1968.III.13. VVK, Ferencváros – Athletic Bilbao 2:1
Csak az első félidőben elégített ki a magyar bajnok
Ismétlés a tudás atyja? – kérdezhetné a kedves olvasó, ha ismét azt kellene olvasnia, hogy vajon az 1967-es és az 1968-as bajnok Ferencváros, vajon 1968. március 13.-án miért az VVK küzdelmeiben vesz részt. Pedig néhány mondatot muszáj rászánni, mert éppen a Ferencváros egyik legsikeresebb periódusában döntöttek úgy a magyar foci irányítói, hogy átvéve a szovjet mintát, nem hódolnak tovább az „imperialista” ősz/tavasz lebonyolítási rendszernek, és egyedi módon, a tavasz/ősz rendszert vezetik be, ezzel is nehezebbé téve a magyar klubcsapatok, valamint a Ferencváros történelmét valamilyen szinten feldolgozni kívánók „életét”.
Természetesen az utóbb említett kategóriát nem gondoltam teljesen komolyan, de néha bizony én is belekavarodom a különböző lebonyolítási rendszerekbe. De kanyarodjunk vissza az eredeti lapszemléhez. Akik az eddigi beszámolóinkat figyelemmel kísérték, azok tudják, hogy nagyon nehéz sorsolásunk volt és az előző fordulóban nem kisebb csapatot vertünk ki, mint a Liverpoolt, ráadásul kettős győzelemmel.
A Liverpool kiverése, az 1967-es bajnoki cím ellenére nem a legjobb előjelekkel készültünk a kupamérkőzésre, hiszen a bajnokságot nyert csapatból csak öten léphettek pályára a spanyol csapat ellen. Talán az nyújtott reményt, hogy három nappal a Népstadionbeli mérkőzés előtt Tatabányán vendégszerepeltünk és győztünk 4:2-re az 1968-as bajnokság második fordulójában.
Bár 1968-ban, ezen a napon nem esett a hó, de elég hűvös idő volt ahhoz, hogy a nagy érdeklődés ellenére, „csak” harmincezren váltsanak jegyet a mérkőzésre. Bár az európai kupaküzdelmeink során már találkoztunk az Atlhetico Bilbao nevével (VVK, 64/65), azért néhány mondattal érdemes bemutatni őket. Az Athletic Club Bilbao egy spanyol-baszk labdarúgóklub. A Real Madrid és a FC Barcelona után a harmadik klub a Primera División-ban, mely fennállása óta csak az spanyol első ligában játszott. Alapítása óta csak baszk nemzetiségű játékosok szerepelhettek színeiben. 1898-ban alakult, 8 bajnoki címet és 24 spanyol kupagyőzelem szerzett, mellyel az előbb említett csapatok mögött a harmadik legeredményesebb spanyol (baszk) klubnak számít, bár a legjobb eredményeit 1928-1943 között érte el.
A Ferencváros ellen pályára lépő csapatból a kapus Iribar és a középcsatár Uriarte volt a legismertebb, az előbbi a spanyol válogatott kapusa volt, utóbbi meg az 1967/68-as bajnokság gólkirálya. Ebbéli képességeit szerencsére nem volt módunk tanulmányozni, hiszen a neves csatár elég hamar megsérült és le kellett cserélni. A csere a spanyol csapatot meg is zavarta, hiszen még abban a percben, egy formás Albert-Varga-Karába akció után a jobbszélsőnk beadását a remek ütemben érkező Albert fejelte a válogatott kapus hálójába.
A télies idő a szurkolókban egyből kellemes tavaszi szellővé változott, ami a 30. percben már nyári forróságot varázsolt a stadionba, amikor Novák Dezső szokásához híven magabiztosan értékesítette a Karába felvágásáért jogosan megítélt büntetőt. Félóra telt csak el, és máris kétgólos előny! Továbbra is lendületesen támadott a Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor, de a félidőben már nem változott az eredmény.
A második félidő nem indult jól. A spanyolok kemény és agresszív játéka következtében beszorultunk néhány percig, de utána ismét átvettük a játék irányítását. Sajnos akkor kaptuk a gólt, amikor a levegőbe lógott a harmadik találatunk, hiszen Aranguen gólja előtt, Albert és Varga is növelhette volna az előnyünket.
A szépítő gól után teljesen beszorítottuk a Bilbaót, de gólt már nem sikerült lőni, így maradt a soványnak mondott 2:1-es győzelem. A Népsport aktuális száma is kritikusan (és erotikusan) fogalmazott, amikor ezt adta főcímnek: „Csak az első félidőben elégített ki a magyar bajnok.” Mivel az oldalunkat nem csak 18 éven felüliek látogatják, ezért a kedves olvasóra bízom annak eldöntését, hogy vajon mire is gondolhatott az újság szerkesztője.
A mérkőzés végén dr. Lakat Károly is úgy nyilatkozott, hogy „nagyon nehéz dolgunk lesz a visszavágón”. Akik jól ismerik a Fradi múltját, azok már tudják a választ, de talán nekik is érdemes lesz a visszavágóról készült lapszemlénket (március 27.-én) elolvasni, hiszen biztosan sokuknak okoz majd kellemes perceket a mérkőzésre való muzeális emlékezésünk.
– lalolib –
1967.09.20., Pitesti: Arges Pitesti – Ferencváros: 3-1, VVK 1. forduló 1. mérkőzés1967.10.11., Népstadion: Ferencváros – Arges Pitesti: 4-0, VVK 1. forduló visszavágó 1967.11.01., Zaragoza: Real Zaragoza – Ferencváros: 2-1, VVK 2. forduló 1. mérkőzés 1967.11.15., Népstadion: Ferencváros – Real Zaragoza: 0-0, VVK 2. forduló (félbeszakadt)
1967.11.16., Népstadion: Ferencváros – Real Zaragoza: 3-0, VVK 2. forduló visszavágó 1967.11.28., Népstadion: Ferencváros – Liverpool: 1-0, VVK 3. forduló 1. mérkőzés 1968.01.09., Liverpool: Liverpool – Ferencváros: 0-1, VVK 3. forduló visszavágó
Népsport ! Jaj!
„CSAK” A DÖNTŐIG MENETELTÜNK. „CSAK” A Liverpoolt, a Bilbaot meg a Bolognát ütöttük ki, még korábban másokat is „. A felsrolt három csapat elleni mérlegünk: 5 győzelem, 1 döntetlen…