A Fradi dicső kupamúltja – 1980-1989

Az 1980/81-es küzdelemsorozat már a kezdet kezdetén is élénk visszhangot váltott ki.

A kií­rás szerint ugyanis a négy „európai kupacsapat” (Bp. Honvéd, DVTK, Újpesti Dózsa, Vasas) -nemzetközi kötelezettségeire való tekintettel- óriási előnyt kapott. Csak a negyeddöntőben kapcsolódtak be a kupasorozatba, akkor, amikor a szintén idáig jutott csapatok (MÁV-DAC, FTC, Nyí­regyháza, MTK-VM) már fél tucat meccset játszottak … Mivel a „kiemeltek” sikerrel vették ezt az egy (!) akadályt, már az elődöntőre, illetve a döntőre készülődhettek.

A Ferencváros a SZEOL AK (3-1), a Dunaújvárosi Épitők (6-2), a H. Szabó Lajos SE (2-1) és a PMSC (3-1) legyőzésével került a legjobb 8 közé, ahol a döntőig jutó DVTK jelentette a sorozat befejeztetét (DVTK – FTC: 1-0).

A következő szezonban egy kupamérkőzést játszott a csapat: MTK-VM – FTC: 2-0.

Az 1982/83-as szezonban lemásoltuk a két évvel korábbi szereplésünket. A Hatvani KVSC (5-0), a ERDÉRT (4-1), a Szarvasi Főiskola (7-3) és a 22. sz. Volán (5-2) legyőzésével került a Ferencváros a negyeddöntőbe, ahol a Bp. Honvéd csapata volt az ellenfél. Nyilasi hiába duplázott, 120 percnyi játék után 2-2 volt az eredmény következtek a büntetők, amelyet a kispestiek 12-11! arányban megnyertek.

Az 1983/84-es idényben ismét a negyeddöntőben véreztünk el hosszabbí­tás után, ezúttal a Siófok ellen (2-4), akik másodosztályú csapatként megnyerték a sorozatot.

A következő kií­rásban már szinte hagyományszerűen fejeztük be a sorozatot a negyeddöntőben. 1985 április 10-én a Bp. Honvéd ellen játszotta az FTC kupamérkőzését, amelyet 2-1-re elveszí­tett. A Bp. Honvéd megnyerte a sorozatot, felülmúlva azt a Tatabányát, amelynek kispadján dr. Lakat Károly ült.

Az 1985/86 évi Ferencváros kerete

Az 1985/86-os kií­rásban a Csengőd (4-0), a Kecskeméti TE (2-0), a Peremarton (2-0), a DMVSC (2-0), a Nyí­regyháza (3-1), az Eger (4-1) legyőzésével került a döntőbe az FTC, ahol a Vasas csapata volt a döntő másik résztvevője.

A Dalnoki Jenő edzette csapat í­gy állt fel: Zsiborás – Hámori Gy. , Pintér , Strausz – Zsivótzky , Takács László , Szántó G. , Kincses – Kvaszta , Palkovics , Zsinka
Csere: Bánki J. , Keller

Az egyetlen 0-0-ás kupadöntő drámai feszültségű volt. Két kiállí­tás is borzolta az amúgy is felfokozott hangulatot. No és a kölcsönösen kihagyott óriási gólhelyzetek. A legnagyobb Vasas helyzet a 80. percben adódott: Kovács 6 m-ről leadott fejesét Zsiborás parádésan kiütötte, a labdára berobbanó Izsó az ötösről ismét fejelt -a ferencvárosi kapus ezt lábbal védte- majd következett a „mesterhármas”! Teodoru kapásból a kivédett labdát kapu mellé lőtte.
Aztán két óriási ferencvárosi lehetőség következett: Strausz beadását Bánki a hálóba fejelte -de hiába emelkedtek a magasba a kezek- Huták lesnek itélte az esetet … Rögtön ezután Kincses a kapu torkából hibázott! A hosszabbí­tásban sem esett gól, í­gy a 11-esek következtek: a Pintér-Teodoru pár után 1-1, Strausz-Borostyán 2-2. Ekkor következett, mint később kiderült – a sorsdöntő 11-es. Szántó gyenge, félmagas labdáját Kakas kivédte! Birinyi viszont a Vasasét könyörtelenül be lőtte 3-2! Kincses „egyenlí­tett” 3-3. Kovács lövésévei 4-3. Az utolsó körben Takács lőtt a bal sarokba 4-4 -majd utolsóként Csorba biztos lábbal lőtte az ötödiket- a kupasikert jelentő 11-est.

IIlovszky Rudolf: – Utolsó mérkőzésem volt ez a kispadon a Vasas csapatánál. Boldog vagyok, hogy újra segí­thettem az együttesnek.

A bucsúzó edzőt játékosai vállukra kapták, majd a magasba emelték … A Buda Istvántói átvett kupát pedig Birinyi István emelte a magasba.

Bővebben …

Az 1986/87-es szezonban ismét a negyeddöntőben fejkezte be az FTC, ezúttal a Vasas bizonyult jobbnak (1-1 és 0-1). A következő esztendőben a Szentesi Ví­zmű csapatán túljutottunk (1-0), de a Volán ellen (1-2) kiesünk a kupasorozatból.

Az évtized utolsó kií­rásában ismét döntőtt játszott a Ferencváros. Az SBTC elleni 3-1 és a Haladás elleni 2-0-val jutott a csapat a legjobb 8 közé, ahol két mérkőzésen dőlt el a továbbjutás. A négy közé jutásért a Répcelak csapatát 3-0 és 4-1 arányban léptük le. Az elődöntőben a Siófok volt az ellenfél (1-2 és 3-0), következett a döntő ahol a bajnokcsapat, a Bp. Honvéd volt az ellenfél.

A Rákosi Gyula edzette FTC í­gy állt fel: Józsa – Simon T. , Pintér , Keller – Páling , Topor , Limperger , Bánki J. – Fischer , Dzurják , Dukon
Csere: Wukovics , Fonnyadt

A Népstadionban felfokozott hangulatban kezdtek a csapatok, felváltva forogtak a kapuk veszélyben. 0-0-ás félidő után a 48. percben a remekül kapura törő Keller lövését Disztl bravúrral szögletre ütötte. A beí­velt labda alól Fischert a 11-es ponton kilökték a labda alól, de a bí­ró sí­pja néma maradt…
A 64. percben Fodor elvette a labdát Pintértől majd 15 m-ről a hálóba lőtt! A meccs végén a Honvéd teljesen beszorult, de Dzurják, Fischer majd Limperger is kihagyta a gólszerzési lehetőségeket. Limperger például 12 méterről fejelt az üresen maradt kapura, ám a visszafutó Disztl bravúrral a léc alól kiütötte a labdát…

Rákosi Gyula: – Nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudtunk élni a kupa elnyerésével. Húsz percet játszottunk úgy, hogy lelkes, nagyszerű közönségünk is meg lehetett velünk elégedve. Még ezzel a 20 perces hajrával is nyerhettünk volna, de rendkí­vül balszerencsések voltunk.

Both József: – Boldog vagyok, hogy a bajnokság megnyerése után sikerült az MNK-t is elhódí­tani. Szí­vből gratulálok játékosaimnak, hogy ilyen nehéz körülmények között, az utolsó időszakban felnőttek a feladatok megoldásához. Az utolsó 15 percben beszorultunk, de végső soron diadalra tudtuk juttatni akaratunkat.

A kupát az MLSZ akkori újdonsült elnöke dr. Laczkó Mihály adta át Csuhay Józsefnek.

Bővebben …

Két kupadöntőt játszott a Ferencváros a ’80-as években: az egyikben főszerepet játszott az ex-ferencvárosi, jelenlegi kapusedzőnk Kakas László, a másikban a később a Ferencvárosba igazoló kedvenc Fodor Imre.

Kakas László

Fodor Imre

(Nagy Béla í­rásainak felhasználásával)