1957-Tavasz

1957 – Csapatnyi zöld-fehér játékos a magyar válogatottakban

1957. április 14., Madrid, MAGYARORSZÁG IFJ.-NSZK IFJ. 2:2 (UEFA Torna – Ifjúsági válogatottak mérkőzése)
Góllövők: Garami, Göröcs
Magyarország: Szabó (Szállí­tók) – Végh (Dunapentele), Tresz (Dorog), Varga (Pesterzsébet) – Galovcsik (U. Dózsa), Nagy I. (Kistext) – Szentgróti (Kaposvár), Göröcs (Izzó), Kuharszky (Gyárépí­tők), Garami (Pécs), Boros (Vád SE) Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Emlékezetes Fradimeccseim 12., avagy a Honvédot csak Fradiként tudjuk legyőzni

CSAK EGY MECCSET JÁTSZOTTAK, DE ANNYI MECCSEMLÉK VAN, AHÁNYAN LÁTTÁK

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1957.VI.8. Ferencváros – Bp. Honvéd 2:1

ks_1957_00040-19570608Ránézve az évszámra és a résztvevő csapatokra a múltat és a történelmet jól ismerők egyből tudni fogják, hogy egy több szempontból is érdekes mérkőzésre „látogatunk” el mai barangolásunk során. A forradalom és szabadságharc brutális leverése után hónapoknak kellett eltelnie, hogy valamilyen szinten normalizálódjon az ország állapota. A romok még Pest utcáin hevertek, a hősi halottaknak csak egy részét sikerült kegyelettel eltemetni, nagyon sokakat embertelen módon névtelen sí­rokban földeltek el. Sokan hagyták el az országot, sokakat, akik maradtak letartóztattak „ellenforradalmári” cselekedetük miatt. 1957 elején megkezdődött Nagy Imre puhí­tása, akit a kádári diktatúra arra akart rávenni, hogy megbánja azokat a „bűnöket” melyeket 1956. október-novemberében elkövetett. Ami nem sikerült és mely végül is Nagy Imre kivégzéséhez vezetett 1958. június 16-án. A forradalom és annak leverése, a hozzá tartozó „disszidálások” természetesen a sportra és a focira is jelentős hatást gyakoroltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1957.VI.2. Ferencváros – Pécs-Baranya 3:0

ks_1957_00036-195706021957. Ha csak magát az évszámot nézzük az emlékezés távlatából akkor nagyon sokunknak csak a történelemkönyvek és szüleink visszaemlékezései jelentik a kiindulási pontot. Ráadásul 1957 eltörpül a körülötte tornyosuló 1956 és 1958 között, hiszen „ötvenhat” örökre bevésődött a szabadságszeretők szí­vébe, 1958 meg Nagy Imre és társai meghurcoltatásának és a forradalom utáni leszámolási időszak kezdetét jelenti. Ezek között bújik meg 1957 szinte észrevétlenül, mintha nem is létezne, pedig súlyos terheket cipelt a hátán. Az emberek ott sí­rták ki a fájdalmat, ott indultak el sokan a nagy világba, ott próbálták a néhány napig ragyogó szabadság gondolatát nem feledve újra kezdeni a hétköznapokat. És Kádár János 1957. február 2-án nevezte Nagy Imrét „az ellenforradalmi felkelés szí­tójávᔝ és „árulónak”, ezzel elindí­tva azt a terrorhadjáratot mely egészen 1962-ig tartott és mely nemcsak Nagy Imre és társait, de tizenéves kamaszokat is gondolkodás nélkül küldött a halálba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

KATEGÓRIÁK