2017.I.31. Ferencváros – Sparta Praha: 0-0
A Fradi döntetlennel zárta a valenciai edzőtábort
A Ferencváros végig pariban volt az Európa-ligában még versenyben lévő Sparta Praha ellen.
A labdarúgó NB I tavaszi idényére készülő Ferencváros az utolsó valenciai felkészülési mérkőzésén 0–0-s döntetlent játszott a cseh élvonal harmadik helyén álló Sparta Praha ellen.
A sivatag széléről
Erős Ferencváros
Thomas Doll szerint jól halad a felkészülésünk, és egységes Fradi vághat neki a tavaszi szezonnak.
Thomas Doll 2005-ben Valenciában szerezte meg edzői karrierje első trófeáját. A Hamburg trénereként az 1-0-s hazai siker után idegenben 0-0-s döntetlenre és Intertotó-kupa-győzelemre vezette csapatát. Tizenegy és fél évvel később ismét Valencia a helyszín, ezúttal azonban még csak az első lépéseket teszi meg jelenlegi együttese, a Ferencváros, hogy néhány hónap múlva újabb trófeákkal bővülhessen mind Doll, mind a Fradi gyűjteménye.
“A Fradi a mai napig minden csapatnál jobban érdekel”
Nemes Gyula, az “elveszett korosztály” egyik tagja a Hosszabbításban nyilatkozott életéről. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Meghívó
„Folytatni csak akkor van értelme bármit, ha többet tudsz adni annál, amit elterveztél.” Amikor 2015. február 21-én felsorakoztak a csapatok az I. Novák Dezső utánpótlás emléktorna ünnepélyes eredményhirdetésére, az első gondolatunk (a mázsás súlyon túl ami akkor hagyta el a szívünket) az volt, hogy vajon sikerült-e méltón megemlékezni a Ferencvárosi labdarúgás legendás játékosáról, edzőjéről. A válaszokat a játékosok, az edzők, és a szülők mosolygós arca rejtette. Jó érzés volt ott lenni, jó érzés volt részese lenni a rendezvénynek, jó érzés volt önzetlenül adni a labdarúgás szerelmeseinek. És jó érzés volt tapasztalni Tapolca városa segítségét, Polgármester úr megtisztelő részvételét, és felemelő volt találkozni a „doktorok” csapatával (Fenyvesi Máté, Géczi István, Juhász István) és mindazokkal akik személyesen ismerték, szerették és tisztelték az olimpiák történetének legeredményesebb labdarúgóját, Novák Dezsőt.
Amit egy évvel ezelőtt elterveztünk, azt 2016. február 13-án meg is rendezzük. Tapolca városa újfent segítséget nyújtott a Csermák József Rendezvénycsarnok ingyenes biztosításával, ahogy az FTC Baráti Köre és Judik Péter is nagyban hozzájárult anyagi támogatásukkal, hogy idén már 8 csapat részvételével rendezhessük meg a II. Novák Dezső U13-as labdarúgó tornát. Idén lesznek változások a lebonyolításban is, nagyobb kapuk és palánk fogja még érdekesebbé és látványosabbá tenni a fiatal tehetségek játékát.
2016.II.4. DVSC – Ferencváros: 2-3 (edzőmérkőzés)
A Ferencváros Debrecenben nyerte meg a tavaszi főpróbát
Djelmic bemutatkozott, a Loki egyszer egyenlített, egyszer szépített – de alulmaradt.
A bajnoki szezon folytatása előtti utolsó felkészülési meccsén csapott össze Debrecenben a Ferencváros és a DVSC-Teva. Az első félidő remek játékát egy mérsékeltebb második játékrész követte. A Ferencváros jobban játszott, és megérdemelten verte meg egy góllal a piros-fehéreket.
FRADINKA V.
Labdarúgásunk története 116 év alatt számos legendával ajándékozta meg a zöld-fehér színek szerelmeseit. Közöttük vannak olyanok, akiket a rohanó évek szorítottak háttérbe, pedig olyan teljesítmény fűződik a nevükhöz, melyek nélkül ma sokkal kevesebb lenne a Ferencváros. Ennek elsősorban nem a méltatlan felejtés az oka, inkább az idő, hiszen a mában élő idősebb korosztály emlékei is már az ötvenes évektől kezdődnek. Talán emiatt emlékezünk sokkal többet az 1948/49-s bajnokcsapatról mint az 1931/32-s 100%-os Fradiról. Ezért is elevenednek meg a személyes beszélgetésekben Varga Zoli varázslatos cselei és nem Sárosi Gyurkának az 1937-s KK döntőben lőtt hat gólja. Nincs róla személyes emlék és kevés az írásos dokumentum. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Ó kapitány…kapitányom!…” – 61.
A legvonzóbb állás, garantáltan bukás a vége…
„Életemben először hétévesen, 1957-ben láttam húsvér szövetségi kapitányt. Igaz, akkor egyszerre hármat is, és annak ellenére, hogy az erre illetékesek által hivatalosan kinevezett trióban a primus inter pares bizonyos Baróti Lajos volt, a vele együtt borozgató két Károlyt (Sóst és Lakatot) ez a titulus akkor speciel egyáltalán nem hatotta meg.
Mi már akkor a Rózsadomb alján lévő, csendes kis budai utcában laktunk, amelynek Káplár volt a neve, hogy aztán sok-sok év múlva Tizedessé avanzsáljon, ám hogy valami baj tényleg van, a mi hadseregünkkel azt éppen az utcánk neve igazolja: minimum negyven éve nem léptették elő!







