„Sípszó előtt”
Sípszó előtt: Ferencváros – Haladás
A 127. bajnoki mérkőzésünk következik szombaton a Haladás ellen a Groupama Arénában.
Az idősebbek (helyesebben inkább: akik régebb óta követik a magyar labdarúgás eseményeit) azok emlékezhetnek arra, hogy az akkori sportsajtó a bajnoki szezonok után mindig különböző tabellákkal „szórakoztatta” (helyenként idegesítette) a focikedvelőket. Ilyen volt a Budapest-Vidék összeállítás, mely vidékiként mindig dühösített egy kicsit, hiszen volt benne egy apró kis fellengzőség, de mivel azokban a Fradi általában jól szerepelt, így mindig megbocsájtottam nekik. Régebben a rangadó jelzőt is kizárólag pesti csapatok egymás elleni mérkőzései kaphatták, igaz akkortájt szinte minden a fővárosban volt elérhető (könnyebb volt az ellenőrzés, a felügyelet). Azóta fordult egy kicsit a világ, és ha most visszacsatolunk a Budapest-Vidék rangsorhoz, akkor a szombati ellenfelünkkel, a Szombathelyi Haladással a közös történelmet nézve, rangadót fogunk játszani, hiszen a vidéki csapatok közül a mostani mezőnyből a Haladással játszottunk a legtöbbször.
Az eddigi 126 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 76 győzelem, 26 döntetlen, 24 vereség, 248 lőtt és 120 kapott gól.
BL selejtező: ellenfelünk az albán FK Partizani Tirana
…akit az UEFA mókás kedvű ítészei rendeltek a Fradihoz, ha már a kisorsolt aktuális albán bajnokot bundázás miatt kizárták, és a Skenderbeu fellebbezését képtelenek voltak a sorsolás előtt tárgyalni, pedig annak elutasítása egyet jelentett volna a Fradi mérkőzés nélküli továbblépésével. Már az is súrolta a lécet (vagy talán le is verte), hogy vajon miért kellett egy bundázó csapatot kisorsolni. Félreértések elkerülése végett, nem amiatt háborgok, hogy esetleg mérkőzés nélkül kellett volna továbbjutnunk, hisz a sport alapja, hogy versenyben dőljenek el az érmek, de talán annak is alapnak kéne lennie, hogy ne hozzanak kimondottan balfék döntéseket azok, akik kezében összpontosul Európa labdarúgása. Persze ismerjük a nem éppen dicsfényes múltat (mely egy kissé összefügg a bajnok albán csapat bundázásával, hiszen itt is, ott is a pénz járt külön utakon). Ezen még az sem változtat, hogy az UEFA klubversenyekért felelős vezetője elnézést kért, mert bár szerinte egyértelműen fogalmazott a sorsolás után, csak félre tetsszetek érteni, ebből aztán lett egy kis kavarodás, a Partizani már le is játszotta az első UEFA-selejtező mérkőzését és már úton is volt a visszavágó felé, amikor jött az üzenet, hogy vissza az egész, maguknak nem Szlovákia felé kell venni az irányt, az UEFA-selejtezőt felejtsék is el, Önök most elő lettek léptetve, irány a BL, ahol a Ferencvárossal kell megmérkőzniük, ha már az aktuális bajnok pénzért vette a bajnokságot. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kupadöntő előtt: 29 = 22?
A számok egymáshoz való viszonyulása mindig is érdekelte az embereket. Az ókori Egyiptomban a számok szimbolikus jelentéssel bírtak. A mítoszokban és az őket körülvevő természetben megjelenő számok egyaránt az isteni teret és a kozmikus harmóniát szimbolizálták. Minden számhoz tartoznak olyan dátumok, melyek sikeresek és szerencsések. Ha ezeket a napokat figyelembe vesszük, és összhangba kerülünk saját számunk rezgésével, akkor a lehetőségeink is megsokszorozódnak az életünkben. A számok és a dátumok meghatározhatják jellemünket, kijelölhetik sorsunk irányát, és egyben megmutathatják, mely dátumok lesznek kiemelten fontosak az életünk során. Tudom, kevesen hisznek a számmisztikában, én is közéjük tartozom, de mikor keresgélni kezdtem a Ferencváros magyar kupa mérkőzéseinek statisztikai halmaza között, egyből egy olyan összefüggésre leltem, mely megingatta a „hitemet”. Múlt héten kaptuk meg a bajnoki aranyat, mely a 29. bajnoki címünket jelentette. Szombaton a 29. magyar kupadöntőn szerezhetjük meg a 22. kupagyőzelmünket. Véletlen összeesés, vagy számmisztika? Jósnő nincs a közelembe, így inkább egy kicsit barangoljunk a magyar kupa múltunkba, röviden idézzük fel a 21 győzelmünket, böngésszünk a statisztikai kimutatások halmazába, hátha közelebb kerülünk ahhoz, amit mindannyian szeretnénk. A 29-s bajnoki évben, a 29. kupadöntőn, nyerjük meg a 22. győzelmünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sípszó előtt: Békéscsaba – Ferencváros
Szerdán az 57. bajnoki mérkőzésünket játsszuk a Békéscsaba ellen.
1942-ben mérkőztünk először tétmeccsen a Békéscsaba ellen (5:0 arányban nyertünk Finta 2, Gyetvai, Sárosi III és Füstös találataival), majd harminckét évvet kellett várni az első NB I-s mérkőzésünkre. 1974. november 16-án az akkori újonc Békéscsaba gólnélküli döntetlent harcolt ki az Üllői úton. A Békéscsaba pontszerzése a forduló meglepetése volt hiszen a Dalnoki Jenő irányította Fradi néhány héttel előtte a Liverpoolt búcsúztatta a KEK sorozatban. A bajnoki “visszavágón”, 1975. május 10-én az újonc már nem elégedett meg az egy ponttal, otthon tartották mindkettőt. Talán ez is a KEK „rovására” volt írható, hiszen négy nap múlva a Dinamo Kijev várt Bázelben a Fradira, így annyira sikerült tartalékolni az erőnket, hogy a lelkes hazaiak 1:0-ra nyerni tudtak.
Az eddigi 56 mérkőzés Ferencvárosi mérlege: 29 győzelem, 14 döntetlen, 13 vereség, 95 lőtt és 53 kapott gól.
