Emberkísérlet
Mi folyik itt, kérem?
Megpróbáljuk összefoglalni.
Itt van ugye, a Ferencváros, az ország egyik legjobb reklámhordozója, amelyik mégis mindig anyagi gondokkal küzd, csődhelyzetbe kerül.
Miért?
Nyilván azok keverik a kártyákat, akik kivetették rá a hálójukat, akik olcsón akarnak hozzájutni, akik mindenáron hozzá akarnak jutni.
Kik akarnak hozzájutni?
Először is: minden időben, minden korban, minden rendszerben – a politika.
Amely 1949-ben majdhogynem a földdel tette egyenlővé, elvette nevét, színét, Budapesti Kinizsit csinált belőle és piros-fehérbe öltöztette.
Aztán ugyanez a politika beépített emberek, „téglák” sorát küldte a különböző vezetői pozíciókba, avagy éppen a Ferencváros sportolóit építette soraiba, csinált, bizony, még sokszoros válogatottakból is ügynököket, akik pontosan tájékoztattak, mi folyik a kulisszák mögött, ki viselkedik jól, ki rosszul.
Aztán jött a rendszerváltás 1990-ben, de furcsamód a politika ott maradt.
Felhasználta a Fradit a jobboldal (az MDF még a választási nagy-gyűlését is az Üllői úton tartotta, később a kisgazda párt valósággal kisajátította, mindeközben a baloldal ilyen-olyan fantomcégek képében próbált rátenyerelni).
A legérdekesebb és a legtitokzatosabb azonban, hogy a nyolcvanas évek közepén Amerikából Magyarországra visszaérkezett és nagystílű, gazdasági hadműveletekbe fogó hármas, Fenyő János, Bodnár György és Várszegi Gábor egyaránt kiszemelte magának.
Fenyő Nyilasi Tibort szerette volna megnyerni, az ő oldalvizén próbálkozott, Bodnár György dr. Szívós István főtanácsadójaként gyakorlatilag meg is szerezte az irányítást, Várszegi Gábor pedig Furulyás János segédletével szőröstül-bőröstül, közel 100 százalékban megvásárolta a Fradi-futballt.
Miért volt olyan fontos a Ferencváros a politikának, az üzleti világ főszereplőinek?
A Fradi – szimbólum.
Nem akármilyen szimbólum
Egy kicsit az ország jelképe is.
Aki ezt megszerzi, többet szerez, mintha milliárdokat szerezne.
A Fradi urának lenni bizonyos szempontból több, mint miniszternek lenni, több, mint gazdag nagyvállalkozónak lenni.
A Fradi élén valóban: emberkísérletet is lehet folytatni.
Egy réteg megváltoztatására, egy jelenség visszaszorítására, emberek, embercsoportok befolyásolására.
Olykor szinte misztikus célok elérésére.
Csakhát ehhez ezúttal egy nagyon is földi, nagyon is valós szerződéssel jutottak hozzá.
Amelynek a tartalmát a klub elnöke görcsösen titkolta!
Itt nem Várszegi a hunyó, hanem Furulyás János.
Mi nem hisszük el, hogy a Fradival együtt őt is szőröstül-bőröstül megvették, de egyet tudunk: ha ő időben nyilvánosságra hozta volna, mik a vevő kötelességei, ez a vevő, legyen az akár Várszegi Gábor is, nem tehette volna meg, hogy packázzon a Ferencvárossal.
Ezt csak azért tehette, mert Furulyás végtelenül lojális volt hozzá.
Igen, hozzá és nem a Fradihoz.
Ezt a szerződést Furulyás nem mutatta meg az elnökségi tagoknak sem.
Akiknek alá kellett írniuk, azok is csak az utolsó oldalt látták és azt írták alá.
Ezt egy hatodosztályú klubnál sem lehet megcsinálni.
A Fradinál lehetett.
Miért lehetett?
Nemrégiben rúgták ki Gyöngyösi Andrást, a Ferencváros vízilabda-szakosztályának vezetőedzői tisztéből.
Nevetséges indokok alapján.
Gyöngyösi mondta el szerkesztőségünkben: vele az volt a baj, hogy nem illik a szavazógépezetbe. O nem megélhetési vezető, mint a többiek, akik másból nem tudnának jövedelmet szerezni, másutt nem is igen tudnának próbálkozni.
Ezeket az embereket az érdek hozza össze.
A magánérdek.
A Ferencváros vezetése nem a klubért – hanem önmagáért teszi amit tesz.
Ez a vezetés mindig a mindenkori elnökök kiszolgálója volt.
Itt még az is ritkaság volt, hogy valaki tartózkodjon, nemhogy ellenszavazzon.
Ők mindent eltűrnek, azt is, hogy a klub eladásából kihagyják őket. Csak állásuk legyen.
Ebben a közegben játszhatta csak át Furulyás János a klub majdnem száz százalékát egy üzletembernek, miközben a Ferencvárosnál addig törvény volt: többséget soha, senkinek, semmilyen körülmények közt el nem adunk.
Ez most mégis megtörténhetett, mert mindenkit a saját sorsa vezérelt, nem a klubé.
Várszegi kiszállása után úgy tűnt, ez a vezetés, Furulyással az élén a sarkára áll, és nem engedi a vendéget fizetés nélkül távozni.
Ám még most sem kérte, most sem követelte senki, hogy Furulyás úr, mutassa már meg, miről is szól az az írás!
Hogyan is adott el minket?!
A hátunk mögött?!
Ez a társaság még arra sem volt képes, hogy utánanézzen, hogy egyáltalán érdeklődjön: ki vesz meg minket, hogy vesz meg minket, mi marad a Ferencvárosból, ha megvesznek minket, hogy hány százalékukat veszik meg valójában, hogy mit tartalmaznak az idevonatkozó szerződések, az idevonatkozó paragrafusok, hogy mire lesz majd joguk és mire nem.
Még azokat a papírokat sem tanulmányozták gondosan, amelyeket megkaptak.
És egy szóval sem követelték, hogy minden papírt megkapjanak, amit meg kell kapniuk.
Őket csak az érdekelte, hogy pénz álljon a házhoz, tökmindegy, hogy a vevő angyal, vagy ördög.
Ez a Fradi, ezzel a vezetéssel, amely a rossznyelvek szerint az elmúlt ötven évben senkinek nem mondott ellent, megérdemli a sorsát.
Pontosabban: önmaga választotta a sorsát.
Önmaga választotta, hogy játékszer legyen azok kezében, akik játszadozni akarnak vele.
(részlet a könyvből)
Szerzők: Bocsák Miklós – Imre Mátyás
Kiadta: magánkiadás – 2003
Vélemény, hozzászólás?