1947/48
A Fradi Mexikóban V. – Szusza mesterhármasával verjük a mexikói Fradit
Kéri, Rudas, ?, Szusza, Szőke J., Gyulai, Mike
16 óra 15-kor volt az indulás – éppen egy kitörőben lévő vihar idején. Nagyon komor, fekete felhők gyülekeztek az égen, bizony féltünk ennek láttán a gépbe ülni. Mikor a magas hegyláncolat fölé ért a gépünk, egyszeriben „gyorscsárdást” kezdett velünk járni. Bizony nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Végül minden baj nélkül érkeztünk a fővárosi repülőtérre. Este „otthon” a Club Espanában vacsoráztunk és utána lefekvés volt. A fiúk fáradtak a zsúfolt műsortól, így semmiféle meghívásnak nem tettünk eleget. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1947.VIII.14. Atlas – Ferencváros 4:6
1947.VIII.10. Atalante – Ferencváros 2:3
A Fradi Mexikóban IV. – „Műsorunk fénypontja, az állatkert”
Augusztus 1.
Másnap délelőtt Zapipan-ban voltunk kiránduláson. Itt megcsodáltuk az eredeti indián népművészet remekeit. A naivabb fiúk skalpokat és embercsontokat akartak vásárolni. Időközben a légi utat jól „lehengerelték” s így sima út után érkeztünk este fél nyolckor „haza”, Mexico Citybe. Csupán Henni …
Augusztus 2.
Délelőtt néhányan viziten vettünk részt. Ezek a magyaroknál tett látogatások a sportszerűség kárára voltak, hiszen „szárazon” nem úsztuk meg sehol sem …
1947.VIII.7. Guadalajara – Ferencváros 2:1
1947.VIII.3. Mexikó – Ferencváros 3:3
Mexikó csapata ellen döntetlent ért el a Ferencváros – Puskást kiállították, Mike villanyfényben tud a legjobban játszani
A Fradi Mexikóban III. – Puskás mesterhármasa
Július 24.
A napunk teljes pihenéssel telt el. Csak egy kis vásárlásra mentünk ki az utcára, mert ma kibírhatatlannak éreztük a hőséget. A Club Espanában töltöttük a nap legnagyobb részét. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Anekdoták: Puskás Ferenc
Ultimó
Mexikói túrán vett részt a Ferencváros, de hogy megerősítse csapatát, kölcsönkérte Puskást, Szuszát és Mészárost. Akkoriban a dél-amerikai labdarúgás eldorádója Mexikó volt. A legjobb brazil, perui, kolumbiai, uruguayi játékosok sereglettek ide, hihetetlenül nagy volt a futball iránt az érdeklődés, de ami a fő csáberőt jelentette: jól is fizettek.
A Ferencvárosnak tehát fel kellett kötnie a fehérneműt, ha azt akarta, hogy ne hozzon szégyent a magyar labdarúgásra. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1947.VII.31. Atlas – Ferencváros 2:2
Ha évekkel ezelőtt meglátom együtt ezeket a neveket, hogy: Mike, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat, minden bizonnyal értetlenül csóválom a fejem, legfeljebb teszek egy bizonytalan kísérletet arra, hogy talán egy válogatott mérkőzésen játszottuk így együtt, bár a Sárosi-Puskás kettős valószínűleg elbizonytalanított volna. Arra biztosan nem fogadtam volna, hogy a fenti összeállítású csatársor valaha is zöld-fehérben futott ki a pályára, hiszen ha meghallottam, hogy Szusza, akkor kapásból rávágom, hogy Újpest, ahogy Puskás esetén meg egyből a Honvéd jut az eszembe, ahogy Sárosi esetén a Ferencváros. Ők hárman az előbb említett egyesületekhez úgy kötődnek mint pók a hálójához, és mégis az előbb említett csatársor nem egy válogatott mérkőzésen lépett a pályára, hanem a Ferencváros zöld-fehér mezében, 1947 nyarán a csapat Dél-Amerikai túráján. Szusza és Puskás mellett volt még egy „kakukktojás”, akit az előbbiekben szándékosan nem említettem, hiszen Mészáros József erre a túrára még a Kispest játékosaként tartott a Fradival, de egy év múlva már a Ferencváros igazolt játékosa volt, sőt labdarúgó sikereit játékosként, majd edzőként is nálunk érte el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
