2020 – A sasok csodás szárnyalása

Még néhány óra és elhagyjuk 2020-t, azt az évet mely örökre belénk fog ivódni és örök nyomott hagy a történelem könyvekben. Ha felidézzük emlékezetünket, vannak olyan évszámok melyek meghatározták az emberiség történetét. A római birodalom bukása (476), a nándorfehérvári diadal (1456), Amerika felfedezése (1492), a francia forradalom (1789), az 1848-s forradalmak Európában, majd a 20. századi két világégés. Folytathatnánk a sort, az emberiség százezer éves feltárt története több mint iskolai tananyag, benne van a születés és az elmúlás örök körforgása, mely végül is elrepít minket a jelenben, a 2020-s év utolsó napjaihoz. Ahhoz az évhez, mely a jövő történelemkönyveibe azon évekhez volt tartozni, ahol a borzalmakat, a keserűséget nem a háborúk viharai, hanem egy alattomos „féreg”, egy vírus hatja át. Volt rá példa az elmúlt évezredekben is, a „fekete halál” többször is háborút indított az emberiség ellen, a 14. században több millió ember esett az áldozatául, de ezt csak a történelem könyvekből ismerjük, a jelenben, bár a vírusok állandó részvevőivé váltak életünknek, nem hittük, hogy ez olyan erővel tud újra lecsapni, mint 2020-ban. Talán egy kicsit túl komornak tetszik a bevezető, mely hamarosan a szebbik képét fogja mutatni, de számunkra, a zöld-fehér színek szerelmeseinek a sikerek mellett a covid határozta meg a mindennapjainkat. Bár vannak reménykeltő hírek a vakcináról, amit árnyal az újabb mutáció, de most karácsony után, év zárása előtt, inkább fordítsuk orcánkat a nap felé, az égbolt felé, ahol a zöld sasok csodálatos repülésében gyönyörködhetünk.

Egy évvel ezelőtt még boldogan és békésen gyűltek össze a családok, szilveszterkor még gondtalanul búcsúztattuk el 2019-t, pedig a viharfelhők már gyülekeztek Európa felett. De akkor még távolinak tűntek a kínai események, a mi arcunk még ragyogott a mögöttünk hagyó év felidézésével, a harmadik csillaggal, az Európa Liga-csoportkörrel és azzal a reménnyel, hogy a 2020-s év még jobb eredményeket fog hozni a Ferencvárosi labdarúgásnak. Hosszú folyamat volt a 2006-s jogtalan kizárása óta, de talpra álltunk, már az új Szentélyben nyertük a 29. bajnoki aranyat, majd jött Szerhij Rebrov, aki a munkájával, a szakmai tudásával magával hozta a harmadik csillagot és azt, hogy újra tagjai lehettünk az európai labdarúgásnak. 2019 szilveszter éjszakáján azzal búcsúztattuk el az óévet, hogy bár csodálatos és emlékezetes perceket szerzett, de vár minket 2020, benne újabb reménnyel, egy újabb hatalmas lépéssel.

Ehhez először is be kellett húzni a 2019/20-s bajnokságot. Ősszel a folyamatos kettős terhelés mellett is végig vezettük a tabellát, 4 pont volt az előnyünk (egy halasztott mérkőzéssel), utánunk kullogott a Fehérvár és a Mezőkövesd. A vártnál sokkal kisebb volt a játékosmozgás a téli szünetben, Gastón Lódico (Lanús), Somalia (Al-Shabab), Szánthó Regő (Győri ETO), Vécsei Bálint (FC Lugano) érkezett, Csontos Dominik kapott profi szerződést. Bőle Lukács, Danilo Ihnatenko és Priskin Tamás távozott azok közül, akik kisebb-nagyobb szerepet vállaltak a harmadik csillag megszerzésében. A tavaszi menetelés első hét fordulója még „rendben” lement (egy nagyszerű győzelemmel a Fehérvár ellen és egy fájdalmas vereséggel Mezőkövesden), bár már akkor éreztük, hogy az életünk felett gyülekező Covid-felhők le fognak csapni. Akkor még reménykedtünk, hogy ez csak átmeneti állapot és az Olaszországból érkező rémisztő hírek nem gyűrűznek be hazánkba. Sajnos nem így történt.

Március közepén jött a karantén, az ország hermetikus lezárása, bár még március 14-én, zárt kapu mellett vertük meg 5-0-ra a Kaposvárt, de utána 70 nap kényszerszünet következett aggódással és reménykedéssel. Még 10 forduló volt hátra, vezettünk 9 ponttal, már ízlelgettük a 31-s számot, de akkor még nem tudtuk, hogy egyáltalán lesz-e folytatás, lesz-e ünneplés, hogy szeretteink és barátaink közül hányan nem fogják megélni a Ferencváros 31. bajnoki aranyérmének az átadását. Miközben mi aggódtunk és megpróbáltunk vigyázni egymásra, a csapat a legszigorúbb előírásokat betartva, de folytatta a munkát. Kis létszámú, „karbantartó” edzések után májusban már 5 felkészülési mérkőzést is játszottunk, ezzel készülve a lassulni látszó járvány utáni bajnoki indulásra és az előttünk álló, nyári BL-selejtezőkre. Ahhoz nem szabadott hibázni, és Rebrov mester tanítványai 10 fordulót 7 győzelemmel le is hozták, ezzel begyűjtve a Ferencváros 31. bajnoki címét.

2020 nyara szabadabbnak ígérkezett. Utólag már tudjuk, ha óvatosabbak vagyunk, ha jobban vigyázzunk egymásra, ha nem repkedünk keresztül-kasul a világban, talán megelőzhettünk volna azt, amit bár előre megjósoltak, de nem akartuk elhinni. Vagy belül felkészültünk rá, de úgy voltunk vele mint az a kölyök oroszlán aki bár tudja, hogy ha anyja figyelő szemei elől elkószál a dzsungelben könnyen bajba kerülhet, de a szabadság, a felfedezés vágya erősebb volt, mint a biztonságos jövő. Miközben mi próbáltunk megszabadulni a tavaszi béklyótól, a csapat jelentős átalakuláson ment át. Olyan játékosok érkeztek, akik első „ránézésre” is erősítésnek tűntek: Kovasevic bosnyák, Mak szlovák, Uzuni albán válogatottként érkezett, Bogdán a távozó Gróf pótlására szerződött a Fradihoz. Baturina és Laidouni „fekete lónak” számított a szurkolóknál, de idővel mindketten bizonyították (főleg Laidouni, aki az ősz egyik legjobb teljesítményét nyújtotta), erősítést jelentenek az előttünk álló célok teljesítésében.

A 2020/21-s bajnoki szezont döntetlennel kezdtünk az MTK ellen, de ezzel akkor nem sokat foglalkoztunk, hiszen olyan napok álltak előttünk, mely az egész őszt nagymértékben befolyásolták. Augusztus elején a Covid-felhők újra beborították Európát, az UEFA ennek hatására át is alakította a selejtezők első három fordulójának lebonyolítási rendjét, mely alapján egy mérkőzést döntött, a pályaválasztó jogot sorsolással döntve el. Melynek természetesen volt jelentősége, ahogy fociberkekben mondani szokás, egy mérkőzésen bármi megtörténhet, főleg akkor, ha ezt zárt kapu mellett kell lejátszani. Utólag már könnyű „okosnak” lenni, de az erőviszonyokat figyelembe véve, ez a lebonyolítás nekünk kedvezett. Persze ez is csak okoskodás, hiszen azt az „egy” meccset is nyerni kellett. A Djurgarden (svéd bajnok) ellenit aránylag könnyen hoztuk a Groupama Arénában Tokmac duplájával. A sorsolásnál reménykedtünk, hogy nem a Celtic kerül az utunkba…Egy ókori mondás szerint nem számít az út hossza, ha nem tévedünk el rajta.

Augusztus 26-án az utunk Glasgow felé vezetett, ahol az ősz egyik legjobb teljesítményével nyertünk 2-1-re, a sokkal „nagyobbnak” tartott Celtic ellen. Erről a 90+6 percet nem csak azért könnyű felidézni, mert Fradista szívünk örökre elraktározta, hanem azért is mert ekkor éreztük először, hogy a Szerhij Rebrov által irányított csapat megérkezett Európába. Taktikus, erőtől és önbizalommal teli játékkal legyőzni és skót bajnokot, majd két hét után „visszavágni” a horvát bajnoknak az Üllői úton már nem a lebonyolításnak és a szerencsének volt köszönhető. A Dinamo Zagreb legyőzése azt is jelentette, hogy „legrosszabb” esetben is megismételjük a tavalyi Európa Liga-csoportkört, de akkor már többre vágytunk. Sokkal többre, arra, hogy 25 év után újra a Bajnoki Ligájának csoportkörébe jussunk. A norvég bajnok Molde ellen oda-visszavágón kellett az álmainkat elérni, mely ha nehezen is (bár Moldéban 2-0 után már biztosak voltunk a sikerben), de végül is célba értünk. Varázslatos 450 perc volt, melyből ha nagyon kritikusak vagyunk vonjunk le 70 percet amikor ténylegesen nem az történt a pályán amit Rebrov mester eltervezett, amikor kellett egy kis szerencse, a zöld-fehér csillagok segítsége, a szurkolók sóhaja is, de a többi 380 percbe bele lehet kötni, de azokat egyből küldjük sóbányába, eddzék ott a pesszimizmusukat. Ez a siker azt is jelentette, hogy magyar csapatként elsőként, négy fordulót menetelve jutottunk a csoportkörbe.

Amikor október elején megtartották a BL-csoportkörök sorsolását és nyilvánvalóvá vált, hogy az egyik legnehezebb csoportba kerültünk, az érem megmutatta mindkét oldalát. Egyrészt örültünk annak, hogy a Barcelona és a Juventus is Budapestre látogat, másrészt egyfajta aggódás is felütötte fejét. Vajon mire leszünk képesek Európa legjobbjai ellen, vajon a védőink ellentudnak-e állni az utolsó 10 év két zsenijének, Messinek és Ronaldónak? Mellettük még ott volt a Kijev, aki már számos alkalommal bizonyította, hogy más szintet képvisel mint mi. Mégis reménykedtünk, egy kicsit vártuk a csodát, de ettől még nem szálltunk el egy pillanatra sem, tudtuk hol a helyünk. Élvezni akartuk a csoportkör minden pillanatát és már voltak mérkőzések amikor alárendelt szerepet játszottunk, de a többségben vannak azok a mérkőzések, azok a percek és gólok, melyek önfeledt boldogságot jelentettek. Október 20-án, a legendás Camp Nou stadionban 0-3-ig is jól játszottunk, majd Piqué kiállítása, Haratin gólja és az utolsó 20 percben akkor is mi irányítottuk a játékot, ha a végén kaptunk még két elkerülhető gólt. A Dinamo Kijev ellen sem indult jól, az ukrán bajnok 60 percig irányította a játékot, de az általuk diktált iramtól elfáradva, ha még néhány percig tart a mérkőzés, vesztesként hagyták volna el a pályát. A Juventus ellen nem ment hazai pályán, de Torinóban egy csak egy perc kellett volna a csodához. December 2-án a Puskásban, a Barcelona ellen tanúsítottuk a legkisebb ellenállást, de ott már tudtuk, ha Kijevben győzni tudunk, csoportharmadikként 2021 tavaszán folytathattuk volna az európai kupaszereplést. Dinamo ellen végig jobbak voltunk, azt történt a pályán amit Rebrov mester „megálmodott”, csak az a fránya gól hiányzott, ami megjött ugyan, de nem úgy, ahogy szerettük volna. Ettől még örök élmény maradt, az idősebb korosztály 25 év után újra átélhette a BL varázsát még akkor is, ha a Covid elvette ennek „élőben” való csodálatát. Nagy utazás volt, könnyekkel és rengeteg mosollyal arcokon. Amikor vége lett a menetelésnek, a kijevi hármas sípszó után, „veletek együtt, ugyanitt” voltak a búcsúszavak.

Ehhez a bajnokságot sem szabadott „elengedni”. Az MTK elleni döntetlen után két meccset kihagytuk, rákészülve az előttünk álló selejtezőkre. A Celtic elleni diadal után már nem volt megállás, futószalagon jöttek a mérkőzések, és a győzelmek. Volt köztünk néhány óriás „big-bac”, Barcelona és a Kijev között a derbi, A Kijev és a Juve között meg egy tankolás Fehérváron. Végül is hogyan sikerült az őszi szezon 14 fordulója? 9 pontos előny, két elmaradt mérkőzéssel (a Fehérvárnak is van egy), 31 lőtt gól és mindösszesen 7 kapott gól. Ebben az erőltetett menetben még akkor is ragyogó teljesítmény, ha voltak nehezebben kivívott győzelmek is, mégis minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, a jelenleg Fradi kinőtte a magyar bajnokságot. Szervezettségben, csapategységben, játékban, kellő önbizalommal még akkor is győzni tudunk, ha nem is a lábak, de a „fejek” néha fáradtak voltak. Ez meg előrevetíti a tavaszt, egyre közelebb a bajnoki triplázás, melyre utoljára 1925 és 1928 között került sor. Ez meg olyan teljesítmény, mely aranybetűkkel fogja dicsőséges történelmünk lapjait ékesíteni.

Mozgalmas évet zárunk le. 2020-ban 66 mérkőzést játszottunk, melyből 45 volt tétmérkőzés: 32 bajnoki-, 11 BL-, és 2 MK-találkozó. Emellett még 21 felkészülési mérkőzésen is pályára léptünk, melyből 11 alkalommal külföldi ellenfelek ellen. A 66 mérkőzés elsőre talán nem tűnik túl soknak (bár így is 5 és fél naponta pályára léptünk), de ha figyelembe vesszük, hogy a pandémia miatt 70 napig csak 5 felkészülési mérkőzést játszottunk, még nemzetközi összehasonlításban is „topszintet” jelent. A tétmérkőzéseket figyelembe véve 2020-ban 71%-s a teljesítmény. A bajnoki mérkőzéseken  emeltük a szintet, itt a 32 mérkőzésből csak két vereséget szenvedtünk, ezzel 81%-os a mutató! 66 mérkőzésen 134 gólt szereztünk (ebből 3 öngól), az NB I-ben 60-t, a BL-ben 14-t, a Magyar Kupában 11-et, a felkészülési mérkőzéseken meg 49-t. Az év 66 mérkőzésén 48 játékosunk lépett pályára, mely elsőre soknak tetszik, de figyelembe kell venni, hogy télen és nyáron is jelentős játékosmozgás volt a csapatnál, és többen kizárólag a Magyar Kupa és a felkészülési mérkőzéseken léptek a pályára. Szűkítve a kört, tétmérkőzésen Tokmac lépett legtöbbször a pályára, 42 mérkőzésen. Őt Dibusz, Haratin és Isael követi 41 mérkőzéssel. A további sorrend itt is „csalóka”, hiszen többen vannak olyanok, akik nyáron érkeztek: Baturina (14), Blazic (37), Boli (39), Botka (28), Civic (22), Dvali (16), Frimpong (20), Heister (33), Kovacevic (11), Laidouni (21), Lovrencsics (33), Mak (14), Sigér (34), Skvarka (22), Somalia (29), Varga (14), Vécsei (19), Zubkov (33) mérkőzésen lépett pályára 2020-ban. (ABC sorrendben)

A csapat erejét, hatékonyságát az is mutatja, hogy 2020-ban, a 32 bajnoki mérkőzés 58 gólján 18 játékos, a Bajnokok Ligája 14 gólján 6 játékos osztozott. Ez jelentős elmozdulás az elmúlt évek Böde-korszakától, ebben az évben Tokmac (14), Boli (13), Isael (7) képviseli a góllövő dobogót. A nagy római hadvezér Crassus mondta 2100 évvel ezelőtt, hogy egy csata megnyeréséhez nem csak katonák kellenek, hanem egy hadvezér is, aki mindig az ellenséghez tudja igazítani a taktikát, aki mer váratlant húzni, aki akkor is vállalja az ütközetet, ha annak a kimenete nem biztos, hogy győzelmet hoz. A Fradi hadvezére Szerhij Rebrov, aki olyan szakmaiságot és eredményességet hozott el az Üllői útra, mely őt a legnagyobb edzőink közé emelik…és utazásának még nincs vége. Mi sem bizonyítja jobban a „Fradi-őszt”, mint az írott Nemzeti Sport osztályozókönyve. Dibusz az ősz játékosa, egyben legjobb kapusa, Laidouni a legjobb mezőnyjátékos az osztályzatok alapján. A posztonkénti rangsorban rajtuk kívül még élen végzett Lovrencsics, Dvali, Heister, Haratin és Tokmac is. Természetesen nem csak ők heten játszottak kiemelkedően, hanem Blazic, Sigér, Uzuni, Boli és Somalia is. Mivel majdnem minden posztra két játékossal „gazdálkodhat” Rebrov mester, a kevesebbet játszók (Zubkov, Kovasevic, Mak, Botka, Baturina) is hozzátettek a sikeres őszi teljesítményhez.

2020 januárjában indult el hosszú útjára az Üllői útról a Fradi Sas. Tavasszal még csak hazánkat járta be, június 16-án magára varratta a 31-s számot, majd elhagyva az országhatárt, bejárta a Kijev-Torino-Barcelona útvonalat úgy, hogy közben leszállt az Üllői úton, körberepülte a Szentély zugait. Mindezt fáradhatatlanul, erőteljesen, fenségesen. Néhány napja a karácsonyi ünnepek előtt szállt le pihenni egy kicsit, felkészülni a 2021-s kihívásokra. A ránk törő pandémia ellenére megszerette 2020-t, örömét lelve a szabad szárnyalásnak és alig várja már, hogy néhány hét múlva újra útnak indulhasson.

Kitárhassa szárnyait, meglovagolhassa az áramlatokat és újra Európa felett szárnyaljon.