Ha most nótás kedvem lenne, akkor megpróbálnám én is Tolnay Klárit meghódí­tani, bár nekem messze nincs olyan érdes hangom mint Jávor Pálnak, sőt ha jól belegondolok, általános iskolában az énektanárom azt mondta, hogy „Laci, jobban teszed ha csendben maradsz”. Jelen pillanatban nem csak az énektudásom miatt kéne csendben maradni, nyomni kéne egy Start menü – Leállí­tást és nem próbálkozni azzal, hogy valami értelmes magyarázatot adjak arra produkcióra amit ma Gyirmóton elkövettünk labdarúgásnak álcázva. A lényeg persze az, hogy megvan a három pont, a Videoton és a Debrecen megint bukott egy nagyot és bár a Vasas nyert (NSO-t idézve ők a magyar Leicester – sicc!) í­gy nem foglaltuk vissza a trónt, de ami késik az úgyis eljön. Legalábbis remélem, mert a BL fiaskó miatt egyedül a harmadik csillag az elfogadható, bár ahhoz az ilyen könnyű és finom (Danone) meccseket kéne játszi könnyedséggel behúzni. Ehelyett most az í­rás közben azon jár az agyam (ezt Tolnay Klári hozta elő, akiben anno minden férfi szerelmes volt), hogy vajon apám a csillagok között hogyan is élte meg a gyirmóti 90 percet és nem azon, hogy ne felejtsek el egyetlen olyan pillanatot sem, mely örömet szerzett a szurkolóknak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →