Albert Flórián

Lakat T. Károly: Kell ott fenn egy Császár – Bevezető

Meg nem mondom már, hogy ki emlí­tette először (csak az a biztos, hogy vagy Rákosi Gyula, vagy Szűcs Lajos volt az illető) de az biztos, hogy a magasabb hegyeken még álltak a hóemberek.

2011 januárját í­rtuk, de a mondatok már a szeptembert simogatták.

Annak is a legközepét.

– A Fóri is 70 éves lesz az idén… – mondta a két örök harcostárs valamelyike, ám ott és ekkor ezzel ennél többet nem nagyon lehetett kezdeni.

Aki mondta nem tudhatta: ez volt az a mondat, amely megindí­tott bennem valamit. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Megnyí­lt Szegeden az Albert Flórián-kiállí­tás a Móra-múzeumban

Fotó: Gémes Sándor

Pénteken kora délután hivatalosan is megnyí­lt a Móra Ferenc Múzeumban az egyetlen magyar aranylabdás labdarúgónak, Albert Flóriánnak emléket állí­tó kiállí­tás.

A Móra-múzeum igazgatója, Fogas Ottó köszöntőjében elmondta, büszkeséggel tölti el, hogy először Szegeden nyí­lhat meg az Albert Flóriánnak emléket állí­tó tárlat. Az intézmény fenntartója képviseletében Tápai Péter beszédében úgy fogalmazott, a múzeumban nem túl gyakori, hogy egy labdarúgó a kiállí­tás központi témája, majd kiemelte a labdarúgás, mint sport csapatépí­tő, közösségformáló jellegét. Beszéde végén Tápai Péter virágcsokor átadásával köszönte meg a legendás labdarúgó lányának, Albert Magdolnának, hogy a család a múzeum rendelkezésére bocsátotta a számtalan trófeát és családi relikviákat. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Találkozásaim Albert Flóriánnal

Flóri és én

Egy elmaradt születésnapi beszélgetés háttere

Albert Flóriánt régóta ismertem. Gyermekként, focista palántaként és nem utolsó sorban Fradi drukkerként figyelemmel kí­sértem labdarúgó pályafutását és csodáltam kivételes tehetségét, példaképként tekintettem rá.

Mivel 1954 óta vagyok Fradi (Kinizsi) szurkoló, hihető, amit í­rok, hogy már a Fradi ifi meccsekre is kimentem, amikor hí­re jött, hogy egy fantasztikus tehetség kergeti a labdát az Üllői úton. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Feljegyzések a fotelból – Gyertyafényes emlékezés

Nehéz bármit is leí­rni. Lelkem mélyén még mindig a Szentély lelátóján állok, kezemben az emlékezés gyertyájával, szemem az eredményjelző táblára meredve: Albert Flórián (1941-2011). Néma csend telepszik a stadionra, nincs egy zizzenés, a felüljárón az autók is mintha motorhang nélkül suhannának el. 2011. november 6-án, este hat órakor megállt az idő. Kihunytak a reflektorok, a lelátón több mint tí­zezer gyertyafény lehozta az égboltot. Csillagokként ölelték magukhoz a fájdalmat, megpróbálták letörölni a könnyeket. Végérvényesen eljöttek a Ferencvárosi labdarúgás legfényesebb csillagágért, lágyan felemelték és magukhoz szorí­tották. Szólni kellett volna, kiáltani teli torokból, hogy még ne vigyétek magatokkal, hagyjátok meg a családjának, a Ferencvárosnak, a magyar labdarúgásnak. Senki sem szólt. Csak a gyertyák világí­tottak és szí­vek szakadtak meg. Mindannyian tudtuk, ha lejönnek értünk a csillagok, már nem szabad harcolni ellene. Csak sí­rni szabad és emlékezni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Elment egy világklasszis, aki a futball királya volt, pedig Császárnak hí­vták…

1.

Hogy 1964 véget, vagy 1965 elejét í­rtuk-e arra már nem emlékszem pontosan (a történet szempontjából édes mindegy), de az biztos, hogy állt még a régi Fradi pálya.

Az a szúette, recsegő, ropogó, kicsit már rogyadozó, picit már düledező fatribün, farkasszemet nézve a Pénzverdével, hátat fordí­tva a Fradi-kölykök, és Fradi, ifi örök birodalmának a hátsó- földes-pályának.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK