai Bizottság képviseletében eljött az elnök Schmitt Pál a feleségével.
Ahogy a gyászmisét mondó lelkész fogalmazott ez egy szimbolikus ravatal is volt, ezért is tették ki az oltár elé Schlegel Oszkár arcképét.
A gyászmise homíliája is szívhez szólt, Szent Pál szavait gyakran felidézve méltatta az elhunytat, mintegy annak utolsó tanítását közvetítve az egybegyűlteknek.
A mise végén a gyászolók előtt is megnyitották az altemplomot, ahol a végső nyughely előtt mindenki személyesen mondhatott el egy-egy imát.
A Fradisták, az FTC Baráti Kör tagjai nevében mondhatjuk, hogy nevét soha nem feledjük, emlékét megőrizzük.
Forrás: FTC Baráti Kör
ZÖLD-FEHÉR mez repítette Rédli Andrást a mai VB döntőbe (interjúval frissítve!)
Az FTC Baráti Kör tagja, Rédli András az aranyéremért vívott ma délután a magyar párbajtőr csapat tagjaként az Antalyában rendezett vívó Világbajnokságon. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
HOZZÁSZÓLÁSOK