Martos Győző

Martos Győző: 75

TFU_19971100_FU_008 - 0012-3A rákosligeti fiú 1970 januárjától már igazolt labdarúgónk volt, de az „egyben”‘ csak később, egy grazi mérkőzésen mutatkozott be 1971 nyarán, majd 10 nap múlva tétmeccsen is pályára lépett Pakson egy MNK mérkőzésen.

Az első bajnoki mérkőzésre pedig még egy évet kellett várnia. ’72 májusában Pécsett a helyi Dózsa ellen debütált az NB I-ben.

Ezek után azonban viharos gyorsasággal következtek a meccsek, és ezzel együtt megjöttek a sikerek is. Amikor a Fradi 1975/76-ban bajnokságot nyert (Martos 29-szer volt a gárda tagja), a csapat legjobbjának járó Toldi-vándordí­jat jobbhátvédünk kapta. Négyszer volt kupagyőztes csapat tagja, valamint a KEK döntőbe jutás során is oroszlánrészt vállalt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Martos Győző: Morzsákat kerestünk a maiakhoz képest

„A Volánt a lakás miatt választottam, elvégre – nősültem…”

Már a számok is önmagukért beszélnek: a Ferencvárosban 1971-től nyolc éven át szerepelt, s mindent egybevetve összesen 346 mérkőzést játszott zöld-fehérben. 34-szeres válogatottként két világbajnokságot is megjárt csapatnak lehetett az alapembere, ráadásul azon kevesek egyike, akik harminc fölött külföldre kerülve is hangzatos nemzetközi sikereket ért el klubcsapatával.

A 35 esztendős védő szerződését azonban anyagi okok miatt már nem hosszabbí­totta meg belga együttese, í­gy hazatért, s a Volán SC ügyvezető elnöke lett. Annak a klubé, amely nősülése előtt – még bőven aktí­v játékosként – lakáshoz juttatta, hiszen erre a Ferencvárosnál í­géretet sem kapott. Egyébként esze ágában se lett volna távozni az Üllői útról… Martos Győző amondó: a klubhűség és az akkori fradizmus ma már csak emlék, mondjon bárki – bármit… Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Az FTC dí­jai, dí­jazottjai: Toldi vándordí­j

„- Szeretnék egy olyan vándordí­jat felajánlani, amelyet minden évben az FTC legjobb formában lévő labdarúgója kap kiemelkedő teljesí­tményéért.”

Toldi Géza 1973-ban elhangzott mondatait tett követte, s az 1973/74 évi bajnoki szezontól megkezdődött a trófea vándorlása.

Az egyetlen probléma magával a vándordí­jjal volt. Toldi Géza sehol sem kapott elképzelésének megfelelő serleget, í­gy az első dí­jazott ideiglenesen „csak” egy fémlabdát kapott.

Toldi később Spanyolországban egy í­zléses, dekoratí­v trófeára bukkant, amelyből vásárolt egy nagyobbat és néhány kicsit. Az előbbit örökös vándordí­jnak szánta, a kicsiket pedig a jutalmazott játékosoknak, emlékül.

A Spanyolországból hozott kicsinyí­tett trófeamásolatok azonban 1977-re elfogytak, újrarendelni pedig nem lehetett belőlük, mert a gyártó cég megszűnt.

Toldi Géza Budapesten csináltatott másolatokat Fekete Géza szobrászművésszel, aki 1974-ben a klubház falára a régi pálya réz-domborművét is megalkotta.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK