NB1
1990.VIII.18. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-5
Öt Nyíl-vessző a lila céltáblában
A tanévnyitón szekundát kapott az osztályelső
Fiúk, hát van ilyen? – ezzel a költői kérdéssel indul a Nemzeti Sport beszámolója arról a már legendás rangadóról, ami a földbe döngölő győzelem mellett számos egyéb érdekességet is kínált. Egy olyan mérkőzésre emlékezünk most, mely sokunk számára Fradizmusunk legszebb pillanatait idézi. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1990.V.26. Ferencváros – Vasas 3-3
Ezen a mérkőzésen csak a Ferencvárosnak volt félnivalója, hiszen legalább döntetlent kellett elérnie a bronzérem kiharcolásához. Mivel a pécsiek nem tudtak kellő különbséggel győzni otthonukban, a zöld-fehérek a dobogó harmadik fokára léphettek és fokozta örömüket, hogy Dzurják József személyében közülük került ki a 88. NB I-es bajnokság gólkirálya. Egyik csapat sem érdemelt győzelmet, a Vasas az első, a Ferencváros pedig a második félidőben játszott veszélyesebben.
1990.V.19. Veszprém – Ferencváros 1-1
1990.V.12. Ferencváros – Rába ETO 1-1
Az egyik zöld focizott, a másik otthon volt
Összességében igen gyenge mérkőzés ért véget pontosztozkodással, s bár a ferencvárosiak közelebb álltak a győzelemhez, ilyen csatárjátékkal még a magyar NB I-ben sem lehet nyerni. A győrieknél leginkább a kapus Boros hívta fel magára a figyelmet bátor és jó kifutásaival.
1990.V.6. Tatabánya – Ferencváros 1-2
1990.V.2. Ferencváros – Bp. Honvéd 1-1
1990.IV.28. Békéscsaba – Ferencváros 3-0
1990.IV.21. Ferencváros – Csepel 5-1
1990.IV.14. Újpesti Dózsa – Ferencváros 0-0
A rangadón egyik csapat sem engedte kibontakozni ellenfelét, főleg a középpályások küzdöttek a labdáért. A két kapus alig kapott komolyabb feladatot, így a végeredmény mindenképpen reális.
1990.IV.7. Ferencváros – Siófok 4-0
Nem csak az eső verte a vendégeket
Az egyre bővülő adatbázisunkban válogatni egy muzeális lapszemle anyagát a legtöbb esetben könnyű feladat. A magyar labdarúgás élvonalában szereplő csapatok jelentős része már évtizedek óta próbálja megközelíteni a Ferencváros dicsőséges múltját. Vannak olyanok akik a régmúltban még lépést tudtak tartani, de a jelenük már inkább a Fradiéhoz hasonlít, vagyis finoman fogalmazva a múltjukból élnek és próbálnak kilábalni a nehézségekből. Ezen túl minden évtizednek vannak „ügyeletes” sztárcsapatai, akik szereznek ugyan néhány bajnoki címet, de ahhoz, hogy megközelítsék az örök ranglistán a Ferencvárost, magyarosan mondva még elég sok víznek kell lefolynia a Dunán. Rajtuk kívül sokan vannak olyanok, akik bár elég régen alakultak, de NB I-es tagságuk nem tekint sok évre vissza. Ilyen a mai muzeális lapszemlénk „szereplője” a Siófok csapata is, akivel bár 1956-ban játszottunk egy magyar kupa-mérkőzést, de bajnoki találkozóra először 1985-ben került sor. Egy kattintás ide a folytatáshoz....










