2014/15
2014 – Pintér Attila, a kapitány
U17: Továbbjutás a selejtező-körből
U19: Egy győzelem és tíz kapott gól is VB-részvételt ért a hazai rendezésű kontinensbajnokságon – Nyeretlenül zárta a csapat a selejtező-kört hazai környezetben
U21: Csoportharmadikként végzett a válogatott
2014.XI.18. Magyarország – Oroszország: 1-2
Az első vereség Dárdai Pállal, 1-2-vel zárta az évet a válogatott
Oroszország 2–1-re legyőzte a magyar labdarúgó-válogatottat a két csapat Üllői úton játszott felkészülési mérkőzésén. Fabio Capello együttese igen tartalékosan állt fel, a nagy sztárok a kispadon maradtak, a gól nélküli első félidő után az ellenfél a szünetben és azt követően végrehajtott cseréknek köszönhetően mutatta meg valódi arcát. Szergej Ignasevics és Akekszandr Kerzsakov góljával 2–0-ra elhúzott, a magyar csapat szépítő gólját Nikolics Nemanja szerezte.
Fanatikusan a Fradiért
A 40. születésnapját ma ünneplő Dragóner Attila Fradizmusáról, a nehéz időkről és a gyönyörű pillanatokról is mesélt
Ma ünnepli negyvenedik születésnapját korábbi kőkemény védőnk, a jelenleg az FTC utánpótlás-menedzsereként dolgozó Dragóner Attila. A jeles esemény apropóján a kezdetekről, a nehéz időszakokról, a legszebb emlékekről beszélgettünk Dragival.
2014.XI.14. EB selejtező, Magyarország – Finnország: 1-0
Igaza lett Dárdainak: nem szép meccsen, de legyőztük a finneket
2014-ben utolsó tétmérkőzését vívta labdarúgó-válogatottunk: Magyarország Finnországot fogadta az Üllői úton a 2016-os Eb selejtezőinek 4. fordulójában, és nagy csatában, nem kevés izgalom után Gera Zoltán 84. percben szerzett találatával megszerezte a három pontot. Igaza lett Dárdai Pál kapitánynak, nem volt szép meccs, de fontos győzelmet arattunk.
2014.XI.12. LK, ZTE – Ferencváros: 1-1
„Egy asztalnál ülhettem a nyugatnémet sztárokkal” – Thomas Doll
Csupán nyolc játékos szerepelt a keletnémet és az egyesítés utáni német labdarúgó-válogatottban, egyikük Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője. E-mail interjúnkban kijelentette: kölcsönös volt a tisztelet a kelet- és nyugatnémetek között. Doll úgy véli, szerencséje volt, mert a Bundesligában focizhatott, és mivel keményebben dolgozott, mint a nyugatnémetek, könnyű volt adaptálódnia az össznémet válogatott szintjéhez. Mostani csapatáról, a Fradiról viszont egy szót sem kívánt mondani.
Feljegyzések a fotelból – Fábián „parádé” után megérdemelt győzelem
Kicsit nehéz egy olyan hét után a jelenről jegyzetet írni, amikor a múltra való emlékezés során szerkesztőtársam olyan mérkőzéseket „varázsolt” elő az adatbázisunkból, mint az 1995-s Real Madrid elleni 1:1, a 2004-s Feyenoord elleni 1:1 és a legendás 1974-s Liverpool elleni 0:0. Három döntetlen, de milyen csapatok ellen és milyen nemzetközi kupákban! Ezek közé „préselődött” be a Paks elleni 0:0 és a mai Honvéd elleni bajnoki. Természetesen nem akarok párhuzamot vonni, hiszen egyrészt nincs sok értelme bármit is belemagyarázni a jelenünkbe, másrészt számomra a dicsőséges múltunkra való emlékezés mindig erőt ad ahhoz, hogy elviseljem a jelent és bízzak a jövőben. Sajnos azzal is tisztában vagyok, hogy az elmúlt 10 évben túl sokszor kellett a múlthoz fordulnom. 2004 óta csak Ligakupát nyertünk, melynek csak „eszmei” értéke van (ahogy a Szuperkupának), a Fradi dicsőségtablóján csak a végén kullog. Persze 2013-ban annak is örültünk, hiszen egy remek meccsen győztük le a Videotont és ha igaz a régi bölcselet, miszerint aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem is érdemli, akkor talán az előbb említett „kullogás” is gyorsabb ütemre tud váltani. Jó lenne egy olyan bölcselet is, mely meg tudná előre jósolni, hogy a jelenünk mikor fogja követni a múltunkat és mikor fog felkerülni arra a bizonyos aranytáblára, ahol jelenleg 28 évszám szerepel. Ahhoz sajnos nem kell jósnak lennünk, hogy a reménykedéssel induló 2014/15-s bajnokság sem fog aranybetűvel íródni. Sajnos, ez a realitás. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2014.XI.7. Bp. Honvéd – Ferencváros: 2-3
Lehetnék edző Angliában, de a Fradit választottam
A West Brom szerette volna, ha Gera Zoltán edzőként a csapatnál marad. A 35 éves játékos el is gondolkodott azon, hogy a családjával letelepedjen Angliában, de rájött, hogy folytatni akarja a focit, méghozzá mindenképpen Magyarországon, a Ferencvárosban. Első fradista korszakában volt, akitől megijedt az öltözőben, egyszer majdnem fejre állt szaltózás közben, és ha jövőre bajnok lesz a Fradi, lehet, hogy végleg visszavonul. Bár Albert Flóriánt lekörözheti a válogatottban, úgy véli, öt mostani válogatottság egy korábbival ér csak fel.
Feljegyzések a fotelból – Ködbe burkolt döntetlen
Nem volt szándékomban egyből bírálni az MLSZ sorsolási szisztémáját, hiszen tudom, hogy Európa többi országában is bonyolítanak le bajnoki fordulót, de sokunk számára nem a „legszerencsésebb” megoldás mindenszentek napján mérkőzést rendezni. Amúgy is egyre kevesebben járnak szurkolni, amit az emlékezés napja valószínűleg még nagyobb mélységekbe fog taszítani. Ennek persze nincs köze az elmúlt hónapokban kialakult „helyzethez”, egyszerűen vannak dolgok melyek még a Fradinál is fontosabbak. Emiatt fordulhatott elő először ebben az évben, hogy a „fotelszurkoló” nem a bérelt helyén, a Szentélyben szurkolta végig a Paks elleni bajnokit, hanem a szoba magányában. Mert bár sok mindennel én sem értek egyet, de élőben mégis csak más impulzusok érnek, mint a fotel kényelmes ölelésében. Hiányoztak a barátok, hiányzott a közel 2 órás zötykölődés Pestig, és még akkor is hiányzik az Aréna hangulata, ha tudom, manapság messze nem olyan élmény Fradi meccsre járni, mint évekkel ezelőtt. Nincs „földet rengető” szurkolás, helyette van kongó stadion, nincs megegyezés, helyette van ellentét és már nem csak a szurkolók és a klub között, de már szurkolók is minősítik egymás és akkor még finoman fogalmaztam. Lándzsát ezután sem fogok törni senki mellett, hiszen én szkenneres vagyok – de nem szurkolás ellenes. Ebből a kettősségből meg képtelenség kitörni, hiszen mindkét „érv” mellett ott van a töretlen Fradizmusom, mely hálót fon bármilyen józan érveléssel szemben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....