2015/16
Feljegyzések a fotelból – Tartalékolt győzelem
Nem könnyű vállalkozás egy megnyert bajnoksággal a hátunk mögött levezényelni a hátralévő néhány fordulót. Főleg annak fényében, hogy szerdán bajnoki tort ültünk, álltunk, tapsoltunk… Legszívesebben postán küldeném el az érmeket, bezárnám a boltot, kényelmesen hátradőlnék a fotelban és nézném ahogy a többi csapat elszenvedi egymás tehetetlenségét. A nézők úgy sem kíváncsiak rájuk, jó példa a szombati nap, amikor is öt mérkőzésen 5693 szurkoló gondolta úgy, hogy a lelátóra ül, miközben Bródy János születésnapi koncertjére (Boldog szülinapot Tini!) több mint 12 ezren váltottak jegyet. A Groupama Arénában sem voltunk sokan (valamivel több mint hétezren – többen mint a szombati meccseken összesen), vasárnap este 7 óra, elég hűvös idő, túl a 29. ünneplésén és előttünk a szerdai kupavisszavágóval, mely legalább téttel bír és amit be kell húzni, hogy legyen még legalább egy mérkőzésünk az EB-ig, mely izgalmat hozhat és betetézheti az egész szezon kiváló teljesítményét. A jegyzetíró sincs könnyű helyzetben, a bajnoki örömöt már kiírta magából és bár ebben a hűvösre váltó időben (szerdán egy póló – vasárnap már kabát, mely még véletlenül sem lehet lila) felültem az Aréna lelátójára, de ma ezt a barátaim indikálták és nem a mérkőzés várható feszültsége. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.IV.10. Ferencváros – Bp. Honvéd: 2-1
Busai Attila árnyék és fény: öngól után győztes találat
A már bajnok Ferencváros fordítani tudott odahaza a Honvéd ellen, Trinks is betalált.
Busai Attila az első félidőben öngólt vétett a Budapest Honvéd ellen, de a másodikban győztes találatot szerzett Florian Trinks egyenlítése után, ezzel a már bajnok Ferencváros a labdarúgó NB I 27. fordulójának záró mérkőzésén is nyert.
2016.IV.10. NB III, Érd – Ferencváros II.: 1-2
NB III: Érdről távozott három ponttal második csapatunk és továbbra is vezeti a tabellát a Nyugati csoportban
Érd: Mit sem érő mezőnyfölény
Érd: Hiába, ezt a sportot gólra játsszák. Az Érdi VSE nehéz helyzetben fogadta a labdarúgó NB III Nyugati csoportjának listavezetőjét, a Ferencvárosi TC második csapatát a 26. fordulóban, hiszen a továbbra is betegséggel küszködő Pintér Nikola mellett Kelemen Patrik sem állt Limperger Zsolt rendelkezésére. Annak ellenére, hogy az éllovas volt az ellenfél, ez csak a lőtt gólok számában mutatkozott, a végig domináló érdiek 2–1-es vereséget szenvedtek hazai pályán.
12 dühös év
Feljegyzések a fotelból – Aranyeső az arénában
Bizonyára sokan ismerik (van olyan aki nem?) Bud Spencert, akinek filmjei úgy tartoztak hozzá a fiatalságunkhoz, mint a Ferencváros. Egyik nélkül sem tudtunk meglenni. A volt válogatott vízilabdázó vér nélküli pofonjain harsogva nevettünk, míg a Nyilasi-Ebedli tengely által vezényelt Fradi mérkőzésein rekedtre kiabáltuk a torkunkat. Bud egy kissé már megöregedett (ahogy mi is), de filmjei örökké belénk ivódtak. így vagyok ezzel ma reggel is, ahogy leültem a gép elé és megpróbáltam egy kis életet verni a kissé „megfáradt” fejembe. A tegnap esti történések felidézése helyett először egy filmcím ugrott be: „Aranyeső Yuccában”, majd néhány pillanatra láttam a „nagy mackót” lovon ülni, aki egy papírból készült indián hadsereggel próbálja megtéveszteni a katonaságot, miközben a mellé szegődő egyetlen indián mindig akadályt gördített a frissen főtt bab elfogyasztása elé, melytől a pofozógép mindig dühbe gurul. Annyira ismerem már a rám törő emlékeket, hogy tudjam, ezek soha nem csak a véletlenek játékai. Mert ha aranyeső, akkor nem csak Bud Spencer, hanem 2016. április 6-a, este 8 óra, a Groupama Aréna. És ha két órával előrébb lapozunk, és végigpörgetjük a Paks elleni mérkőzésünket, akkor azon sem kapjuk fel a fejünket, hogy nem csak Bud Spencer tud dühbe gurulni ha elveszik a kedvenc foglalatosságát, hanem Thomas Doll csapata is, ha az ellenfél a második félidő közepén úgy gondolja, hogy megpróbálja elrontani a készülődő ünnepséget. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2016.IV.6. Ferencváros – Paks: 5-2
Talán sok volt a fagyi
Élete egyik legszebb hétvégéjén van túl az első bajnoki címét ünneplő Böde Dániel, aki nem áll le, ugyanis a folytatásra is talált már motivációt
Feljegyzések a fotelból – Kedves 29.!
12 évet vártam rád. Nem tagadom, voltak idők, amikor már lemondtam rólad, amikor azt hittem, én is úgy leszek veled, mint Charlotte a Szex és New York egyik epizódjában, mikor a barátnőkkel kávézgatva kijelentette, hogy ő bizony örökre 34 éves marad. Gondolj csak bele, mit érezhettem amikor két évvel a 28. után egy gonosz tollvonással a másodosztályban találtuk magunkat. Ráadásul a ház is omladozott, naponta jöttek kibicek, úgy záporoztak a megmentő ötletek mint a májusi eső, mely nem ért aranyat, csak bizonytalanságot. A gyalázatos 2007 tavasza után legszívesebben elbújtam volna a világ elől, a játékosok helyett szégyelltem magam és már egy lezáró vonalat is húztam a 28. alá, ezzel is véglegesítve a dicsőséges múltunkat. Ma már mosolygok, ma már jobb a kedvem, legszívesebben az egész világot átölelném. Megérkeztél. Nem dörömböltél az ajtón, csak halkan kopogtál. Talán tartottál egy kicsit a reakciómtól, talán nem ismerted a bennem rejlő Fradizmus valódi okát, vagy csak úgy érezted, most csendesebben kell ünnepelni. Igazad van, hosszú volt ez a tizenkét esztendő. Egy kattintás ide a folytatáshoz....