Appiano Gentile

— A „ködök köde” lapí­totta össze Lombardia fővárosát, amikor feljöttem a metróból a San Siro közelében. A vak véletlen most egy Beatles-hajú, irhabundás fiatalember képében sietett segí­tségemre. Nem volt nehéz felismernem a hí­res mesterlövészt. Igen. Boninsegna volt az illető. Neki igazán jó az „irányzéka”, í­gy ha őt követem, biztosan megtalálom a kaput. Így is történt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

A Milan örök bölcsőjénél

Rizzoli úr hí­res könyvkiadó és mellesleg az AC Milan elnökségi tagja volt. Az 1950-es évek végién ő találta ki a „Milanello” ötletét. Mindent ide akart telepí­teni, csak az irodát hagyta volna bent a városban.

Mivel kezdjem el ennek a helynek bemutatását?

E területhez a hátteret a 4000 m feletti Monte Rosa látképe adja. Néhány közelebbi adat: a terület nagysága 114 000 m2 (külön erdővel, egy kis mezeizésre!), a mesterséges tó ví­zmennyisége 6000 m3, ezzel locsolják a parkot, a virágágyakat és a négy pályát, amelyek közül három szabályos méretű (különböző füves talajjal) és a negyedik föld pálya, a fiataloknak, télre. Ezenkí­vül 75 ágyas szálloda, 20 főnyi személyzettel, irodák, orvosi rendelők, klubszobák és külön öltözők fiataloknak és öregeknek. „Milanello” létesí­tményei közé tartoznak még: két teniszpálya, két tornaterem (az egyiknek nincs oldala, csak teteje). Az uszoda most épül… Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Milánóban is: gyorsan, gyorsan!

Kedd, „hajnali” 9 óra. Csak Sejtettem, hogy a szállásomhoz közeli Piazza Duca d’Aosta kövein állok, mivel nemhogy a kissé pöffeszkedően túldí­szí­tett főpályaudvar szecessziós épületét nem látom, de még a 33 emeletes Pirelli-ház is eltűnt a tejfeles ködbon. Köd, köd, köd — ez olvasható az újságban, ezt mondja a rádió, ezért állt meg az autóforgalom a sztrádákon, a repülőterek „bezártak” (Rómába vitték az utasokat, ahonnét azután 2—3 napi vesztegzár után továbbutazhattak, í­gy talán karácsonyra haza is érhettek) — ilyenkor csakugyan a legjobb utazási forma a földalatti. Pillanatok alatt a „Caroli” megállóhoz repí­tett és a neonfényes föld mélyéből máris a hamuszürke „világosba” jutottunk. A térkép szerint állí­tólag itt kell lennie Garibaldi lovasszobrának. Olyan sűrű volt a köd, hogy a szobor talapzatánál állva úgy gondoltam, maga Garibaldi sem láthatta saját lova fejét. Tovább botorkálva hatalmas téglavár részletei tünedeztek elő a gomolygó ködben: a Castello Sforza falai. A várudvaron keresztülhaladva hatalmas parkba jutottunk és lassan elértük hajnali utunk célját. Egy antikizált római stadiont „hámoztunk ki” a ködből. Egy tábla dí­szes betűi jelezték, hogy jó helyen járunk: Arena Civica, Viale Giorgio Byron. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Vacsora – keresztkérdésekkel

Ezzel megfelelőképpen „bemelegí­tettünk” az érdemben való eszmecserére.

Áthidaló kérdéssel kezdtem.

— Mint volt svéd labdarúgó, mit honosí­tottál meg edzőként Olaszországban, s ha visszamennél Svédországba, mit vinnél haza tanulságul az olasz futballból?
— A svéd nyugalmat, a metodikát, a kitartást kellene ötvözni az olasz fantáziával, eleganciával, játékossággal. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Egy svéd melegsége Olaszországban

Firenzére leszállt az alkony… Edzés után türelmesen várakoztunk az öltöző folyosóján és miután nem akartam udvariatlan lenni tolmácsnőmhöz, én sem mentem be az öltözőbe, hiába volt a kedves invitálás. Éppen a labdarúgás rejtelmeibe avattam be a kedves Orsyt (Orsolya a magyar neve), amikor nyí­lt az ajtó és megjelent a „Kicsi”, a segédedző és rögtönzött ötórai teát szolgált fel utolérhetetlen kedvességgel. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Liedholm — sem teljesen olasz!

Li a labdás technikai gyakorlatok vezetője, a nehéz fizikai munkát két segéddel végezteti — úgy látszik itt is ők a korbácsos emberek.

Ez a vibrációs bemelegí­tő-előkészí­tő rész, az I. felvonás pontosan 45 percig tartott. A nézők egyre többen lesznek (most jönnek a munkából), mind több a gyerek, egy része alkalmi labdaszedő lesz, a többség csak félszemét reszkí­rozza az edzésre, külön fociznak. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Florenz, Firenze, Fiorentina…

Babits Mihály „Itália” c. versének kezdő szakasza: „Itália! tudom városaid csodálni, hol dús sikátoron vidám nép bizsereg. Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek, s nemes, habár anyag, szennyében is királyi!

Itáliai utazásom második állomása Firenze. Ne kí­vánják tőlem, hogy most még további lí­rai bevezetés hidalja át azt az időt, amit a Trevi-kútba dobott forintom és a Stazione Centrale F. S. hordárjának adott lí­ráim kőzött történt. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Hagyjuk játszani a közönséget is!

A kí­nosan betartott 10 perces szünet után már „olaszos” a játék — növeli a hangulatot, hogy a villanyújság kiteszi a félidei eredményeket, ami végig marad, í­gy figyelemmel kí­sérhetjük az eredmények alakulását!

A vendégek szí­vós védekezése, a válogatott Cera és a még mindig kitűnően védő Albertosi vezetésével egyelőre eredményes, elől pedig az ördöngösen cselező Nene, az erőszakos Vitali, no és Riva minden megmozdulása életveszélyes. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Gólt rúgni vagy — álmodni?

Gyönyörű vasárnapra ébredtünk. Egy edzőnek minden vasárnap gyönyörű, ha csapata nem játszik! Most viszont nem szí­npompás napfényben fürdő római délelőttől „gyengélkedem” — hanem éppen a jó hí­r miatt lett gyönyörűbb Róma: az újságban olvasom, hogy Bulgária—Franciaország 2:1, Hurrá! — ez a nap is jól kezdődik…

Azután olvasom tovább az újságot. Mindenütt a világon legkönnyebb sportújságot olvasni: Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

Van, aki hegedűművésznek születik

„Testhezálló” kérdés következett: H. H. ugyanis hosszú időt töltött egy csapatnál és utána távozott.

— Hány év az ideális idő egy edzőnek ugyanazon a helyen?
Ez volt az első kérdés, amelynek hallatán megtorpant. Kicsit nyugtalan lett, de azért megfontoltan válaszolt.
— Ez lehet hat hónap és lehet hét év. A rövid edzőségnek ugyanúgy megvannak a buktatói, mint a hosszúnak! Általában nem szabad sokáig maradni! Addig maradjon az edző, mí­g nem kell csapatot cserélni! Ne én állí­tsam félre azokat, akik sikereim részesei voltak! Az edző maradjon meg szép emléknek … Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →