Bp. Honvéd (Kispest; KAC)
2019.II.2. Ferencváros – Bp. Honvéd: 1-0
Böde győztes góllal bizonyított, a forduló nyertese a Ferencváros
Egészen a hajráig Gróf volt a király a Groupamában, de aztán beállt csereként a hazaiak nagy kedvence, és…
A csereként beálló Böde Dániel okos találatával nyert odahaza a Ferencváros a Budapest Honvéd ellen a labdarúgó NB I tavaszi nyitányán. A kispestiek sorozatban nyolcadszor hagyták el vesztesen a Groupama Arénát, a Fradi pedig kihasználta a Mol Vidi FC szombat délutáni botlását.
Bozsik József
Bozsik József (1925. november 28., Kispest – 1978. május 31., Budapest) a Kispesti AC és a Bp. Honvéd (1942-62: 447 bajnoki / 33 gól; öt bajnokcsapat tagja; az év játékosa: 1952) jobbfedezete, 1947 és 1962 között 101 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Válogatott labdarúgóink rangsorában az első helyen áll! A Bp. Honvéd „Halhatatlan tag”-ja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc (1927. április 1., Kispest – 2006. november 17., Budapest) a Kispest AC majd a Budapesti Honvéd (1942-57: 349 bajnoki / 358 gól; öt bajnokcsapat tagja; négyszeres gólkirály) és a Real Madrid (1958-67: 179 bajnoki / 159 gól; hat bajnok-, két kupagyőztes-, három BEK-győztes- és egy Világkupa-győztes csapat tagja; négyszeres gólkirály) balösszekötője, 1945 és 1956 között 85 válogatott mérkőzésen szerepelt és 84 gólt szerzett. Tagja és csapatkapitánya volt az 1952. évi olimpiai játékokon arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. A spanyol válogatottban 1961-ben és 1962-ben négy alkalommal szerepelt. A Bp. Honvéd „Halhatalan tag”-ja. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Szeretem a történelmet
Mielőtt bárki egy jól irányzott hárompontos kísérlettel a kukába dobná a digitális jegyzetemet (zsákolni egy monitort mégis csak kínos lenne) abból a „félelméből”, hogy itt ma nem a tegnapi Honvéd elleni mérkőzésről olvashat, a biztonság kedvéért leszögezem (legalább egy százas szöggel), hogy bár tényleg szeretem a történelmet és Fradi-meccs hiányában már tűkön ülve várom az esti dokufilmet Pompeii katasztrófájáról, a címben szereplő történelem szó természetesen és kötelezően szeretett klubunkhoz, a Fradihoz kötődik. És persze a Honvédhoz, mely Kispestként kezdte és valami megmagyarázatlan „honvágy” miatt ebben az évszázadban visszanyúlt az ötvenes évekhez, mely ténylegesen aranykorszaka volt a piros-fekete(fehér) egyesületnek, de mégis csak Farkas Mihályhoz kötődik még akkor is, ha akkoriban Puskás Öcsi is ott kergette őrületbe az ellenfelet. Plusz az „átcsábított” Kocsis, Budai, Czibor hármas, akiket ha a hatalom nem térít el Kispest felé, labdarúgás dicsőséges történetének legszebb korszakát írhatták volna az Üllői úton. De mielőtt eltévelyednék az ötvenes évek számunkra nagyon is sötét világában és tényleg a kukába találnám a jegyzetemet, talán illene magyarázatot adni a kissé „öndicsérő” címre, melyhez most a legrégebbi riválisunk otthonához, a Hungária körúthoz van köze és természetesen a tegnapi ellenfelünkhöz, a Honvédhoz (vajon miért is „csak a Kispest”?). Bármennyire is furcsa és „életidegen”, de a két csapat eddig több mint száz éves közös története alatt a tegnapi rangadónak már negyedik alkalommal adott otthont az MTK pályája. És mivel szeretem a történelmet és néha még a számmisztikában is hiszek, így elég jó ómennek bizonyult a pályaválasztás, hiszen eddig háromból három győzelem a mérlegünk, amit tegnap este eggyel meg is toldottunk és ha a kedves olvasó eddig eljutott egy csont nélküli dobás kísérlete nélkül, akkor ígérhetem, innentől már csak a tegnapi győzelemre fókuszálok. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2018.IX.15. Bp. Honvéd – Ferencváros: 0-1
Célfutballal nyerte a rangadót a Fradi a Honvéd ellen
Petrjak gólja döntött, négy ponttal megugrott az FTC a tabellán.
A Honvéd abban a reményben lépett pályára ideiglenes otthonában, az MTK-pályán, hogy ha legyőzi a Ferencvárost, a tabella élére ugrik. A labdarúgó NB I 8. fordulójában ezt a számítást Petrjak húzta keresztbe, aki gyors kontra után 16 perc elteltével vezetést szerzett. Ezután fölénybe került a Honvéd, de igazán nagy helyzetet nem tudott kialakítani, így a Fradi négypontos előnyre tett szert a tabellán.
Dudás Zoltán
Dudás Zoltán (1933. augusztus 11., Miskolc – 1989. november 12., Budapest), a Diósgyőri Vasas, majd a Bp. Honvéd jobbhátvédje, 1955-ben és 1960-ban 2 mérkőzésen volt válogatott. A Bp. Honvéd örökös bajnoka. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kotász Antal
Kotász (Gottlieb) Antal (1929. szeptember 1., Vasvár – 2003. július 5., Visegrád) a Kőbányai TK (- 1947), a Vasas (1947-48: 45 bajnoki / 1 gól), a Szegedi Honvéd (1948-50: 45 bajnoki / 8 gól), a Sztálinvárosi Vasmű Építők (1950-54 (Ő volt az első dunaújvárosi válogatott labdarúgó)), majd a Bp. Honvéd (1955-63: 179 bajnoki / 7 gól, egy bajnokcsapat tagja) balfedezete. 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Faragó Lajos
Faragó Lajos (1932. augusztus 3., Budapest – 2019. május 13.) a Kispest ill. Bp. Honvéd (1945-63: 146 bajnoki; három bajnokcsapat tagja) kapusa, 1954 és 1957 között 7 mérkőzésen őrizte a magyar válogatott kapuját. Az 1960-as olimpián bronzérmet nyert magyar válogatott tagja. A Bp. Honvéd örökös bajnoka. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – A harmincadik prolongálva
Mivel még a látszatát is elszeretném kerülni annak, hogy egyből a világ összeg haragját rázúdítom a kedves olvasóra, másodállásban meg felcsapok olyan összeesküvés-elmélet gyártónak, amit még Mel Gibson és Julia Roberts is megirigyelne, inkább arról a sajtról írnék hőskölteményt, amit saját szánkból énekeltünk ki. Természetesen senki sem számítson egy Illiászra, bár egy kissé erőltetve tudnék párhuzamokat vonni Trója ostromáról és a Fradiról, igaz ebből inkább egy magyar nótás kesergő kerekedni ki és nem egy hősies eposz. A kályhától sem akarok túl messzire menni, hiszen a fociban sem létezik a „ha” szócskával kezdődő magyarázatok (hasonlóval a Videoton is előállhatna), de azt tényleg nehéz megemészteni, hogy az utolsó három mérkőzésünkön kidolgozott húsz helyzetből egyetlen egyet sem tudtunk értékesíteni. Videoton, Vasas, Honvéd: három mérkőzés, három pont, két gól. Az utóbbit nem azok lőtték, akik az emlegetett „szamarat” kihagyták, hanem Blazic. Aki ugyebár védő, sőt Otigba sérülése után az egyetlen hadrafogható belső védő. Ennek ellenére a hátán vitte a csapatot, mert ha ő kétszer nem kerül elő „valahonnan” a tömegből, akkor még pontokat sem szerzünk. Pedig ha (mégis csak használni vagyok kénytelen) a Varga-Böde-Paintsil-Nagy négyesfogat a helyzeteinek csak a negyedét értékesíti, szombaton, a DVTK ellen már nyakunkba akaszthatták volna az aranyat. Ehelyett most kesergünk, vergődünk és visszaküldjük Kínába az összes importált szabót. Nincs rájuk szükség, a harmincadik csillagot eltettük jobb napokra…vagy inkább jobb évekre. Álmodtunk róla, reménykedtünk és hittük azt, hogy a mai Fradi, bár fényévekre van dicsőséges múltunk legendás bajnokcsapatitól, de jobb, mint a jelenben bármelyik csapat. De ez sajnos kevés. Egyrészt saját magunkat fosztottuk meg a harmadik csillagtól, másrészt ebben mások is jelentős szerepet játszottak…pedig nekik nem ez lett volna a feladatuk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....