A Vác játéka nagy csalódást okozott. A nagy tét alaposan rányomta bélyegét a hazaiak teljesítményére. Amig a Ferencváros nyugodtan, felszabadultan, tetszetősen játszott, Bánfiék enerváltan futballoztak. Talán a nagy meleg miatt…? Tény: a zöld fehérek ismét jó formába lendültek. Elképzelhető, lesz még esélyük a bajnoki cím megszerzésére. Teljesítményük mindenképpen biztató a Magyar Kupa döntő junius 23-i visszavágójára, amikor a Haladással küzdenek meg ujra.
Az első félidőben egyértelműen a Békéscsaba akarata érvényesült a játéktéren, a fradisták kiábránditó teljesitményt nyujtottak. Támadójátékuk kritikája, hogy az első lövést a 40. percben küldték a csabai kapura. A második félidőben viszont változott a játék képe. A nagyot javult fővárosiak fölényben voltak, helyzeteket is kidolgoztak, de a határtalan lelkesedéssel küzdő csabaiak Horváth kapussal az élen megakadályozták őket az egyenlitő gól megszerzésében, sikerük megérdemelt.
A sokszor provokativ módon fellépő Siófok ugyan mindent megpróbált, ami erejéből telt, de a lendületes, s különösen a második félidőben jól is játszó hazaiak ellen még ugy sem boldogult, hogy egy félidőnyi emberelőnyt élvezett. A gyakori szikrázó jelenetek előidézéséért birálható Piller játékvezető is, aki feltünően későn kezdte el megtorolni a megengedett határokat tullépő belemenéseket. Erénytelensége nagyban közrejátszott abban, hogy mindvégig a kelleténél feszültebb hangulat uralkodott a gyepen.