Az első félidőben egyértelműen a Békéscsaba akarata érvényesült a játéktéren, a fradisták kiábránditó teljesitményt nyujtottak. Támadójátékuk kritikája, hogy az első lövést a 40. percben küldték a csabai kapura. A második félidőben viszont változott a játék képe. A nagyot javult fővárosiak fölényben voltak, helyzeteket is kidolgoztak, de a határtalan lelkesedéssel küzdő csabaiak Horváth kapussal az élen megakadályozták őket az egyenlitő gól megszerzésében, sikerük megérdemelt.
A sokszor provokativ módon fellépő Siófok ugyan mindent megpróbált, ami erejéből telt, de a lendületes, s különösen a második félidőben jól is játszó hazaiak ellen még ugy sem boldogult, hogy egy félidőnyi emberelőnyt élvezett. A gyakori szikrázó jelenetek előidézéséért birálható Piller játékvezető is, aki feltünően későn kezdte el megtorolni a megengedett határokat tullépő belemenéseket. Erénytelensége nagyban közrejátszott abban, hogy mindvégig a kelleténél feszültebb hangulat uralkodott a gyepen.
Nagyon úgy festett, hogy a Kispest – tudatában annak, hogy az éllovas Vác megbotlott Veszprémben – beéri egy nyugalmas idegenbeli pontszerzéssel. Csaknem 70 percen keresztül kiviláglott, nem is lehet különös gondja a piros-fekete gárdának, mert a ferencvárosiak mind több alapvető technikai hibát követtek el. Egy jól sikerült kombináció azonban gólt hozott, majd az utolsó negyedóra szinvonalas, parázs csatával szórakoztatta a nézőket. A ferencvárosiak ebben a bajnokságban az ősz után másodszor is legyőzték a Kispestet, a zöld-fehérek négypontos rangadót nyertek ezuttal. Bár a játékosok egyéni képzettsége tekintetében mindenképpen a kispesti a jobb csapat, ezuttal az acélos akarat hazai diadalra vezetett.