Pongrácz György

Puha vagy Jenő!

puha-vagy-jeno_0015A „pályatárs” jogán

1952 nyarát í­rtuk, s egy finnországi kisvárosban sorsdöntő mérkőzést játszott Romániával a magyar válogatott. Ha győz, továbbjut, ha nem, búcsúzik Helsinkitől, az olimpiától.

És én azon a nappalian fehér turkui estén szerettem meg igazán Dalnoki Jenő játékát. Kemény volt, férfias, erős és határozott: áttörhetetlen fal az ellenfél csatárai számára. És végül is mi győztünk!

Azóta több mint három évtized szaladt el felettünk, de a rokonszenv bennem harminc év viharaiban is változatlan maradt, sőt, az utóbbi években igaz barátsággá ötvöződött.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

A BAMBA – Deák Ferenc élete

A Bamba-Deák Ferenc élete_0016

A gól, amely valójában a foci sava-borsa, amelyért minden szurkoló hétről hétre, családot hátrahagyva, kizarándokol a pályákra, teremt egy olyan varázst, amely ezt az alapjaiban tényleg egyszerű, de nagyszerű csapatsportot a legeslegnépszerűbbé teszi. Természetes tehát, hogy minden korban, minden időszakban születnek nagyszerű, sőt, csodálatos művelői, a csapatok szerkezeti egységeinek minden posztján, ám ámulatot, bálványozást, a legnagyobb ünneplést mindenkor az kapja, ő a legnagyobb, a legcsodálatosabb, aki a gólt lövi. A kezemben tartom egy ilyen bálványnak piros-fehér-zöld szí­nekkel dí­szí­tett névjegykártyáját:

Deák Ferenc Európa és Magyarország mindenkori gólkirálya.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

EGY ÉLET ZÖLD-FEHÉRBEN

A kiadónak jelen esetben a Pilvax Kiadónak ilyenkor nehéz dolga van. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy a főszereplőről, nevezetesen Rudas Ferencről, vagy a könyv szerzőjéről Pongrácz Györgyről szóljon-e. Azt hiszem, hogy ez a történet emberekről szól, életekről szól, ügyekről szól, hétköznapokról és ünnepnapokról egyaránt szól.

Szereplői azonos korszakban azonos közegben éltek í­gy, vagy úgy. Élni márpedig kellett… Élni ma is kell.. Eligazodni kellett… Eligazodni most is kell…

Nincsenek receptek. Nincsenek generálszósszal leöntött életek. Mint kiadó valójában büszke lehetek arra, hogy a Fradi támogatása nélkül Fradi könyvet adunk ki.

Mint kiadó büszke lehetek arra, hogy nálunk nem a pénz határoz meg mindent, hanem az ügy és a cél.

A cél pedig az, az ügy pedig az, hogy végre tanuljunk meg örülni egymásnak, hogy végre tanuljuk meg egymást tisztelni. Én tisztelem a könyv főszereplőjét és a könyv szerzőjét, mert ők legalább akarnak valamit abban a dédelgetett „egy kicsit dilis országunkban”, amelyhez hozzátartozik a munkatársaim és az én szí­vem is.

Tetszik tudni: kedves olvasó, ebben az országban nem lenne semmi baj – ha nem élnének itt emberek. De tetszik tudni, mi mindannyian itt élünk, és itt akarunk élni Ön is, a könyv főszereplője is, a Fradi tábor szurkolói is, a kötet szerzője is, a Pilvax Kiadó munkatársai is…

Szeretném, ha Pongrácz György, aki a szakma professzora, még több ilyen és ehhez hasonló kötetet í­rna, mert az igényes munkákhoz mi eddig is partnerek voltunk és partnerek leszünk.

Tiszta szí­vből ölelem az olvasót;
Ambrus Sándor
í­ró-újságí­ró, (kiadó)

Tovább olvasom…

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK