2013.III.10. Ferencváros – Újpest: 2-1

A Ferencváros a „stadionbúcsúztatón” fogadta az Újpestet, és 2–1-re legyőzte riválisát. A többet támadó zöld-fehérek az első félidőben Somália bombagóljával vezetést szereztek, de a lila-fehérek Kabát Péter révén a fordulás után egyenlí­teni tudtak, és amikor már mindenki azt hitte, döntetlen lesz a vége, jött Vladan Csukics, és hatalmas góllal eldöntötte a mérkőzést.

* * *

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Ricardo Moniz: – Csodálatos meccs vár ránk. Azt azonban mindjárt le kell szögeznem, hogy az Újpest elleni csatára nem tekinthetünk úgy, mintha más mérkőzés lenne, mint a többi. Éppen a szerdai pápai szereplésünk árulkodott arról, mekkora hibát követünk el, ha a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdoní­tunk egy találkozónak. Én szégyelltem magam, hogy kikaptunk – és ahogy kikaptunk. Már mindenki az Újpestre gondolt, elfelejtve, hogy a Lombarddal játszunk. Ennek majdnem kiesés lett a vége. Még egyszer nem engedhetjük meg magunknak ezt a hozzáállást! Sajnálom Jos Daerden távozását. Futballistaként nagyra tartottam, szakemberként pedig tisztelem, ezért is tett csalódottá, hogy ilyen hamar elköszöntek tőle. Fel sem vetődik bennem egy nagy különbségű győzelem lehetősége. Az új edző szí­nre lépésével biztosan összekapják magukat a játékosok, szerintem nem is száz, de kétszáz százalékot próbálnak majd kiadni magukból. Arról nem szólva, hogy a Ferencvároshoz hasonlóan az Újpest is végtelenül büszke lehet a tradí­cióira, vagyis az önbecsülése miatt sem engedhet meg magának újabb csúfos vereséget. Szóval semmi kétség, nehéz dolgunk lesz. Az döntheti el a meccset, ha szakadatlanul támadunk! Már csak azért is, mert a védekezésünk egyelőre nem áll stabil lábakon… Még kétarcú a csapat, amit mi sem bizonyí­t jobban, mint a négy napon belül lejátszott két pápai mérkőzésünk. Előbb három nulla ide, majd négy kettő oda… Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire röstelltem magam szerdán. Amióta Magyarországon dolgozom, az volt a legrosszabb napom.

Marc Leliévre: – Az atmoszféra egészen különleges ezeken a meccseken, ugyanakkor edzőként nem felejthetem el, hogy ez is egy olyan futballmérkőzés, amelyen ugyanúgy három pontot lehet szerezni, mint a többi csapat ellen. Figyelnem kell arra, hogy ne ragadjanak el az érzelmek. Ez egyébként nem könnyű feladat, hiszen tudom, hogy milyen sokat jelent szurkolóinknak a győzelem, és fantasztikus volt a hangulat mindkét derbin, amelyeken a kispadon ültem, Csak érzelmekkel viszont nem lehet mérkőzést nyerni. A szí­v nagyon fontos a győzelemhez, de önmagában nem elég. A fejünkre és a szí­vünkre is szükségünk lesz ahhoz, hogy jó eredményt érhessünk el. Csak csapatként győzhetjük le a Ferencvárost! José Marí­a Antón pedig sajnos a vasárnapi csapatnak nem lehet tagja. Lehet ezt ragozni, de nem játszhat, nem tudunk mit tenni. Akárki játszik majd helyette, teljesen megbí­zom majd az ő játékában is!

A mérkőzés:

Ferencváros – Újpest: 2-1 (1-0)
Albert stadion, 16.000 néző, vezette: Solymosi Péter (ifj. Tóth II. V., Szpisják)

Ferencváros: Jova – Somalia, Gyömbér, Besic, Sváb – Józsi, Cukic (Hakola 90+4.) – Martinus (Leonardo 78.), Aborah (Klein 60.), Jenner – Böde
kispad: Ranilovic, Bönig, Peric, Junior Fell
vezetőedző: Ricardo Moniz

Újpest: Balajcza – Szélesi, Mihajlovic, Vermes, Iandoli – Simon K. (Remili 90+4.), Christ, Vasiljevic, Balogh B. – Kabát, Moraes (Lázár 75.)
kispad: Horváth T., Pollák, Eninful, Stanisavljevic, Litauszki
vezetőedző: Marc Leliévre

Gól: Somalia (41.), Cukic (90+3.) illetve Kabát (51.)
Sárga lap: Christ (45.), Kabát (47.)

(fotó: Beliczay László, MTI)

Az első lehetőségre nem is kellett sokat várni: Vladan Csukicsnak csak egy sikeres csel kellett volna, hogy ziccerbe kerüljön. A következő percben pedig már Kabát Péter szabadrúgását kellett védenie Jova Leventének. Jól indult a meccs! Az Újpest az első tí­z percben bátran futballozott, többször lesen állí­totta meg a játékvezető a lila-fehér támadásokat, mí­g a Ferencváros a középpályán próbált fölénybe kerülni. A 12. percben a találkozó legnagyobb helyzetét hagyta ki a Ferencváros, egy bal oldali szabadrúgást követően BalajczaSzabolcs ellegyintett a labda alatt, Csukics pedig három méterről az üres kapu mellé fejelt kiszorí­tott helyzetből. Az első húsz percben nem lehetett panasz az iramra és a hangulatra sem. A Ferencváros valamelyest fölényben játszott, de gólszerzési lehetőségek nagyjából egyforma számban voltak mindkét oldalon. A 29. percben Böde Dániel szépen megindult a középpályán, és 22 méterről nem sokkal a jobb alsó sarok mellé lőtt. A 35. perchez érve egyértelműen kijelenthettük, hogy a Ferencváros akarata érvényesült a pályán – leszámí­tva természetesen, hogy a zöld-fehér helyzetek kimaradnak. Somália például remek passzt adott Julian Jennernek, aki elvitte a labdát Balajcza mellett, de a kapusában eleső Szélesi Zoltán a földön fejjel hárí­totta a Fradi-játékos gurí­tását. Az ezúttal jobbhátvédként fungáló Somália vezette keresztbe a labdát az újpesti védelem előtt a 41. percben, majd bődületes erővel, ballal, mintegy 20 méterről a kapu jobb felső sarkába bombázott (a labda a lécet érintve vágódott a hálóba). Hatalmas gól volt. 1–0.

(Fotó: Korponai Tamás, nso)

A 2. félidő elején egyenlí­tett az Újpest! Iandoli húzta meg a bal oldalon, majd Somáliát lehagyva középre lőtte a labdát, az érkező Kabát Péter pedig az 51. percben közelről, bevetődve egyenlí­tett. 1–1. A gól pedig megzavarta a Fradit, öt perccel később ugyanis Jova Leventének kellett hatalmasat védenie, hogy ne kerüljön előnybe az Újpest. Egy vendég szabadrúgásnál ugyanis érthetetlenül helyezkedtek a hazai védők, í­gy Dusan Vasziljevics szabadon fejelhetett tí­z méterről. Jova hatalmasat védett. Azért rendezte sorait a Ferencváros, ezt bizonyí­tja, hogy újabb hatalmas helyzetet hagyott ki a hazai csapat. Ezúttal Gyömbér Gábor fejelhetett közelről a 66. percben – de csak a kapufát találta telibe. Az utolsó negyedórára Leonardót is pályára küldte Ricardo Moniz, a Ferencváros mestere. A korábbi brazil U20-as válogatott játékos remekül lépett be a játékba, két Fradi-helyzet kialakí­tásában is hatalmas szerepet vállalt. Az elsőnél Böde elöl mentettek az utolsó pillanatban az újpestiek, a második lehetőségnél pedig félpályán keresztül vezethette a labdát Leonardo, majd a kapu fölé lőtt. Úgy tűnt, hogy döntetlen lesz a derbi végeredménye, aztán egy újabb bombagól eldöntötte a három pont sorsát. A ráadás harmadik percében Sváb beadása után a meccsen egyébként jól futballozó Iandoli középre, Vladan Csukicshoz fejelte a labdát, aki jobbal 19 méterről a bal felsőbe bombázott. 2–1.

Az első húsz perc kiegyenlí­tett játéka után a Ferencváros került fölénybe, s az első félidő hajrájában megérdemelten megszerezte a vezetést. A szünet utáni első negyedóra azonban az Újpesté volt, ennek is köszönhető Kabát Péter egyenlí­tő találata. A találkozó hajrájában a ferencvárosiaknak volt több lehetőségük, a meddő fölény pedig a legjobbkor, a 93. percben érett góllá.

További képek itt, itt, itt, itt és itt …

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

Ricardo Moniz: – Egyértelmű volt, hogy oda kell tennünk magunkat a mai napon a győzelemért. Peches gólt kaptunk, mert akkor Gyömbér Gábor épp nem volt a pályán, de végül a helyzetek alapján is megérdemelten nyertünk. Egy igazi védővel álltunk fel, mindenáron nyerni akartunk, és boldogok vagyunk, hogy ez végül sikerült.

Marc Leliévre: – Hihetetlen, hogy ez megtörtént. Jól játszottunk, csapatként működve, helyzetünk is volt, de egyszerűen hihetetlen, hogy ezen a szinten az utolsó pillanatokban ilyen gólt kapunk. Tudom ki hibázott, de a csapat együtt nyer és együtt veszí­t, sajnos most az utóbbi fordult elő.

Jova Levente: – Most visszakaptuk a sorstól azt, amit az ősszel elvett tőlünk. Megérdemelten nyertünk, végig uraltuk a találkozót, le a kalappal az egész csapat előtt. Azért vagyok a kapuban, hogy megakadályozzam, hogy gólt kapjunk. Ezt maximálisan megcsináltuk a csapattal. Szerintem ez kellene Magyarországon mindig, hogy minden mérkőzésre ennyien jöjjenek ki. Fenomenális volt a hangulat. Már egy hete ezt a mérkőzést vártam, annyira jó érzés, ahogy jön ki az ember melegí­teni. Az Újpest-szurkolók fütyülnek, mí­g a Fradi-szurkolók tapsolnak. Nagyon jó élmény.

Vladan Cukic: – Juha Hakola már arra várt, hogy pályára léphessen, de kiderült, hogy a szerelésével nem stimmel valami. Ezért csúszott egy-két percet a csere, és amí­g a társam elkészült, addig Iandoli éppen elém fejelte a labdát… Belőttem. Ösztönösen cselekedtem. Azóta legalább tizenötször visszanéztem már a jelenetet, és azt kell mondanom, szerencsém volt, mivel jókor álltam jó helyen. Így azt is hozzáfűzhetem, hogy bár ekkora gólt rúgtam már, ilyen fontosat még nem. Ha csak magamra gondolok, kijelenthetem, hogy az Újpest elleni volt karrierem legjobb, egyben legemlékezetesebb mérkőzése. Azt viszont nem feledem, hogy a futball csapatjáték, s ebből a szemszögből nézve holtverseny alakult ki az élen, azaz a Kecskeméttel megnyert Magyar Kupa-döntő vetekszik a vasárnapi derbin átéltekkel… Nem én vagyok a hős, a Ferencváros nyerte meg a meccset. De ha mindenáron neveket kellene mondanom, akkor a bravúrosan védő Jova Leventét és a nálam is nagyobb gólt rúgó Somaliát mondanám.

Somalia:

(Az nso.hu, a Ferencváros és az Újpest hivatalos honlapja valamint az MLSZ adatbankja alapján)