Pofon egyszerű koreográfiájú mérkőzésnek nézett ki az Üllői úti rangadó. Az első félidő első részében ugyanis láthatóan szerkezeti gondokkal küszködött az ETO. Verebes József vezetőedző üzent a klubházból (tudniillik a győri mester nem a kispadon üldögélt), átszervezte csapatát, ennek a második félidőben meg is volt az eredménye. Igaz, a Ferencváros 2:0 után biztos győztesnek tűnt, de mivel – Simon kivételével – szinte valamennyi játékosa elkészült az erejével, az sem lett volna meglepő ezen a jobbára küzdelmes összecsapáson, ha a Rába netán kiegyenlít…
„Győzni kell, ez nem lehet vitás, mert minden lövést megfog Zsiborás”.
A Ferencváros energiatakarékos, amolyan biztonsági játékot nyújtott, csak akkor erőltette meg magát, amikor először megszerezte a vezetést, majd a második félidő elején bebiztosította sikerét. A zöld-fehérek nem játszottak látványosan, de megszerezték a két bajnoki pontot, s számukra ez volt a lényeg. A Haladás igyekezett, de legalább két tiszta helyzetet elhibázott, és ilyesmit nem lehet büntetlenül tenni.
A BVSC visszafogott első húsz perc után ráijesztett a kupagyőztesre, de Détári remek irányítói erényeit jól kihasználta a Ferencváros, így a második félidőben már nem volt kétséges a gólszüret. A BVSC védelme szétesett, támadásaikat nem koronázta siker, így a zöld-fehérek megérdemelten kezdték sima győzelemmel az új szezont.