Feljegyzések a fotelból – „Igazoltan” távol
„Tanár úr én készültem” – védekezett Bauer, Karinthy Frigyes novellájában, és valami hasonlóra készülök én is az aktuális foteles jegyzetem helyén. A különbség talán annyi, hogy nekem alibim van, szerkesztőtársaimmal igazoltan voltunk távol. Egy évvel ezelőtt éppen azért döntöttünk a Novák Dezső Utánpótlás Labdarúgó Torna egy héttel való hamarabb megrendezése mellett, hogy még véletlenül se essen össze a bajnoki nyitánnyal. Sajnos nem számoltunk azzal, hogy a magyar labdarúgás irányítói ragaszkodnak a Tempó Fradi naptárához (rendben, ez túlzás egy kicsit – nagyon is!) és a bajnoki nyitányt éppen február 13-ra ütemezték, amit mi már egy évvel ezelőtt „lefoglaltunk”. Így esett meg az a „csúfság”, hogy lemaradtunk a Békéscsaba elleni mérkőzésről. Amikor a fiúk kifutottak a pályára, nálunk Tapolcán túl voltunk a döntőn (amit a remek focival az Illés Akadémia fiataljai nyertek meg a Fradi előtt) és éppen akkor kezdődött az a gálamérkőzés, melyen olyan kiválóságok mutatták meg, hogy még mindig jó barátságban vannak a labdával, mint Szokolai László, Rab Tibor, Pogány László, Szabó Ferenc, Nyilas Elek, és folytathatnám a névsort. Őket utoljára több évtizede láthattuk „élőben”, őszintén kevesen voltak a sportcsarnokban olyanok, akik rohantak volna haza a Békéscsaba-Ferencváros bajnokira. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.II.13. Békéscsaba – Ferencváros: 0-1
II. Novák Dezső Utánpótlás Emléktorna műsorfüzete
Elment a legnagyobb jobbhátvéd huszárcsákót keresni…
Évek óta tudtam, hogy egyszer eljön az észbontó, felfoghatatlan pillanat; amikor a telefonvonal másik végén a Mari lesz, aki majd mond egy szót, de legalább is egy félmondatot, én meg azzal a szóval, vagy félmondattal nem fogok tudni mit kezdeni.
Majd habogok, meg dadogok valamit, ami a lényeget tekintve nem szól semmiről, hiszen ugyan mi lehet értelmesen mondani egy olyan hajnali hírre, amely a feleség által arról értesít, hogy életednek egyik főszereplője, egy, hozzád majdhogy nem a szüleid szintjén közel álló ember… nincs többé.
Mit mondasz a szavakat a zokogástól szintén csak kereső asszonyának, amikor közben már azt a fotelt nézed, amelyben az évtizedek során összeszámlálhatatlanul sokat ült, név- és születésnapokon, húsvétkor, karácsonykor, vagy, csak úgy…
Nézem a mára már megkopott, szakadozott, roskatag fotelt (nincs az a pénz, amiért felújítatnám) és őt látom benne, ahogy csippent felém a szemével, jelezve: ideje lenne egy kis szódát nyomnom a poharába a fröccséhez, aztán ahogy apám felé fordul, és azt mondja: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Elásott kincsesláda
Magyar edzők Portugáliában – Negyvenhárom érem az első negyedszázadban
Gyász: elhunyt Rudas Ferenc, az FTC örökös bajnoka
Életének 95. évében elhunyt a válogatott labdarúgók eddigi korelnöke, a Ferencváros legendás jobbhátvédje, Rudas Ferenc. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.II.10. MK, Ferencváros – Videoton: 0-1
A lelkesebb Videoton meglepte idegenben a Ferencvárost
Feczesin szemfüles találatával nyert a tartalékos Vidi, a zöld-fehérek csak pár helyzetig jutottak.
A tartalékos Videoton Feczesin Róbert találatával legyőzte a Groupama Arénában a Ferencvárost a labdarúgó Magyar Kupa negyeddöntőjének első felvonásán.
Valentin-napi akció!
Valentin-napi akció
Helyünk a kupanap alatt – IV.
Rossz szomszédi iszony
„Vesztett csaták, csúfos futások” – Petőfi Sándor 1848. decemberében, Debrecenben írt versében ezzel a nem éppen hízelgő sorral adta hírül a hazának, hogy bár a történelmünk során számos csatát elvesztettünk, és volt mikor gyáván futamodtunk meg az ellenség elől, de ha összefogunk, ha minden erőnket a haza szolgálatába állítjuk, akkor még a „Vörös-tengeren is átmegyünk”. Amikor megláttam Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly Helyünk a kupanap alatt sorozatának következő fejezetének címét (Rossz szomszédi iszony) egyből tudtam, hogy melyik kupamérkőzésünk kerül ma górcső alá. A címet olvasván először nem is Ben Stiller és Drew Barrymore mára már kultikussá váló vígjátéka (Jószomszédi iszony) jutott az eszembe, hanem az előbbi Petőfi idézet. Ennek meg annyira mélyen belénk ivódott történelmi hagyománya van, amiről érzelmek nélkül egyszerűen képtelenség beszélni. Pedig itt nem az érzelmeknek lenne szerepe, hanem a történelmi hűségnek, de azok a sebek melyeket egymásnak ejtettünk közös történelmünk ezer éve alatt, valószínűleg soha nem fognak begyógyulni. Ennyi kis bevezető után tán a kedves olvasó is kitalálja, hogy melyik kupanap kerül ma a szerzőtrió nagyítója alá. Egy nap, mely túlmutat a vesztett csatán, mely ennyi év után is fájdalmat és keserűséget okoz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....





