Szabó László
Urbancsik Gábor edző a SZAC-ból hozta magával a Fradiba. A meggyengült gárdában volt mit védeni … „B”-válogatottságig vitte, a Fradiban pedig félszázszor szerepelt. Sokszor nagyszerűen.
44 bajnoki mérkőzésén tízszer nem kapott gólt, de a szétzilált zöld (piros)-fehéreknek negatív rekordjai is voltak ezekben az években. Valószínűleg nem a Honvéd volt a kedvenc ellenfele. Négy mérkőzésen 21 gólt kapott Puskáséktól.
Az Üllői útról Rákoskeresztúrra távozott, ahol már mint középcsatár a kapusokat riogatta. A Bp. bajnokság I. osztályában gólkirály volt!
(Nagy Béla írásainak felhasználásával)
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Hogy Szabó László („hivatalos” nevén Szabó II László) miért ment el az 1953-as átigazolási idényben – örök rejtély marad. Mindenesetre a Népsport 1953 eleji számaiban visszatérő téma volt, hogy a Kinizsinek kapusgondjai vannak (azazhogy nem volt egy használható kapusa sem.) De aztán az időszak vége felé nagy sikernek könyvelhették el Vigh Zoltán leigazolását, majd az utolsó napon – a „legmagasabbrangú belföldi szentek”, azaz a legfelső állami sportvezetés (OTSB) kegyelméből leigazolhatták Gulyás Gézát. Ám ennek részleteit sem Béla, sem én nem tudtuk kibogozni