1911.IV.30. UTE – FTC 1:7

W_ute_ftc

A FTC üllői-uti sporttelepe két elsőosztályu bajnoki mérkőzésnek lesz a szí­nhelye. Először (d. u. 1/2 3) a NSC—MAC, utána (d. u. 1/2 5) pedig a FTC—UTE küzdelmében gyönyörködhet a publikum. A MAC most szerepel először a FTC pályáján és ez alkalommal szándékozik kikorrigálni azt a csorbát, melyet husvétvasárnap a németek ejtettek rajta; azt hisszük, hogy ez neki sikerülni is fog. Az UTE a Törekvéstől szerzett egy pontja alapján sokak szerint bizonyára veszedelmes lehetne a mi népszerű sokszoros bajnokcsapatunkra. A zöld-fehéreknek tavaszi diadalmas győzelemsorozata azonban ezt teljesen kilátástalanná teszi és UTE örülhet, ha a reprezentatí­v csatársor csak egy féltucat gólt küld be kapujukba.

(Sport-Világ, 1911. április 29.)

Vasárnapi mérkőzések. (Üllőí­-ut) FTK—UTE. Délután 5 órakor. Biró: Fehéry Ákos.

(Pesti Napló, 1911. április 30.)

1911. április 30., 17:00, Üllői út, UTE – FTC 1:7 (0:3)
vezette: Fehéry Ákos
nézőszám: 4 000
UTE: *Kazár – Molnár I., ? – Fandl, ?, ? – ?, ?, ?, Szurmik, Szabó
FTC: Fritz – Rumbold, ? – Weinber, ?, ? – ?, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Schlosser (21., 35. – 11-esből, 38., 56., 75., 88. – 11-esből), Weisz (?.) illetve Szurmik vagy Molnár III. (60.)
Kiállí­tva: Fandl (?.)

SH-19110501-0506-19110430

Ferencvárosi Torna Klub—Újpesti Torna Egyesület 7:1. Félidő 3:0. A MAK.—NSK.-mérkőzés után játszott a két csapat. A győzelmet eléggé könnyen szerezte meg a FTK. Felállás után nagy meglepetésre a fürge újpestiek diktálják a tempót. Szabó már a harmadik percben kiszökik az FTK. védelemből, de közvetlen a goal előtt feldöntik. A biró 11-est í­tél. Molnár I. rugia a 11-est. A lövés Fritz lábáról pattan vissza a mezőnybe, ahonnan a rástartoló Molnár I. azt szerencsésen a goal fölé emeli. E goalkisérlet után a zöldfehér csatársor lép akcióba. A támadásokat jórészt a baloldal viszi. Vagy negyedórái játék után Schlosser körülbelül negyven méterniyre a goal előtt labdát kap s kényelmesen driblizve végigfut a gyengén álldogáló UTE. védelmen s védhetetlen goalt lő. A második goal után, amely tizenegyesből esik, az újpestiek mindjobban visszaesnek. Csatársoruktól egyetlen életrevaló akciót sem látunk. Egy percig sem tudta elől tartani a labdát. Pedig a FTK. védelem nagyon könnyelműen játszott. A harmadik goalt megint Schlosser rúgta. Félidő végén a biró jóvoltából az UTE. egy újabb 11-eshez jut. Megint Molnár I. áll a labda elé; ezúttal azonban azt a kapu sarkába lövi. De mit nem tesz a balsors! A biró a goalt azon a cí­men, hogy nem fütyült, nem érvényesí­ti. Az újabb 11-est pedig Molnár I. a kapus ölibe lövi.

Helycsere után állandó a zöld-fehérek fölénye. Gyors és kombinációs támadásaik kifulasztják az UTE. védelmet, amely a Schlosser által rúgott negyedik goal után már csak úgy ténfereg a kapu előtt. Az FTK. védelem is ráfizet nagy könnyelmüsködésére. Az újpestiek balszéle lefut s a középre került labdát Molnár III. a sarokba plasszirozza. Félidő végéig állandóan a FTK. támad s Weisz és Schlosser révén további három goalt rúg. Biró Fehéry volt.

*(…) A mérkőzést (…) Fehéry Ákos vezette, aki az utolsó percekben kiállí­totta Fandlt.

(Öt tizenegyes.) Mind az öt egy délután, de két mérkőzésen esett. A FTK—UTE-nél 4, a MAK—NSK-nál pedig 1. Őszintén szólva a Fehéry-féle tizenegyes büntetések kezdenek kissé túlzottak lenni. A legutolsó négy mérkőzésen, ahol bí­ráskodott éppen nyolcszor tette le a labdát a kapu előtti fehér pontra, minden csapat által utált helyre. Esik tehát átlagban minden mérkőzésre két darab 11-es rúgás. Az ilyen kemény büntetésnek meg van az értelme, a maga helyén. De minden csip-csup handsért, egy kis ellökésért mindjárt a legsúlyosabb büntetést alkalmazni, ez ellentétben van az igazi footballsport szellemével. Hovatovább — ha ez igy folytatódik — nem lehet védőjátékot produkálni. Egy hátvéd, ha oldalról kénytelen támadni, nem tehet egyebet, minthogy vagy lelöki ellenfelét a labdáról, vagy pedig oldalról odakanalaz a láb és labda felé. Mindkét esetnek egy kis bukás a vége, pedig egész szabályszerűen hajtatott végre. S ilyent nálunk már alig lehet csinálni, mert jön a 11-es. Rálövik a labdát a védőjátékos kezére, vagy karjára. Jön a 11-es! Pedig a védőjátékos csak ösztönszerüen ránt ilyenkor a karján, mikor a labda már úgy is ott van. Ugyancsak 11-es. Pedig az egész kar vagy kézmozgás csak egy kis refleksz-mozgás, melyet nem lehet elkerülni. Ezeket észreveszik a birók, a lábak mozgását, a jól irányzott rúgásokat, — amelyek nyomán kiserked a vér, s koldus sántaság áll be nem látják. Sehol annyit  nem fütyülnek a birók, mint nálunk s mégis sehol annyi megtorlatlan fault nem fordul elő, mint a mi szép fővárosunk football-pályáin.

(Pesti Napló & *Pesti Hí­rlap, 1911. május 3.)

A FTC teljesen igazolta a múlt héten e helyen róla elmondottakat — 7:1-re végezvén az UTE csapatával.

I. oszt. bajnokság: FTC–UTE 7:1 (3:0). Fehéry

(Sport-Világ, 1911. május 6.)

Idehaza a FTC mutatta meg elsősorban nagy klasszisfölényét az UTE fölött. Csak ugy tréfából beadott neki 7 gólt.

I. oszt. bajnoki. FTC–UTE 7:1. Üllői-ut. Biró: Fehéry.
I. oszt. szöv. dí­j. UTE–FTC 5:3. Népsziget. Biró: Biró Sándor.

(Nemzeti Sport, 1911. május 7.)

3 hozzászólás a(z) 1911.IV.30. UTE – FTC 1:7 bejegyzéshez

  • „Az UTE a Törekvéstől szerzett egy pontja alapján sokak szerint bizonyára veszedelmes lehetne a mi népszerű sokszoros bajnokcsapatunkra. A zöld-fehéreknek tavaszi diadalmas győzelemsorozata azonban ezt teljesen kilátástalanná teszi és UTE örülhet, ha a reprezentatí­v csatársor csak egy féltucat gólt küld be kapujukba.”

    Érdemes í­zlelgetni ezt a 2 mondatot! 🙂
    Végül is, az ÚTE Törekvés elleni döntetlenjét, és a mi tavaszi „diadalmas győzelemsorozatunkat” leszámí­tva elég időtállók, nem? 🙂

    Lefordí­tom újmagyarra:
    „Az UTE … sokak szerint bizonyára veszedelmes lehetne a mi népszerű sokszoros bajnokcsapatunkra. A zöld-fehéreknek … diadalmas győzelemsorozata azonban ezt teljesen kilátástalanná teszi és UTE örülhet, ha a reprezentatí­v csatársor csak egy féltucat gólt küld be kapujukba.” – Na, í­gy már örök időkre szól! 😛

  • Egyszámjegyű győzelem, az is valami. Félre téve a viccet, ’79-ben is rúgtunk nekik egy hetest. Most, május 27-én megelégszem egy sima 3:0-lal.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Tapolca, 2025. január 11.
OLDALAK
KATEGÓRIÁK